Amikor utópisztikus társadalmakról beszélünk, túlnyomó részt valamilyen ideológia nevében létrehozott elnyomó rendszerekre gondolunk. Pedig voltak, akik olyan idilli kor megvalósításának lehetőségét kutatták, amelyben az ember a vagyonszerzés, sőt a megélhetés kényszerétől megszabadulva magasabb rendű értékek keresésének szentelheti az életét.
Ezt a vágyott kort úgy képzeljük el, hogy a munka vagy egyet jelent az örömmel, megelégedéssel, beteljesüléssel, és mentes minden kötelezettségtől, vagy teljesen átadja helyét olyan tevékenységeknek, amelyeket nem anyagi ellenszolgáltatás fejében végzünk, mégis hasznosak és előrevivők. Ezt az eszményt testesítik meg egyes gondolkodók szerint a nyugati kultúrában a művészek, tudósok, filozófusok, és erre vonatkozik az ókori görögöknél a scholé kifejezés.
A scholé az igazság keresésére fordított ráérő időt jelenti, olyan tág értelemben, amely magában hordja az értelem befogadó, szemlélődő attitűdjét is. Az ókori görögöknek ez volt a tanulás (a kifejezésből származik sok nyelvben az „iskola” szó), szemben az ismeretek mai intézményesített, munkaszagú megszerzésével.