Az ókorban aranyárban mért fűszer hatalmas értékvesztésen ment keresztül az évszázadok alatt. A hollandok a 18. század végén még tettek kísérletet arra, hogy a felhalmozott fahéjkészletek elégetésével csökkentsék a kínálatot, de a fűszer árzuhanását nem tudták megakadályozni.
A fahéjat – ahogyan magyar elnevezése is sugallja – a fa kérgéből állítják elő: a trópusokon élő fát kézzel, speciális késekkel hántolják. A levágott darabokat szárítják, amitől a vékony rétegek összetekerednek. Az így kialakult fahéjrúd már kereskedelmi forgalomban is kapható. (Igazán hangulatos a reggeli kávét kanál helyett fahéjrúddal kevergetni.) A törmelékesebb fahéjdarabokat nagyon finomra őrlik. Ez a tulajdonképpen mindenki számára ismert fahéjpor. Mivel a fahéjfa szinte minden része tartalmaz különböző összetételű illóolajokat, a leveleit is hasznosítani tudják, nem csak a kérgét. Illóolaját külsőleg használják kozmetikai termékekben. Vérbőséget okoz, így a cellulitis elleni, valamint a melegítő krémekben tudjuk akár házilag is hasznosítani.
Vércukorszint-csökkentő tulajdonsága 2003-tól ismert. Ekkor publikálta egy pakisztáni kutatócsoport a II. típusú cukorbetegeknél fahéjjal végzett vizsgálatok eredményét, mely azt mutatja, hogy a vércukor, a triglicerid és a koleszterin szintje is csökkent. A vizsgálatban résztvevő betegek napi 6 gramm fahéjport kaptak. A pakisztáni kísérletet számos más kutatás is követte, de még szükség van további vizsgálatokra is. Mivel a cukorbetegségre, mint népbetegségre kevés a gyógynövények kínálta gyógyítási lehetőség, így nagyon fontosak a fahéjjal kapcsolatos új eredmények.
2017. 01.13. (XXI/02)
