hetilap

– Mi a véleménye Deutsch Tamás televízióban elhangzott kijelentéséről, miszerint logikai párhuzamokat vél felfedezni az őáltala ismert, fideszes politikusokat érintő titkosszolgálati jelentés és a Népszabadság fideszes cégekről szóló cikkeinek logikája között?– Elég sok leleplező anyag született a világban úgy, hogy emberek kaptak, láttak, hallottak valamit, csak éppen igazolni kell tudni a tényeket. Ha valaki a tényeket nem tudja igazolni, ott kezdődnek a nagy problémák. Ez az egyik. A másik: zavaros logika, hogy egy zárójeles megjegyzésből, melyben az szerepel: "sajtó", azt a következtetést vonják le, hogy a sajtó a nemzetbiztonság hálójában van. Ráadásul egyetlen anyagban sem használtuk, hogy "Fidesz-cégek", hanem azt írtuk, hogy Fidesz-közeli, Fideszhez közelálló stb. De beszéljünk inkább két másik dologról. Az egyik: határozottan állítom, hogy semmilyen anyagot nem kaptunk, és nincs birtokunkban semmilyen ilyen jelleg? anyag. Mi a mindenki által hozzáférhető adatokból dolgoztunk, azokból, amelyekből a többi újság már korábban is dolgozott. Sőt, többen megelőztek minket, hiszen ők már évekkel előbb is közöltek ilyen cikkeket, például a Heti Világgazdaságban, a Világgazdaságban, a Magyar Hírlapban, a Népszavában. Mi is a cégnyilvántartásból vettük a neveket, és megpróbáltuk ellenőrizni, hogy ki a szóban forgó szerb vagy horvát állampolgár, nincs másról szó. Másrészt mi számtalanszor kértük a Fidesz vezetőit, hogy nyilatkozzanak ezügyben, és cáfolják meg, ha nem érintettek abban. Az ő birtokukban nyilván vannak mérlegek, elszámolások, adóelszámolások, ÁFA-visszafizetések stb. Nálunk ilyenek nincsenek. Mi az összes dokumentumot, ami nálunk volt, átadtuk a BRFK gazdaságvédelmi osztályának. – Többen úgy vélik – ahogyan lapunknak Bauer Tamás szabaddemokrata politikus nyilatkozta is –, hogy az egész botrány stílusa nagyon emlékeztet az 1994 előtti időszakra, az úgynevezett politikai hidegháborúra, amely már akkor is eléggé megmérgezte a magyar közéletet. Beszélhetünk-e valóban hidegháborúról, amely begyűrűzik a sajtó területére is?– Deutsch Tamással ellentétben nem szeretek hipotéziseket és logikai hidakat építeni. Tényeket szeretek látni. Másrészt a Népszabadságnak semmiféle olyan szándéka nem volt a cikksorozat elkezdésekor, hogy a politika felső régióiban botrányt idézzen elő. Hogyha egy olyan szervezet élére, mint az APEH, amelyik – azt hiszem – az egyik legfontosabb, a privát világot átölelő szervezet, kineveznek egy illetőt, akkor oda egy olyan feddhetetlen, a vállalkozásoktól fényévnyire lévő embert kell tenni, akinek a szerepe, előélete olyan neutrális, olyan fehér, mint a sirálynak a tolla. Mi ezt nem így találtuk, megjegyzem, több lap sem találta így.– Mindenesetre nagy politikai vihar támadt a cikksorozatuk körül.– A Xénia-láz körül is nagy volt a vihar. De nem mondták azt, hogy mi a titkosszolgálattal összefonódva a szocialista párt megbuktatására szövetkeztünk. Pedig az a választások előtt volt pár hónappal. Emlékszik?– Igen, emlékszem. Ettől függetlenül a jobboldali politikusok igen érzékenyen nyilatkoztak...– Nézze, én csak azon csodálkozom, hogy a tényekre nem tényekkel válaszolnak. Ez a szakma íratlan szabályaihoz tartozik. És azt megint aláhúznám, hogy amennyiben őket figyelték a választások előtt, azt mi a legmesszebbmenőkig elítéljük. Mi ezt nem tudjuk, de amennyiben ez valóban így van, akkor ez valami borzasztó. Azt nem értjük, hogyha ez így van, akkor ezek a dolgok miért nem kerültek elő eddig. Az én számomra ez a forgatókönyv nem úgy született, hogy valahol, valakik a kormány megbuktatására szövetkeztek, hanem ez a forgatókönyv akkor kezdődött, amikor Simicskát jelölték az APEH élére. Ezt a forgatókönyvet nem mi írtuk, ezt a felelős magyar kormány írta. Az újság meg reagál rá, ahogyan a világ bármely pontján reagálna.