A körtefejű Lajos Fülöp a trónján ül; hatalmasra tátott szájához lépcsőszerű palló vezet, melyen hat ember kapaszkodik felfelé, hogy pénzzel teli kosaruk tartalmát a torok sötétjébe öntsék. Az érméket egy kövér, szélesen vigyorgó ember gyűjti; most épp egy szegényes külsejű, fáradt arcú férfi dob a kosárba, de mögötte már sokan várnak a maguk sorára. A kisajtolt adók „végtermékét”: kitüntetéseket, nemesi okleveleket azonnal elkapkodják köpcös kegyencek, míg némelyek a Nemzetgyűlés távolabb húzódó épülete felé sietnek.
Így foglalta össze találóan az államhatalom működését a mindössze huszonhárom éves Honoré Daumier (1808–1879). A rajz címét – Gargantua – François Rabelais híres nagyétvágyú óriásától kölcsönözte. Lajos Fülöp, a „polgárkirály” ugyanis nem tartotta magát a „juste milieu” (igazságos középút) politikájához, miszerint egyensúlyt tart a népi és a királyi hatalom szélsőségei között. Valójában saját burzsoá holdudvarát igyekezett befolyáshoz juttatni, például azzal, hogy azok kettős szavazattal rendelkeztek (ekkoriban csak a nagyon és a kevésbé nagyon vagyonosak szavazhattak).
A mindezt számon kérő Gargantua Daumier egyik első nagy politikai karikatúrája (1831). A cenzúra közbelépése folytán nyomtatásban nem jelent meg, de mivel az egyébként borsos árú La Caricature aktuális számát mindig kiállították a központi helyen lévő Galerie Véro-Dodat passzázsának egyik kirakatában, elkobzás előtt még kellő szenzációt keltett.
2017. 05.05. (XXI/18)
