– Ön szerint milyen ennek a kormánynak a hatalomfelfogása, mire törekszik ez
a kormány?
– Ez a kormány azt gondolja, hogy nem szabad bízni a demokratikus intézményrendszerben,
hanem a biztosíték az, ha ők dönthetnek minden olyan kérdésben, a társadalombiztosítástól
elkezdve az iskolatejig, ami az emberek sorsát befolyásolja. Szerintem úgy gondolják:
az igazi garancia az előrehaladásra, ha az ő kezükben van a döntés. Kétségtelen,
hogy megvan a kockázata annak, hogy egy valóban demokratikus rendszerben lehet rossz döntéseket
is hozni; viszont ez ellen az sem garancia, hogy most Orbán Viktor hozza a döntéseket.
Nézzük például az ügyészség státusza megváltoztatásának tervét. Ha azt mondják,
hogy ezt az egészet a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek rendelik alá, abból látszik:
nem az érdekli őket, hogy milyen szerepet játszhat az ügyészség egy alkotmányos
rendszerben a törvényesség megszilárdításában.
Állandóan arra hivatkoznak, hogy ezekre a döntésekre az állampolgároktól kapták a
felhatalmazást, viszont éppen erre a demokratikus elvre hivatkozva gyengítik a jogállami
intézményeket és a demokratikus döntéshozási mechanizmusokat.
Alkotmányos keretek között megengedett, hogy azt mondják: az önkormányzatok arra valók,
hogy a kormányprogramot megvalósítsák – de hát az önkormányzatok valójában nem
ezért vannak.
A mostani kormány hatalomfelfogása egyértelműen az, hogy ők mondják meg, milyen ez a
társadalom. Ezt persze a korábbi kormányok is megtették, de úgy tűnik, hogy Orbán
Viktorék ezt határozottabban teszik: a tb-önkormányzatok felszámolásától kezdve egészen
addig, hogy a szervezett bűnözés elleni harc ürügyén próbálnak olyan intézkedéseket
hozni, amelyek igen nehezen egyeztethetők össze az alkotmányos demokráciával.
– Komoly társadalomalakító terv a Fidesz programjában is többször említett középosztály
létrehozása. Erről mi az ön véleménye?
– Nem a farok csóválja a kutyát, vagyis nem ez a kormány fogja meghatározni, hogy
mennyi legyen a középosztály Magyarországon. Szerintem ez alapvetően demokráciaellenes
törekvés. A középosztály arányára valamilyen befolyást gyakorolhat az államszervezet,
de az nagykép? feltételezés, hogy négy év alatt át lehet alakítani a magyar társadalmat.
– Azt Orbán Viktor is elismerte, hogy céljaik sok ponton megegyeznek az
Antall-kormányéval, ön szerint mégis milyen különbségek vannak közöttük?
– Stílusában más, a mostani kormány nem annyira arrogáns. Van köztük tényleges
igény a felkészültségre, emellett még sokkal célratörőbbek is – de ezek talán még
erősítik és veszélyesebbé teszik a fent említett törekvéseket.
– Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy a kormány minden ponton alkotmányosan működik.
– Akkor miért nem jelent meg a nemzetbiztonsági bizottság ülésén? Ezzel
kapcsolatban neki nem arról kell nyilatkoznia, hogy ennek van-e értelme, hanem a törvényeket
kellene betartania.
Alapvetően alkotmányellenesek az említett tendenciák, de emellett maguk a jogszabályok
sem állnak mindig összhangban az alkotmánnyal. Más kérdés, hogy ezt az alkotmánybíróság
egyes esetekben mikor mondja ki.
A jogalkotás már a liberális belügyminiszter idején rendőrállami irányba indult
el. Ahogy nő a bűnözés, a rendőrség a pontos helyzetelemzés és megoldási terv
helyett reflexszerűen újabb és újabb jogokat kap, de a helyzet nem változik. És úgy
tűnik, hogy ebbe az irányba már tovább nem lehet lépni. Megszorítják a jogokat, de
semmit nem javul a közbiztonság.
– Ezen a területen milyen összehasonlítást lehet tenni a nyugati országokkal?
– Igaz, hogy a fejlődés iránya hasonló, de az alkotmányos korlátok ott sokkal
erősebbek. Például a vádalku rendőrségi szinten nem létezik. Vagy hogy magánlakásba
egyáltalán lehet-e lehallgatókészüléket helyezni, Németországban erről tíz év
kemény vita után hozták meg az igenlő döntést, de hozzáfűztek sok garanciális
rendelkezést, ami Magyarországon hiányzik.
Vagy például: azt mondják itthon, hogy telefonlehallgatásnál azért kell a bírói
kontroll, mert az jobban sérti az emberi jogokat, mint az informátor, de ez nem igaz,
mert az ember a telefonban óvatos, míg viszont, ha egy jó informátor mellém
telepszik, a barátomnak adja ki magát, és fel fogok előtte tárulkozni. Ha a jogaimat
akarják védeni, akkor az informátor is legyen engedélyhez kötve.
Ezek mind olyan tendenciák, amelyek akár rendőrállam kialakulásához is vezethetnek.
– Visszatérve a jelenlegi belpolitikai helyzetre, ennek az "egészpályás letámadásnak"
lehet-e következménye a magyar politikai rendszerre?
– Nagyon súlyos nem, mert az alkotmány ezt megakadályozza, például az ügyészség
kérdésében kétharmados többség kell, és ezt a "letámadást" a szocialisták is
érzik. Hacsak nem jön valami elvtelen kompromisszum, de hát ilyeneknek már voltunk tanúi.
Ezzel nemcsak az Orbán-kormányra célzok, hanem arra, hogy 1990 óta nem feltétlenül
az alkotmányos rendszer megszilárdítása van napirenden – legalábbis nem minden
tekintetben.
– És az állampolgárokra hogyan hathat ez?
– Az emberek nálunk nem annyira érzékenyek a demokratikus szabadságjogokra,
mint a nyugati államokban, és ez nagyobb játéklehetőséget ad az olyan kormányoknak,
amelyek inkább a tekintélyelvre támaszkodnak – ami nem mindig azonos az elnyomással,
a tekintélyelv? lehet "jó állam" is, amelyik meg akarja mondani nekünk, hogyan
legyünk boldogok. Az alkotmányos állam viszont azt mondja, hogy a társadalom működteti
az államot, és nem fordítva.
1998. 10. 03. (II/40)
