November huszadikán este Pétervárott saját lakásának lépcsőháza előtt ölték
meg Galina Sztaravojtovát, az Állami Duma képviselőjét, a Demokratikus Oroszország párt
vezetőjét, aki az ország egyik legismertebb politikusa volt. A merényletben tanácsadója,
Ruszlan Linykov is súlyosan megsebesült.
Sztarovojtovát olyan politikusnak tartották, aki sokaktól eltérően nem vetette meg a
demokráciát. Miután az SZKP-t eltávolították a hatalomból, jó néhány egykori
kommunista, szovjet párttisztviselő és politikai kalandor vette fel a demokrata nevet.
Az 1991 óta eltelt időszak azonban megmutatta többségük valódi arcát. Egyesek számára
a legfontosabb a személyes hatalom lett, a posztok és megbízások, mások számára a pénz,
míg ismét mások számára mind a rang, mind a vagyon és ezek mellett még más célok
is. Minden, csak nem a haza és a demokrácia érdekei.
Némely valódi demokrata ezt látván visszavonult a nagypolitikától, hogy megőrizze
magát ettől a fertőtől. Galina Sztarovojtova demokratikus vezetőként megőrizte nevének
tisztaságát, és mint ahogy ezt régebben is tette, folytatta harcát az igazi demokráciáért.
Rámutatott a kommunizmus visszaállításának, a nacionalista és fasiszta ideológiák
terjedésének veszélyére, és annak lehetőségére, hogy Oroszország bűnözők államává
válhat, ha az államhatalmi szervek tisztviselői kétes kapcsolatba lépnek bűnözőkkel.
Milliók tisztelték a politikusasszonyt, s nem kevés ellensége is volt – köztük
felettébb befolyásosak is.
Sztarovojtova nem félt kimondani, amit gondolt. Az Állami Duma több ülésén nyíltan
kifejtette a képviselők kommunista többségének: "Maguknak egyáltalán nem tetszik
az, ami a peresztrojka óta végbemegy. Maguk vissza akarnak fordítani bennünket a
peresztrojka előtti időkbe." Amikor a Duma lényegében kiállt Makasov antiszemita
kijelentései mellett, Sztarovojtova javaslatot tett a képviselők pszichikai alkalmasságának
orvosi vizsgálatára, mondván, antiszemitizmusuk kétségessé teszi, hogy egészségesek.
Az első politikai bérgyilkosság reakciói
Galina Sztarovojtova meggyilkolása után a társadalom szinte sokkos állapotba került.
Oroszországban elég sok a gyilkosság, köztük a politikusokkal kapcsolatosak is. Ez év
júliusában lőtték le otthonában Rohlin tábornokot, a Duma képviselőjét, Jelcin
uralmának egyik legnagyobb ellenfelét. A nyomozóhatóságok a gyilkossággal a tábornok
feleségét vádolták. Sokakban ez a hivatalos verzió kételkedést váltott ki, azonban
a gyilkosság nem kavart politikai botrányt.
A Sztarovojtova-merénylet már más eset. Függetlenül attól, hogy a bűntett okaként
számos indíték jöhet szóba, az ország közvéleménye szerint a posztkommunista időkben
ez volt az első nyíltan politikai gyilkosság Oroszországban. A péterváriak azonnal
reagáltak az eseményre. November 21-én mintegy ezer ember gyűlt össze a Dvorcovaja téren,
a város történelmi központjában. Gyászösszejövetelt tartottak. Ezrek zarándokoltak
a gyilkosság helyszínére, sokan közülük virágokkal.
A hatalom reakciója sem váratott sokat magára és ez most komolynak is bizonyult. Még
aznap megérkezett Pétervárra Szergej Sztyepasin belügyminiszter. Közölte, hogy öt
operatív nyomozócsoportot alakítottak, az ország legkiválóbb szakembereiből.
Jevgenyij Primakov miniszterelnök a központi televízióban kijelentette: "Miharabb le
kell számolni ezzel a bűnözési hullámmal, meg kell büntetni a bűnösöket és megnézni,
hogy ki áll mögöttük". Borisz Jelcin elnök sajtótitkárán keresztül közölte,
hogy a Sztarovojtova-gyilkosság nyomozását személyes ellenőrzése alá vonja, hiszen
"sok dologban, vagy talán mindenben Galina Sztarovojtova eszméi megegyeznek Oroszország
elnökének az eszméivel is".
Csaknem azonnal reagáltak a vezető politikusok és pártirányítók is. A vélemények
különbözőek voltak. A bűntett utáni első interjúban Jegor Gajdar, az Oroszország
Demokratikus Választása párt vezetője, az áldozat közeli munkatársa számolt be a
demokraták Dumában végzett munkájának nehézségeiről. Szavai szerint a Duma ülésterme
árasztja "a gyűlöletet azok iránt az emberek iránt, akik a demokratikus ideálhoz
ragaszkodnak". Ebből arra lehet következtetni, hogy Galina Sztarovojtova gyilkosát a
kommunisták és a hozzájuk közel álló erők táborában véli látni. Két nappal később
egy másik ismert demokrata, Grigorij Javlinszkij, a Jabloko mozgalom vezetője
pontosabban értékelte a történteket. Állítása szerint a politikusnő meggyilkolása
"lopakodó fordulat" – fasiszta vagy kommunista irányba. Az utóbbi időben azonban
Oroszországban mind gyakrabban tesznek egyenlőségjelet e két erő közé.
Más álláspontot képvisel Vlagyimir Rizskov, a Duma házelnök-helyettese, aki rámutatott
arra a veszélyre, amit a bűnözők jelentenek mind a bal-, mind a jobboldal számára.
Szerinte az országban bűnözői hatalmat akarnak, erről tanúskodik a mostani gyilkosság.
A baloldal időközben komoly politikai rendezvényen vett részt, Oroszország Hazafias Népi
Szövetségének második kongresszusán. A mozgalom sorai között kommunisták és
nacionalista hazafiak vannak. A kongresszust Gennagyij Zjuganov, az OFKP vezetője
nyitotta meg. Miután egyperces néma felállással tisztelegtek Sztarovojtova emlékének,
Zjuganov a jelenlegi rezsim áldozatának nevezte a politikusasszonyt. A kommunista vezért
gyászhangulata azonban nem akadályozta meg abban, hogy a hivatalos program végeztével
dalolni és táncolni kezdjen az ülésteremben.
Zjuganov és más baloldali vezetők az OHNSZ második kongreszszusán követelték, hogy
rendkívüli intézkedéseket vezessenek be az országban. A bűnözés elleni harc az
ország legfőbb hatalmi szerveinek közös értekezletén is témaként szerepelt.
Primakov miniszterelnök elismerte, hogy Oroszország a szélsőségek és a fasizmus felé
sodródik, mégis ellenezte, hogy rendkívüli állapotot vezessenek be az országban.
Sztyepasin belügyminiszter közlése szerint a bűnözés elleni harc égisze alatt az őrző-védő
cégek számát csökkenteni fogják, ugyanígy a fegyvereladást is, s szigorítják a
harci eszközök tartását, hogy a törvénytelen fegyvertartás akár 15 év szabadságvesztéssel
is büntethető legyen.
Kinek lehetett érdeke a gyilkosság?
Egyelőre még sok verziója van a gyilkosság indítékának. Az első, amely a tömegkommunikációs
eszközökben jelent meg, s egyben a legbotrányosabb is, Sztarovojtova pétervári munkatársai
szájából hangzott el. Szerintük a gyilkosság a Szevernaja Sztolica cím? újságban
megjelent cikkel lehet kapcsolatos, amely Gennagyij Szeleznyovnak, az Állami Duma elnökének
törvénytelen üzleteiről szólt. Az írás egész pontosan a következő választási
kampány illegális támogatásáról szól. A cikkhez Sztarovojtova aszszony adta az
anyagot.
Szeleznyov merő rágalomnak nevezte az újság állításait, és azzal fenyegetett, hogy
beperli a pétervári lapot. A "legjobb védekezés a támadás" alapelvet alkalmazván
azt állította, hogy Sztarovojtovát akár szélsőséges demokraták is megölhették,
mivel – úgymond – "ezzel akarják politikai ázsiójukat emelni, hogy nyerjenek a pétervári
törvényhozó gyűlés választásain".
Maga Galina Sztarovojtova is jelöltetni akarta magát Leningrád megye (így nevezik továbbra
is a körzetet) kormányzójának, amelynek vezető intézményei Pétervárott vannak.
Ezeket a választásokat jövő márciusban tartják. A mintegy tíz helyi jelentőség?
politikuson kívül a kormányzói választásokon Sztarovojtova vetélytársa Vlagyimir
Zsirinovszkij, az egyik legnagyobb politikai ellenfele, a Liberális Demokrata Párt vezetője
lett volna. A politikusnő halála előtt pár nappal Zsirinovszkij összehívta az LDP
Leningrád megyei pártszerveinek képviselőit és a hozzá közel álló üzletembereket,
és megígérte, hogy "Hongkongot csinál a megyéből." Ennek valóra váltásához
Zsirinovszkij a feketegazdaságot is be akarja vonni a terület gazdasági életébe.
Anatolij Csubajsz, Pétervár egykori polgármestere és a 80-as 90-es évek egyik
demokrata vezetője szerint Sztarovojtova halála éppen "a Leningrád megyei kormányzói
posztra való igényével" hozható összefüggésbe.
A választási kampány szennyes módszerei
A politika és az alvilág kapcsolata ma nagyon világosan megfigyelhető Pétervárott.
Nem lehet kizárni, hogy a gyilkosság kapcsolatba hozható a pétervári törvényhozó
gyűlés választásaival. A megfigyelők már a választási kampány legelején megállapították,
hogy a most zajló korteskedés az 1999-es országgyűlési választások és a 2000. évi
elnökválasztás kampányának előhangja. Nemcsak a neves demokrata jelöltek hasonmásai
és azonos néven bemutatkozó alteregói próbálják a választókat megzavarni, hanem
egyes pártok utánzatai is megjelentek a színen. Így bukkant fel például a választások
előtti kampány idején a Jabloko–Szentpétervár nev? új mozgalom. Grigorij
Javlinszkij igazi Jabloko pártja nagy népszerűségnek örvend a városban, de most már
a választó nehezen igazodik el abban, hogy kire is szavazzon.
A választásokat december 6-án tartják, de már november 21-én rendeztek egy előrehozott
választást. Ez biztosította a soron következő meglepetést: a választási bizottság
épületeihez autóbuszok érkeztek, amelyekből főként idős emberek szálltak ki, bűnöző
kinézet? kemény fickók kíséretében. A pletykák szerint mintegy 100-200 rubelt
(1400-2800 forint) fizettek azoknak, akik hajlandóak voltak előre meghatározott jelöltekre
szavazni, ami persze nem más, mint a választók nyílt lefizetése.
Azok az emberek viszont, akik bármi áron hatalomra törnek, nyíltan minden kiadásukat
szeretnék megtéríttetni. És nem csak arról van szó, hogy az ország második városának
képviselőjeként az ember nagyobb lehetőséget kap a törvénytelen meggazdagodásra. A
törvényhozás minden egyes képviselője rendelkezik teljesen törvényesen egy hat
millió rubel (90 millió forint) érték? tartalékalappal a város gazdálkodásából,
és gyakorlatilag saját belátása szerint gazdálkodik vele. Ilyen bőségkosár nem létezik
Moszkvában, de lehet, hogy ez a megoldás a világon is egyedülálló. Jövő évtől a
személyes képviselői alap értéke 9 millió rubelre (135 millió forint) fog
emelkedni. Azaz, van miért harcolni. És van miért akár bérgyilkost is fogadni, a vetélytársak
eltávolítására.
Pétervár demokratáinak válasza
Galina Sztarovojtovát az Alekszandr Nyevszkij kolostor Nyikolszkoje temetőjében temették
el. Nemcsak Pétervár legismertebb személyiségei nyugszanak itt, hanem azok is, akik
nyomot hagytak maguk után az orosz történelemben. A demokratikus mozgalom vezetőjével
való búcsúra Moszkvából Pétervárra érkeztek olyan híres személyiségek, mint
Viktor Csernomirgyin, Borisz Nyemcov, Anatolij Csubajsz, Jegor Gajdar és mások. A különböző
pártokhoz és tömörülésekhez tartozó pétervári demokraták még a temetés előtt
kinyilvánították egyesülési szándékukat. Megalakították az Egységes Bűnözésellenes
Frontot. Most a demokraták a pétervári törvényhozásba egységes jelölteket állítanak,
hogy bűnöző elemek ne kerülhessenek hatalomra. A hatszáz jelöltből ötven számít
gyanúsnak, és pontosan ennyi hely van a városi parlamentben.
A pétervári demokraták vezetője az egész ország demokratikus erőit egyesülésre szólította
fel. A társadalom egy része abban reménykedik, hogy ezzel a demokrácia új lendületet
kap. Mások viszont úgy vélekednek, hogy a cinikus Sztarovojtova-gyilkosság az orosz
demokrácia haláláról tanúskodik. Szinte senki sem bízik abban, hogy a profi bérgyilkosokat
megtalálják. A merénylet mindenesetre azt jelzi, hogy a politikai helyzet Oroszországban
gyökeresen megváltozott.
1998. 11. 28. (II/48)
