Nem igazán ismert az eredete, viszont több ezer éve igen népszerű a Balkánon, de mindenütt az egész világon is. Maga a szó eredetileg török származású (yoğurt), de azt nem tudjuk pontosan, hogy mióta fogyasztják. A savanyított, illetve fermentált tejtermékek előállításának története a tejet adó emlősállatok tartásával egyidős. Európai elterjedésében a törököknek és a bolgároknak vannak elévülhetetlen érdemeik.
A 19. században a párizsi Pasteur Intézetben dolgozó Ilja Iljics Mecsnyikov indította el világkörüli útjára: azt kutatta, hogy a bolgár hegyi pásztorok miért éltek sokáig. Felfedezte, hogy a tejsavbacilusok elpusztítják a bélben levő mérgező anyagokat, és így tudományosan bizonyította a joghurt jótékony hatásait. Kitenyésztette belőle a tej alvadását előidéző baktériumfajt, majd elkeresztelte Lactobacilus Bulgaricusnak. Felfedezését 1908-ban Nobel-díjjal jutalmazták. Mecsnyikov segítségével 1919-ben a Danone alapítója, Isaac Carasso elkészítette első, saját fejlesztésű joghurtját Barcelonában, ahol elő-ször patikákban kezdték árulni azt.
Az 1950-es évek óta közkedvelt és egészséges ételnek számít. Úgy tartották, hogy hatásos bélbajok gyógyítására, az élet meghosszabbítására, általános leromlás ellen és a női bajok kezelésére. Korán felismerték, hogy rendszeres fogyasztása hozzájárul az emberi szervezet B- és K-vitamin-, folsav- és kalcium-ellátottságához. Egyensúlyban tartja a bélflórát, jótékonyan hat a koleszterinszintre, segíti az emésztési folyamatokat, javítja a tejcukorbontást, erősíti az immunrendszert.