Az ír nemzetiségű Mary Murphy újságíró-bloggert és amerikai élettársát, az IT szakember Steve Jacobst egy Kis-Balaton melletti faluban, Balatonmagyaródon, saját, még részben átalakításra váró házukban kerestük fel. A zsendülő kertre néző teraszon ülve mesélnek arról, hogy mikor és miért választották új otthonuknak Magyarországot. „2003 decemberében voltam Budapesten egy hétvégi kiruccanáson. Borzasztó hideg volt, amit imádtam, mert éltem Alaszkában is. Aztán visszajöttem 2007-ben, és számomra is meglepő módon el tudtam igazodni a városban – pedig híresen rossz irányérzékem van. Ezt Istentől kapott jelnek vettem, hogy Magyarországra kell költöznöm. Akkoriban az Egyesült Királyságban dolgoztam. Hazautaz-tam, benyújtottam a felmondásomat, és átköltöztem” – emlékszik vissza a tíz évvel ezelőtti új kezdetre Mary. Mint mondja, a nyelvet nem beszélte, és különösebb vonzerő vagy jó állásajánlat sem befolyásolta: a döntéshez tényleg elég volt annyi, hogy kiismerte magát a fővárosban.
Ma már a balatonmagyaródi házban lévő irodájában szabadúszóként dolgozik, de rendszeresen feljár Budapestre is. „Nem keresek iszonyatos összegeket, de sokkal előrébb tartok, mint ahol lennék, ha Írországban élnénk. A megélhetési költségek sokkal alacsonyabbak itt, és az ország elhelyezkedése is tökéletes: három óra autóúttal bármelyik környező országot eléred” – utal a magyarországi lét praktikus vonatkozásaira, de persze nem hagyja ki a számunkra már sztereotípiaként ható, mégis őszinte megjegyzést: Magyarországnak van egy sajátos atmoszférája is, ami nincs meg máshol. Amikor arra kérjük, fejtse ki bővebben, készséggel megteszi: „Óriási energia és pezsgés van Budapesten, szinte olyan, mintha itt minden lehetséges volna. Egyetlen más helyen sem voltam ennyire produktív, mint itt. Mindig van valami új, valami más, és az embe-rek is csodálatosak. Adtunk nemrég egy televíziós interjút az egyik barátommal, aki elmondta a műsorvezetőnek, hogy 16 éve van itt, de még mindig friss az élmény és érdekes. Én sem gondolom, hogy meg tudnám unni. Talán ez az oka annak is, hogy ez az első ország, ahol tartós gyökereket tudtam ereszteni. Szomorú, hogy ilyen sokan elmennek innen. Azt hiszik, a szomszéd füve zöldebb.”
Mary nem kevésbé van elragadtatva a Kis-Balatontól, illetve Balatonmagyaródtól sem. Az egyik itt élő barátja, Jeremy Wheeler (aki szintén a faluban él) ajánlotta figyelmébe ezt a települést. Addig-addig jártak ide, hogy megvettek egy felújításra szoruló, de már lakható házat, és beköltöztek. „Egyszerűen fantasztikus lejönni ide, becsukni a kaput magunk után, és kívül hagyni a világ többi részét” – fogalmaz. A kerthez ugyan még nem értenek, azt sem tudják, melyik gyümölcsfa milyen fajta, de már képezik magukat az internet segítségével.
2017. 05.05. (XXI/18)
