– Fontos tisztában lennünk azzal, hogy a téli madáretetés, sőt, alapvetően a települési énekesmadár-védelem (itatás, odúzás) elsősorban rólunk, emberekről, nem pedig a madarakról szól. Ez azt jelenti, hogy az etetéssel, itatással, odúkihelyezéssel segített fajok állományai a legnagyobb létszámúak, legstabilabbak Magyarországon (és Európában) – azaz a segítségünk nélkül is jól megvannak. Más olvasatban: ha egyetlen példányuk sem tudna megélni a lakott területeken, az országos állományuk akkor is stabil és nagy egyedszámú lenne. Ez alól csak néhány, szélsőségesen emberkövető madárfaj esetében van kivétel. A fehér gólya, a gyöngybagoly, a füsti és a molnárfecske gyakorlatilag csak az ember közelében, a lakott területeken fészkel, ezért e fajok esetében a védelmi feladatok jelentős része az urbánus területeken jelentkezik. Az egész éves itatás, a mesterséges odúk kihelyezése és a téli etetés természetesen nagy könnyebbséget jelent a madaraknak, amit ők azzal hálálnak meg – és itt következik a lényeg –, hogy egész éves jelenlétükkel madármegfigyelési élményt nyújtanak a természettől mindinkább eltávolodó városi embernek. Mindezekből az is következik, hogy a nekik nyújtott segítség kapcsán – mivel ez alapvetően a mi szórakoztatásunkat szolgálja – még inkább oda kell figyelni arra, hogy csakis jót és jókor tegyünk. Azaz felesleges dolgokkal (például nyári etetés), nem megfelelő eszközökkel (rossz minőségű, mesterséges odúk) vagy eleséggel (az etetőben megpenészedő kenyér) ne kockáztassuk tollas barátaink életét, egészségét.
Milyen etetőt készíthetünk, és hol célszerű elhelyezni őket?
– Ha tehetjük, több szinten, tehát a talajon és magasan (fák, bokrok ágain, függő etetőben) is etessünk. Így több fajra számíthatunk, mivel a madarak is jobban érzik magukat az etetőhelyen. Fontos, hogy az etetést alapvetően az itató „körül” végezzük – azaz lehetőleg ne az etetőt egészítsük ki az itatóval, hanem az egész évben működő itató mellett kezdjünk el ősszel etetni.