A Depostore megszületése mintegy „véletlenül” történt – ha léteznek egyáltalán véletlenek. Egy határ közeli kisvárosban az ügyvezető jó minőségű, kedvező árú műszaki termékbe botlott, amely nagyobb tételben állt rendelkezésre. „Éltem a lehetőséggel, és megvettem az egészet. Apránként behoztuk, hirdetésekkel és egyéb módon értékesítettük, ezzel párhuzamosan azonban újabb kihívásokkal találtam szembe magam. Meg kellett oldani a garancia érvényesítését, a felmerülő műszaki problémákat, és ami addig hobbi volt számomra, az most már komoly feladattá vált. Elindult valami, amiért felelősséget kellett vállalni, és amikor 2010-ben megszüntették a magánnyugdíjpénztárakat, én is lapátra kerültem. Ekkor megértettem a gondviselés személyre szabott voltát, mert egyértelművé vált számomra, hogy milyen irányba kell mennem. Céget alapítottunk” – meséli az ügyvezető.
A vállalkozásnak olyannak kellett lennie, amely képes alkalmazkodni az újabb és újabb kihívásokhoz. Forrásokat kellett találni a jó minőségű és kedvező áron kínált termékekhez, tudatni kellett a potenciális vevőkkel, hogy „léteznek”, ismertté kellett tenni, mekkora a kínálat és az ügyfélszolgálatot is ki kellett építeni. Az értékesítés immár nagy tételekben történt. „Kezdetben egy szuterénlakást béreltünk, majd 2010-ben megnyitottuk az első üzlethelyiségünket, szépséghibás termékek forgalmazására. Minden évben újabb bolthelyiséggel gyarapodtunk, s 2014-ben megalakult a Depostore, amely vadonatúj háztartási gépek, légkondicionáló berendezések és televíziók forgalmazására is szakosodott” – tudjuk meg.
Arra a kérdésre, hogy mi hozta a fejlődést, az ügyvezető igazgató elgondolkodik. „Fontos tényező a szakmai-technikai tudás, a szervezettség, a vevők korrekt tájékoztatása, de talán a legfontosabb mégis az, hogy az ember szíve-lelke benne legyen a folyamatokban. Öröm, jókedv a működés motorja.” D. Nagy szerint úgy lesz sikeres vállalkozóvá az ember, hogyha a rábízott javak sáfáraként tekint magára, felvállalva az ezzel járó temérdek munkát. Pénzügyi szempontból pedig külön kell választani a vállalkozásba fektetett tőkét a személyes szükségletek kielégítésére szolgáló összegtől. „A cég pénzére nem úgy nézek, mintha az enyém volna. A bevételt mindig visszaforgatjuk, ez hozza a növekedést. Természetesen kivesszük belőle a megélhetéshez szükséges összeget, azonban alapelv, hogy a vetőmagot nem éljük fel” – egészíti ki.
2016. 10. 28. (XX/43)
