Ma Magyarországon mennyire aktuális ez a probléma?
– Amikor édesapámnak néhány éve elmeséltem, hogy családterapeuta leszek, igyekeztem leírni számára, hogy valójában mi lesz a konkrét feladatom. Sokatmondóan hallgatott, gondolkodott, majd a hosszas beszámolómat követően csak annyit mondott: „Kislányom, amit elmondtál, azt apáink idejében a férjek veréssel lerendezték.”
Valóban, a negyvenes éveit töltő korosztály gyermekkorban megtapasztalhatta azt, hogy a konfliktus kommunikációs úton történő békés rendezése egyáltalán nem működött az iskolákban, sem felnőtt–gyerek, sem felnőtt–felnőtt között. Majd nyakunkba szakadt a magyar társadalmi, jogi rendszer gyökeres változása, amelyben a bántalmazás bármilyen megnyilvánulása büntethetővé vált. A szociális alapellátásban családgondozóként töltött éveim alatt alaposan megtanultam, hogy a bántalmazás büntetési lehetőségei egyáltalán nem csökkentik a családon belüli erőszak előfordulását. A bántalmazás elkerüléséhez, más megoldásmódok alkalmazásához szükség van még néhány évtizednyi időre. Sok esetben tapasztalhatjuk, hogy a környezetünkben élő, erőszakot megélt családok generációról generációra hagyományozzák a fel-felbukkanó bántalmazási formákat. Mintha egy archaikus íratlan szabály határozná meg ennek az előfordulását.