Makki Marie-Rose
„Eleve nem tudunk jól ünnepelni: sok minden befolyásol minket ebben, a társadalmi szokásrendszer éppúgy, mint a családi hagyományok. Mindez közrejátszik abban, hogy az ünnep abból áll-e számunkra, hogy összesereglünk, együtt eszünk, aztán mindenki szétszéled, vagy éppenséggel megállunk egy kicsit, és egymásra figyelünk, azaz legfőképpen időt és figyelmet ajándékozunk egymásnak, játszunk a gyermekeinkkel. Az ünnepek mindig is a közösségi lét erősítését szolgálták, és igazából máig ez a valódi értelmük” – mondta el kérdésünkre Szabóné dr. Kállai Klára klinikai pszichológus, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének titkára.
Hozzátette: karácsonykor, ha akarjuk, ha nem, előtérbe kerül az emberi kapcsolataink minősége, s az is gyakori, hogy nehezen viselhető a nem önként választott magány. „Az egyedüllét mindig is egy veszélyes állapotot jelentett. Nem véletlen, hogy az ókori görögöknél az »idióta« szó »egyedül élő embert« jelentett. A társas támogatás hiányának messze ható negatív egészségügyi következményeit hazai és külföldi kutatások is egyaránt igazolták, miként azt is, hogy a legfontosabb egészségvédő tényezőt a bensőséges emberi kapcsolatok jelentik, amelyek még az iskolázottságnál vagy az anyagi helyzetnél is meghatározóbbak az életminőség szempontjából. Kimutatták, hogy akiknek van kivel beszélgetniük, véleményt cserélniük, akik nehézség esetén számíthatnak másokra, azok hosszabb távon sokkal egészségesebbek maradnak fizikailag is, lelkileg is” – magyarázta a klinikai pszichológus.
A szakember hangsúlyozza: a magány mint lélektani probléma gyakran megjelenik a hívások során, és nem feltétlenül egyedülállók részéről. „Ha megnéznénk, hogy a telefonszolgálatok ügyfelei között a magány problémája hány egyedülálló, és hány családban élő ember esetében merül fel, akkor becslésem szerint fele-fele arányt kapnánk” – hívta fel a figyelmet Szabóné dr. Kállai Klára.
Elmondása szerint sok olyan egyedül élő van, aki nem magányos – a lelki magány az, ami veszélyes. Ez ugyanis bizalomvesztéssel jár, mivel az illető elbizonytalanodik abban, hogy ő szerethető-e egyáltalán. Így könnyen egy lefelé tartó spirálba kerülhet, melynek során egyre inkább elveszti a bizalmat önmaga és mások iránt, és mind jobban elszigetelődik. S ahhoz, hogy ez megtörténjen, nem feltétlenül kell egyedül élni vagy idősnek lenni.
„Ebből a negatív folyamatból egészen hétköznapi események révén is kizökkenthetők az emberek. Volt olyan páciensem, aki elkeseredésében elindult hazulról, és útközben leállt kicsit beszélgetni egy kutyasétáltatóval, ami elég volt ahhoz, hogy a fejéből kipárologjanak a rossz gondolatok” – mesélte a pszichológus. Magányosoknak és nem magányosoknak egyaránt érdemes ünnepi időszakban számba venniük, hogy kit érdemes felhívni, hiszen akár pár perc csevegés is életmentő ajándék lehet. A telefonszolgálat hívása minden stádiumban segíthet az érintettnek, különösen, hogy ilyenkor egy láthatatlan személynek kell megfogalmaznia, hogy pontosan mit érez, miről is van szó – s azáltal, hogy megfogalmazza, ő maga is tisztábban látja a helyzetét.
„A telefonszolgálatot zömmel a 25-44 éves korosztály hívja. Amióta ingyenes hívószámunk van (116-123), a fiatalok száma megszaporodott. A magányt a veszélyes hívások előszobájának tekintjük – veszélyesek olyan értelemben, hogy abból bármikor rosszabb kimenetelű öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet következhet. Az effajta hívások negyede a magány problémájával kapcsolatos” – mondta Szabóné dr. Kállai Klára, jelezve, hogy a magány-érzet nem csak ünnepek idején probléma. Megjegyezte: régebben több volt a női hívó, míg ma már kiegyenlítettebb a nemek közti arány. Ebben kulturális okok játszhatnak közre, valamint az is, hogy a magány kortünetté vált.
„Évek óta az a tapasztalatunk, hogy soha nem az ünnep jelenti nálunk a csúcsidőszakot, hanem mindig az előtte és az utána levő két hétben emelkedik meg a hívásszám. Az ünnep előtt a felfokozott várakozás, az ünnepi készülődésből való kimaradás okoz főleg gondot – mert nincs kit megajándékozni például –, utána pedig inkább az, hogy nem úgy alakult az ünnep, ahogy azt az emberek várták. Rengeteg múlik a hozzáállásunkon, azaz csupán attól, hogy éppen karácsony vagy szilveszter napja van, nem kötelező boldognak éreznünk magunkat, és abban sincs semmi tragédia, ha nem mindig az általunk elképzelt menetrend szerint zajlanak a dolgok. A lényeg sokkal inkább az egymással töltött minőségi idő, lehetőleg a telefonok kikapcsolása mellett.”
Páratlanság újratöltve
2016. 12. 23. (XX/51-52)
