A szlovén határ menti kisváros kicsit távol esik Budapesttől, de az M7-es autópálya megkönnyíti az utazást. A végén kell csak figyelni, nehogy fent ragadjunk a Szlovénia felé vezető sztrádán. Tornyiszentmiklós irányába térjünk le, és utána már nagyon közel van a célállomás. A régen olajbányászatból élő kisváros bevételei nagyobbrészt már a turizmusból származnak. Az olaj után kutatva a térségben számos helyen termálvizet találtak, köztük Lentiben is, amely most már egy új élményfürdővel és négycsillagos hotellel is várja a látogatókat.
A Lenti-hegyről belátni az egész völgyet. Reggel a felszálló köd alól előbújó völgy csodálatos látvány. A repcével sárgított horizont, a napfénytől fémesen csillanó országút látványa és az erdő illata rabul ejti az embert. A Lenti-hegyen felkapaszkodva dimbes-dombos tájat találunk, és erdőt, ameddig a szem ellát. Az erdő mélyén fehér virágmező virít – a helyiek azt mondják „erdei túrúvirág”, van belőle réti is. Mindenesetre az internetnek a túrúvirág feladja a leckét, de még a túróvirág is.
Gosztolán áthaladva, és letérve az útról egy víztározót találunk: kiderül, van itt több is a Zalai-dombságban. A dombokról lefolyó csapadék olyan nagy mennyiségű, hogy elárasztaná a falvakat, ezért a víztározókkal kordában tartják a csapadékot. Egy horgásztól megtudjuk, hogy a víztározóban van hal bőven, főleg kárász – tíz perc alatt ki is fog vagy hármat – de akad itt ponty is. Amur is volt benne, de az egyik nagy árvízkor, amikor a víztározó szintje úgy megemelkedett, hogy a víz kilépett a medréből, kivitte őket, azóta nincsenek.
2017. 04.28. (XXI/17)
