Gábor Kálmán Magyar fiatalok a világkockázati társadalomban című tanulmányában az élményközpontúságot a jóléti társadalom velejárójaként értelmezi: „Míg a korábbi kapitalizmusokat a szűkösség, a hiány, a korlátozott lehetőségek és az erős társadalmi hierarchia határozta meg, a bőség társadalmát a kényszer helyett az élmények keresése, a tág lehetőségek és a kapcsolatok választása, a felemás hierarchia, a vertikális és horizontális hierarchiák keveredése jellemzi. A Schulze-i élménytársadalomban a fogyasztás már távolról sem pusztán a létfenntartási javak és szolgáltatások elfogyasztását jelenti, hanem kulturális kontextusban a társas jelenlét és az önmegjelenítés folyamatát is.”
Élménytársadalom
A tanulmányban hivatkozott Gerhard Schulze német szociológus nevéhez fűződik az élménytársadalom fogalmának megalkotása. A társadalom élményjelenségeit vizsgálva publikált egy alapművet 1992-ben Élménytársadalom – a jelenkor kultúrszociológiája címmel. Schulze kétféle társadalmi berendezkedést állít szembe: a „szűkösség” és az „élménytársadalom” korszakát. Az élménytársadalom főbb jellemzői a jólét, a bőség, az élmény, a mindennapi cselekvés lehetőségének nagyfokú kibővülése – amikor a társadalom minden tagja egyre több szabadidővel és egyre nagyobb vásárlóerővel rendelkezik. Így az embereknek nagyobb lehetőségük nyílik arra, hogy terveiket megvalósítva, szabadidejüket kellemesen töltsék el.
A Schulze Élménytársadalmában megfogalmazott korszakalkotó gondolatok rámutatnak arra, hogy korunk társadalmának vezéreszméje nem a hasznosság, hanem a szépség – ami élményt ad. „Minél több élmény ér bennünket, annál inkább élünk. Ezért elharapódzik a páni félelem az unalomtól, attól, hogy valamiről lemaradunk. Persze a gazdaság gyorsan reagált erre az életfelfogásra: ráébredt, hogy élményeket is lehet gyártani.
2016. 08. 26. (XX/34)
