Ön szerint a szeretethiány egy új kórkép vagy mindig is jelen volt az emberiség életében?
– A szeretethiány valaminek a következménye. Kiindulópont a szülő–gyerek-viszony, ahol létre kell jönnie egy biztonságos kötődésnek. Ha ez jól megalapozódik, akkor alakul ki a szeretetre képes ember. A szeretethiány nem általánosan jellemző, inkább úgy fogalmaznék, hogy az egymásra való figyelés hiányát látom ebben. Nincs időnk a másikra, a hozzánk legközelebb állókra sem. Sokfelé kell figyelni, sok mindenre el van kötelezve az ember, annyi információ ér bennünket, hogy nagyon résen kell lenni. Meg kell tanulni a szülőknek, hogy teljes figyelmet kell fordítaniuk a gyermekükre, vagy a felnőtteknek egymásra: úgy kell viselkednünk, mintha egy fontos tárgyaláson vennénk részt, és közben ne kapkodjuk fel a mobiltelefonunkat. Erre nagyon érzékenyek a gyermekek és a társaink.
Aki nem kapja meg ezt a figyelmet, szeretetet, annál milyen problémák jelentkezhetnek?
2017. 01.27. (XXI/04)
