A Balaton egyes értékeit már évszázadokkal ezelőtt felismerték: ideális szőlő- és bortermő helynek tartották a kelták és a rómaiak is. Sőt esetenként már nyaralókat és villákat is építettek itt, többek között a mai Balatonfüred környékén. Az 1575-ben nyomtatott Heltai krónika a tó kapcsán erős várakról, ízletes halakról és jó borokról ír.
Összességében mégis haszontalannak tarthatták a nehezen megközelíthető tavat. 1776-ban Krieger Sámuel mérnök, térképész – aki a helytartótanács megbízásából számos terven dolgozott – elkészítette a Balaton kiszárítási tervét. Három fokozatban képzelte el a víztömeg elvezetését, csak egy keskeny hajózható csatornát hagytak volna meg, aminek vonala végig vezet a tó közepén.
Pedig ekkorra már kezdték felismerni, hogy a környék nemcsak a halakra és a szőlőre van áldásos hatással, így egyre többen időztek itt – Gróf Széchenyi Ferenc 1779-től orvosa tanácsára Balatonfüreden töltötte a nyarakat, ahol értelmiségiek, mágnások gyűltek köré. A vízikúrák idején könyvek kiadását fontolgatták, de akadémiai terveket is szőttek.
2017. 08.11. (XXI/32)
