hetilap

A világ minden táján előfordul valamilyen formában: Indiában a palacsintaszerű naan és a chapati, a Közel-Keleten a gyros-árusoktól jól ismert pita, a tradicionális zsidó mácá (pászka), Közép- és Dél-Amerikában a kukoricalisztből készült tortilla, és még sorolhatnánk. Európában is igen változatos a felhozatal. Például a németek tömör, sötét rozskenyere, a pumpernickel (bár sokaknak Németországról inkább a perec jut eszébe), a svédek „vékony kenyere”, a tunnbröd, de leghíresebb mind közül a francia baguette. Külföldiek szerint Magyarországon a legjellegzetesebb pékáru a zsemle.

Kelesztett kenyeret először az egyiptomiak sütöttek Krisztus előtt 3000 körül. Ennek az ételnek akkoriban olyan „rangja” volt, hogy fizetőeszközként is használták. A rómaiaknál pedig a IV. században már több mint kétszáz pékség üzemelt. A francia forradalom kirobbanását a kenyér (és sok egyéb élelmiszer) folyamatos drágulása előzte meg, amitől az emberek feldühödtek, és megrohanták az elnyomó hatalom szimbólumát, a Bastille-t. Anno a fehér kenyeret csak a gazdagok engedhették meg maguknak, mivel elkészítése bonyolultabb, speciális volt. 1874-ben Mechwart András forradalmasította a szemestermény-őrlést az új, úgynevezett hengerszékkel, amivel a gabonákat sokkal finomabbra tudták őrölni. Találmányát a világ minden területére exportálták.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek