– Az embereknek egy része rendelkezik olyan kompetenciakészlettel, ami segíti őket abban, hogy a váratlan helyzetekhez is jól tudjanak alkalmazkodni. Egy olyan megküzdési, boldogulási képességről van szó, amelynek segítségével gyorsan vissza tudják szerezni az egyensúlyukat a nehéz élethelyzetek átélése után is. Ezt a képességet nevezzük rugalmas alkalmazkodóképességnek vagy más néven rezilienciának. Más emberek ugyanezekkel a képességekkel nem vagy csak korlátozott mértékben rendelkeznek.
Mennyire beszélhetünk veleszületett adottságról?
– A legújabb kutatások szerint a reziliencia elsősorban nem veleszületett képességeket jelent. A jelenségre először a 20. század elején figyeltek fel. Orvosok, pszichiáterek vették észre, hogy a nagy traumákon átesett kisgyermekek bizonyos hányada nemcsak hogy nem produkálta a szokásos tüneteket, hanem átlagon felüli életképességről tett tanúbizonyságot. Eleinte ezt valamilyen rejtett, váratlanul előbukkanó, öröklött tulajdonságnak gondolták. Az újabb kutatások viszont azt bizonyítják, hogy a rugalmas alkalmazkodóképesség kialakulásában a születési adottságokon túl nagy szerepe van a szocializációnak is. Ezen túl az életünk folyamán a reziliencia összetevői fejleszthetőek is.
2016. 12. 16. (XX/50)
