A "Szerződés Amerikával" cím? program szerzője azonban a november 3-i választások
után 72 órával felhívta pártja vezetőit, s a keser? hangú telefonbeszélgetésben
közölte, nemcsak képviselőházi elnökségéről, de elnyert mandátumáról is
lemond. Tudta, hogy pártja szerény teljesítményéért őt fogják felelősségre
vonni, hiszen a stratégiai látása iránti bizalom az utóbbi időkben alaposan
megcsappant republikánus társai körében.
A szavazók elutasították a Republikánus Párt vezetőjének Clinton elnök ellen
folytatott személyeskedő lejáratási kampányát, s így a demokraták, – bár kis mértékű,
mégis történelmi jelentőség? – győzelmet tudtak elérni. Négyéves hivatali
ideje alatt Gingrich, az éles nyelv? professzor, akit 2000-re republikánus elnökjelöltnek
szerettek volna indítani, Amerika legkevésbé kedvelt politikusává vált. A demokraták
őt tették felelőssé a republikánus párt minden szélsőségéért és érzéketlenségéért.
Gingrich utódja a Ház szóvivői székében Bob Livingston lett, akit különösebb vita
nélkül választottak meg republikánus kollégái, megőrizve ezzel az egységnek legalább
a látszatát. Most, hogy Gingrich álmai szertefoszlottak, s véget ért az elmúlt idők
nagy politikai szembenállása Gingrich és Clinton között, a figyelem egy másik
republikánus politikusra irányul, akiben a párt megtalálhatja a válságából kivezető
elnököt.
Az országban a legnagyobb republikánus győzelmet az ifjabb George W. Bush – a korábbi
elnök, George Bush fia – aratta Texas államban, ahol 69 százalékos támogatottsággal
nyerte el a kormányzói széket. Győzelme a republikánus párt soraiból kikerült
pragmatikus és népszerű kormányzók új nemzedékének felemelkedését jelzi. George
W. Bush az "oszd meg és uralkodj" washingtoni gyakorlata helyett a közös alapok és
érdekek keresésének politikáját folytatta előző kormányzói hivatali ideje alatt.
A kampány során is tartózkodott – Gingrichtől eltérően – a személyeskedő támadásoktól.
Egyik nyilatkozatában elismerte, hogy "nem a megosztó, hanem az egyesítő" szerepet
vállalja: "Sem politikailag, sem társadalmilag nem próbálom meg kategorizálni vagy
csoportokba osztani az embereket."
Az ifjabb George Bush a radikális keményvonalasság helyett a "könyörületes
konzervativizmust" tűzte ki zászlajára, s az elmúlt négy év alatt államának kormányzásakor
is inkább a pragmatizmus, mint a nagyív? politikai látomások vezérelték. Mind a
demokratákkal, mind saját pártjával szorosan együttműködött az állami törvényhozás
folyamatában. Népszerűségét egyrészt annak köszönheti, hogy Texas virágzó állam
lett, de annak is, hogy – pártjának konzervatív szárnyától eltérően – mindig
is tartózkodott a homoszexuálisokkal, feministákkal és az abortusszal kapcsolatos
mindennem? ítélkezéstől.
Az ifjabb Bush családnevének és népszerűségének köszönhetően már hónapok óta
vezeti a republikánus elnökjelöltek listáját. Egy a Fehér Házért folytatott képzeletbeli
erőpróbában a jelenlegi alelnököt, Al Gore-t 12 ponttal győzte le. (Még Newt
Gingrich is elismerte, hogy a Republikánus Párt jövője inkább a Bush-hoz hasonló
konzervatív, pragmatikus kormányzók, mint a megosztott és keser? kongresszusi
republikánusok kezében van.)
Az elnöki posztért folyó kampány során lesz azonban néhány akadály, amit át kell
ugrania: az ő múltjában is vannak sötét foltok, saját beismerése szerint fiatal korában
tett néhány "felelőtlen" dolgot – egy időben alkoholista is volt. A kormányzó
korábbi üzleti tevékenységei is hagynak némi támadási felületet, bár hivatalosan
soha nem tudtak jogilag büntethető vádakat felhozni Bush ellen.
Várhatóan – a kormányzóválasztási kampányhoz hasonlóan – nagy számban sikerül
majd széles rétegeket (afro-amerikaiakat, latinokat, keresztényeket, nőket, még
demokratákat is) megnyernie magának. Az emberekkel való kommunikációs készségében
is elüt édesapjától, aki egyesek szerint képtelen volt megtalálni a hangot az utca
emberével. Az ifjabb Bush azonban nem tartózkodik attól, hogy meglepő helyzetekben, például
a texasi Z. Z. Top együttes torzonborz tagjaival mutatkozzon a nyilvánosság előtt.
George W. Bush a maga részéről úgy tartja, Clinton elnökkel szemben nem rögeszméje
a Fehér Ház. "Soha nem gondoltam azt serdülőként vagy fiatal emberként, hogy elnök
leszek
Ha elindulok (a választáson), a szívemet-lelkemet bele fogom adni, és
nemcsak a győzelem kedvéért fogom ezt megtenni."
1998. 11. 14. (II/46)
