Kétféle ember él ma a földön. Az egyik, aki nem érti a problémát, s ebből
kifolyólag nem is foglalkozik vele (mondván, Bill Gates úgyis kitalál majd valamit), a
másik tábor pedig – a feladat megoldásán igyekvő szakemberek – tisztában vannak
a helyzet súlyosságával, és rettegnek. A probléma nemcsak azt eredményezheti, hogy
nagyvárosok borulnak majd sötétbe áramkimaradás miatt, de komolyan veszélyezteti
kormányzatoknak, kis- és nagyvállalatoknak a működését is, illetve az ezek munkájának
zökkenőmentességét biztosító tőzsde- és bankrendszereket. Valójában a modern
ember életének minden területét átható válságról van szó, amely érinti egy
nemzet infrastruktúrájától kezdve a munkahelyeket, pénzügyi tranzakciókat, de veszélyezteti
az élelemellátást is.
Az 1960-as és 70-es években a fejlődésnek indult számítástechnikai iparág
praktikus okokból négyszámjegy? mező (pl. "1948") helyett kétszámjegyűt ("48")
használt a szoftverekben szereplő dátumok rövidítésére. A programozók tették ezt
azzal a szándékkal, hogy ezzel is csökkentsék a számítógépek túlterhelt memóriáit.
A kilencvenes évek végén, a laptop számítógépek világában kissé nehezen értékeljük
elődeink leleményességét, a hőskorban azonban, mikor egyes számítógépek szoba
nagyságúak voltak, jelentős költségmegtakarítással járt a korlátozás. A
programozók arra számítottak, hogy a régi rendszerek még a probléma felmerülése előtt
teljesen kiszorulnak a használatból. Bár a tudomány valóban óriási fejlődésen
ment keresztül ezen a területen is, a kormányzati és vállalati szoftverek régi
alaprendszerei sok esetben harminc év után is remekül ellátták feladatukat, és a kétszámjegy?
dátummező a hetvenes évektől kezdve kodifikálódott.
A probléma háromféle meghibásodást eredményezhet a számítógépes rendszerekben:
1) a rendszerek lefagyhatnak, illetve összeomolhatnak; 2) komoly félreszámításokat és
hibákat produkálhatnak; 3) létrejöhetnek olyan kisebb jelentőségű, esetleg nem is
észlelt hibák, amelyek csak a későbbiekben okoznak rendellenességeket. A legtöbb számítógépprogramban
dátumok sokasága található. Valójában a számítógép egyik fő funkciója, hogy képes
legyen pontosan meghatározni az időt bizonyos események között. Egy több millió
programsorból álló szoftverben átlagosan minden huszadik sor egy dátumhoz kapcsolódó
parancsot tartalmaz.
Az a tény, hogy a világ, amelyben élünk, szinte teljes mértékben komputerizált,
egyfelől kényelmet és biztonságot ad, másfelől viszont ugyanilyen mértékben ki is
szolgáltatja a modern társadalmakat egy tragikus eredményekkel járó "globális
lefagyás" veszélyeinek. A jövő évszázad egyik legégetőbb problémája több összetevőből
áll. Az idő rövidsége, a megfelelő számú szakképzett programozó hiánya (akik képesek
átírni és tesztelni a régi programnyelveket), illetve a rendkívül magas költségek
miatt egyes becslések szerint az egész világot átfogó átprogramozás finanszírozása
megközelíti az 1000 milliárd dollárt is.
A millenniumi probléma a számítástechnika három fő területét veszélyezteti. Az
első veszélyeztetett terület az óriási és gyakran elavult szerverek és szoftverek,
amelyeket a legkülönfélébb kormányzati szervek is használnak (ilyenek az állami
adatokat rögzítő számítógépek milliói, adó be- és kifizetések nyilvántartásai.)
Ehhez hasonló rendszereket használnak multicégek, bankok, biztosítótársaságok is,
amelyeknél egy napi rendszerkimaradás is káoszt eredményezne. A második terület a
személyi számítógépeké. A rengeteg szervezeten kívül sokmillió ember otthon is
használ PC-ket. Az 1997 januárja előtt vásárolt PC-k rendszerében történő meghibásodás
adatvesztést eredményez, de akár az egész operációs rendszert is tönkreteheti az időszámítást
végző szerkezet (BIOS) összezavarodása. A harmadik veszély jelenti a legnagyobb kihívást:
a beépített mikrochipekben keletkezett időzavar.
A második világháború utáni technikai robbanást megalapozó zseniális találmány,
az integrált áramkör továbbfejlesztett változata a mikrochip. Egy kétforintos méret?
mikrochipnek ma már nagyobb a kapacitása, mint 1965-ben a világ összes komputerének
együttvéve. A mikrochipek meghibásodása potenciálisan veszélyezteti társadalmunk
legfontosabb intézményeit – beleértve az ipari, orvosi és katonai ellenőrzést
szolgáló rendszereket. Ilyen rendszerek irányítják az atomerőműveket, szabályozzák
az energia- és közműellátást, ezek tartják a repülőket, műholdakat és kilőtt
rakétákat levegőbeli pályájukon. Egy átlag amerikai otthonban ötven és száz között
van a mikrochippel működő szerkezetek száma. A teljesség igénye nélkül, ilyen
elektromos szerkezetek például az otthoni riasztórendszer, a video, TV, rádió, hűtőgép,
mosógép, mosogatógép, kávéfőző, a kábel nélküli telefonok, üzenetrögzítők,
számológépek, számítógépek, órák stb.
Egy rendkívüli szökőév
A millenniumi évforduló aligha fogja a világvégét jelenteni. Arra azonban szintén
fontos felhívni a figyelmet, hogy amennyiben a legtöbb számítógépes rendszert nem
sikerül a határidő előtt átprogramozni (szakértők szerint eleve lehetetlen az összeset
korrigálni ilyen rövid idő alatt), akkor hetekig, vagy rosszabb esetben akár egy évig
is eltartó zavar keletkezhet a modern társadalmakban. Legjobb esetben is a legköltségesebb
és legnehezebben megoldható, ember alkotta válsággal állunk szemben.
A dolgokat tovább bonyolítja, hogy a 2000-es év egyben szökőév is lesz. Több millió
olyan számítógép-program létezhet a világon, melynek készítői esetleg figyelmen kívül
hagyhatták ezt a tényt. Közismert, hogy minden negyedik év szökőév. Ez alól az általános
szabály alól azonban van egy kivétel, miszerint azok az évek, amelyek százzal oszthatóak,
nem számítanak szökőévnek, akkor sem, ha esetleg éppen soron következnek. Ez a jól
ismert kivétel sok programozót arra késztetett, hogy a 2000. évet normális évnek
kalkulálva építsen fel egy számítógépes rendszert, figyelmen kívül hagyva a szökőévre
vonatkozó harmadik törvényszerűséget: minden négyszázzal osztható év a kivétel
kivétele, azaz mégis szökőév. Az a tény, hogy a 2000. évet normális évként és
nem valódi szökőévként kezelik, komoly problémákat fog okozni repülőgép-, busz-,
vonatjáratokban, és veszélyezteti a rendőrség, a tűzoltóság, illetve más komplex
biztonsági ellenőrző rendszerek működését is.
Mit lehet még tenni?
A történelem sok esetben azt bizonyította, hogy az emberiség a válságoknak passzív
szenvedő alanya volt, mivel legtöbbször nem tudta azokat megelőzni. Hasonló passzivitás
jellemez egyes országokat a millenniumi problémával kapcsolatban is. Ennek egyik oka az
átprogramozással járó magas költségek. A Gartner Group nev? nemzetközi hír? számítástechnikai
tanácsadó cég több mint 800 milliárd dollárra becsüli annak a költségét, hogy a
világon minden számítógépet átprogramozzanak. Ez az összeg több, mint a második
világháborúban résztvett országok háborús kiadásai együttvéve. A szakértők
egyetértenek abban, hogy rendkívül kevés idő áll rendelkezésre, és a megelőzési
terv 60–80 százalékát az teszi majd ki, hogy a javított programokat megpróbálják
ellenőrizni. A brit National Pharmaceutical Association jelentése szerint például nemrégiben
két nagyméret? gyógyszergyártó társaság is tesztelte, képes lesz-e számítógépes
rendszerük 2000. január 1-jét értelmezni. Az eredmény katasztrofális volt: vállalati
feljegyzéseik nagy része törlődött. A brit kormány is megdöbbenve volt kénytelen
tudomásul venni, hogy egyik számítógépes rendszerének tesztelése során végérvényesen
vesztett el adatokat. A pánikhangulat elkerülése végett négy nagyobb angol bank is ígéretet
tett, hogy milliárdos nagyságrend? pénzösszegeket fog áldozni a probléma orvoslására.
Megdöbbentő a felismerés, hogy 1998 elején Nagy-Britanniában a vállalatoknak alig több
mint 16 százaléka kezdett el egyáltalán foglalkozni az átkódolásokkal. A British
Telecom, az ország legnagyobb távközlési vállalata már bejelentette: nem tudják
garantálni ügyfeleiknek a 2000. év első napjaiban a telefonbeszélgetéseket. A
specialisták szerint a probléma megoldását az segítené elő, ha több szakképzett
programozó állna munkába az ügy érdekében. Egyedül az Egyesült Államokban több
mint 300 ezer szakemberre lenne szükség. Több számítógépes vállalat prémiumokkal
és egyéb juttatásokkal igyekszik magához csalogatni a szakembereket. A The Sunday
Times cím? angol lap szerint egyes amerikai vállalatok 13 ezer dolláros napi fizetést
plusz minden hétvégén Concord géppel történő hazautazást biztosítanak a magasan képzett,
elszegődni vágyó brit szakembereknek. Ugrásszerűen megnőtt az olyan programozók iránti
kereslet, akik a mára már vízözön előttinek számító számítógépes nyelvekhez
(COBOL, FORTRAN, JOVIAL stb.) is értenek. A most végző számítógép-specialisták
ezrei számára azonban ezek már holt nyelveknek számítanak, amelyek elsajátítása
karrierjük szempontjából fölösleges.
A bankrendszer összeomlásának veszélyei
Az egész világ gazdasági struktúrája a megbízható bankrendszerek alapkövén
nyugszik. A világ minden táján több százmillióan gondolják úgy, hogy megtakarított
pénzük nagyobb biztonságban van egy helyi banknál, mint otthon a kispárnájuk alatt.
A válság azonban nem fogja elkerülni a nemzetközi bankrendszert sem, ezzel olyan problémákat
teremtve, amelyeket jelenleg nehéz lenne túlbecsülni. A helyi bankrendszerben történő
meghibásodásnak kihatása van a készpénzfelvételre, de veszélyezteti a bankok hitelképességét
is.
A probléma bonyolultsága miatt a nemzetközi bankrendszer időleges megbénulása nagymérték?
munkanélküliséget és fontos kormányzati tevékenységek leállását is eredményezheti.
Hogyan lesz képes a kormány beszedni a különféle adókat, fizetni az állami
alkalmazottakat, nem beszélve az áramló áruk és szolgáltatások kifizetéséről, ha
a bankrendszer képtelen azt a rengeteg napi tranzakciót garantálni, amelytől a gazdaság
olajozottan halad előre? A világban több billió dollárnyi pénz áramlik különféle
formában bankok számítógépes rendszereinek hihetetlenül bonyolult hálózatán
keresztül. A nemzetközi bankrendszerben történő meghibásodás olyan láncreakciót
indít el, amely akár egy globális gazdasági válságot is előidézhet. A The Sunday
Times egy szakembert idéz, aki szerint "nem kell jóslásokba bocsátkozni, hogy mi
lesz akkor, mikor 2000-be lépünk, hiszen teljesen bizonyosra vehető, hogy a világ pénzszolgáltatásában
komoly rendellenességek fognak jelentkezni. Egy millennium-keltette tőzsdeválság már
1999 közepére várható lesz." A lap szerint a probléma károkat okozhat a Wall
Streeten, amennyiben a bankok és brókercégek nem állnak készen a munkával.
Az euró és a millenniumi válság
Európa nagy részén a bankok szinte teljes energiájukat és számítástechnikai erőforrásaikat
az 1999. január 1-jével bevezetendő közös pénzre, az euróra koncentrálták. Az új
pénzre való átállásról bebizonyosodott, hogy több időbe és költségbe kerül,
mint azt kezdetben gondolták. Emiatt az európai bankoknak és biztosító vállalatoknak
még nehezebb lesz a dolguk a 2000. év közeledtével. Miután a G–10-ek országainak
vezető bankjai és pénzügyminiszterei hosszú ideig figyelmen kívül hagyták a vészmadarak
riogatásait, nagy sokára ők is rádöbbentek a közelgő katasztrófa súlyosságára.
1997. szeptember 9-i bázeli tanácskozásukon kommünikében állapították meg, hogy a
"2000. évi krízis a pénzvilág számára az eddigi legnagyobb kihívás, amely a most
még prosperáló vállalatokat is veszélyezteti.”
Rosszabb, mint a Nagy Gazdasági Válság
Az egyre tornyosuló probléma olyan pénzpiaci válságot eredményezhet, amely felülmúlja
az ázsiai krízist, de még az 1929-es gazdasági összeomlást is. Napjaink rendkívüli
mértékben integrált tőzsde- és kötvénypiacai, amelyek egyedül Amerikában az utóbbi
négy évben harmincmillió új beruházóval számolhattak, sokkal nagyobb veszélyeket
rejtenek magukban, mint a húszas évek végének nagy gazdasági válsága. Ma a legtöbb
amerikai család rendelkezik tőzsdei részvényekkel, amiből következik, hogy egy tőzsdekrach
a családok túlnyomó többségét érzékenyen érinti. A mai pénzügyi helyzet azért
is veszélyesebb, mint a Nagy Gazdasági Válság, mert akkor még kevés valóban
multinacionális társaság létezett, és a nemzeti piacok nem integrálódtak olyan mértékben,
mint az utóbbi évtizedekben. A banki és tőzsdepiaci számítógépek meghibásodása
azt eredményezheti, hogy sok, származékos és határidős üzletekkel kapcsolatos adat
egyszerűen elveszik. A származékos üzletek kötésekor rendszerint nagy pénzek áramlanak,
és ennek felborulása hamar kihat az egész piacra. A \'29-es válságban voltak, akik
idejében kiszálltak a piacból, ezáltal sikerült túlélniük annak összeomlását,
és képesek voltak helyreállni. A harmincas években az Egyesült Államokban tízezernél
is több olyan ember volt, aki a válság ideje alatt lett dollármilliomos. Ők, látva
az előrejelzéseket, megszabadultak kötvényeiktől és adósságaiktól, s helyette készpénzt
halmoztak fel. Ezek a személyek a krach beálltával a korábbi ár töredékéért vásároltak
fel ingatlanokat, illetve korábban jól menő, majd felszámolt vállalatokat.
A katonai csúcstechnológia hátulütője
Közismert, hogy először a katonai szférában jelennek meg a tudományos kutatás legújabb
eredményei. Ennek köszönhetően ez a terület a többi szférához képest korábban is
kezdte alkalmazni a számítástechnika vívmányait. Ez a kilencvenes évekre lehetővé
tette precíziós fegyverek előállítását és irányítását, nagyfokú biztonságot
nyújtva ezáltal azoknak az országoknak, amelyek ezek birtokában vannak. Ennek ára
azonban számítógép-programsorok milliárdjai és megszámlálhatatlanul sok beépített
mikrochip, amelyek átkódolásra várnak a hátralevő 12 hónapban. A kezdeti becslések
szerint legalább 358 milliónyi programsort kell átírni és tesztelni. Edward Yourdon,
az Időbomba 2000 cím? könyv szerzőjének számításai szerint az Egyesült Államok
hadseregében több számítógépes szoftver található, mint az amerikai üzleti világban
együttvéve. Véleménye szerint "zéró annak valószínűsége, hogy a hátralevő időben
a Védelmi Minisztérium időben elkészüljön az átkódolással." Keith Benneth, a
nagy-britanniai Durham Egyetem számítástechnikai karának feje, hasonló
pesszimizmussal szólt az amerikai helyzetről: "Ha a Pentagon és a Védelmi Minisztérium
nem tesz sürgős lépéseket, akkor az egész rendszer a szemük előtt fog befagyni."
Egy nemrég megjelent tanulmány szerint a Védelmi Minisztériumnak legalább százezer,
a COBOL rendszerhez is értő, teljes idej? programozót kellene felvennie, hogy legalább
a háromezer legkritikusabb rendszert átkódolják. Az Egyesült Államok hadserege az
emberi ellenőrzés helyett egyre inkább a csúcstechnológiás számítógépekre támaszkodott
az évek során, ez azonban most visszaüt, és sebezhetővé teszi az egész rendszert.
Minden erőteljes katonai rendszer – beleértve a támadó harci gépeket, a legkorszer?bb,
többcélpontú D5 típusú nukleáris tölteteket szállító Trident tengeralattjárót,
vagy a csillagháborús sugárrészecske-generátort – valamilyen módon komputerizált.
A katonai kockázat csökkentése céljából a Pentagon nyitni próbál más nukleáris
hatalmak irányába, így kerülve el a meghibásodás következtében esetleg kialakult
nem szándékos konfliktusokat. Bár John Hamre hadügyminiszter-helyettes arról tájékoztatta
a Szenátust, hogy szakértőik szerint nincs lehetőség egy véletlenül kirobbant nukleáris
párbajra, ennek ellenére készek bizalmas adatokat megosztani Oroszországgal, Kínával,
Nagy-Britanniával, Franciaországgal az esetleg meghibásodó, nukleáris támadást jelző
észlelőrendszer veszélyeivel kapcsolatban.
A Harcászati Infrastruktúra Központ összeállított egy tanulmányt a nyugati
hatalmakat fenyegető veszélyekről. Ebben hangsúlyozták, hogy a nyugati civilizáció
ellenségei kihasználhatják a millennium okozta sebezhetőséget, és bizonyos országok
"kibertámadást" intézhetnek katonai vagy hírszerző komputer-rendszerek ellen vírusok
telepítésével. Katonai szakértők megegyeznek abban, hogy a közeljövőben hagyományos
fegyverek helyett az interneten keresztül indíthatnak támadást az Egyesült Államok
ellen, mivel a "lefagyás" nyílt ajtót nyit számítógépes szabotázsakciók előtt.
Amerikai katonai berkekből származó legutóbbi jelentés szerint a versenyfutásban a
katonaság legalább négy hónappal van lemaradva. Egy, az üggyel foglalkozó és vizsgálatokat
végző szakember szerint még azokkal a rendszerekkel is óvatosan kell bánni, melyekről
azt állítják, hogy képesek kezelni a millennium-problémát, mert egyes szoftverekről
tesztelés nélkül állítják ezt. A vizsgálatok során a szakember szerint a
legaggasztóbb felismerés az volt, amikor "kitöltött és papírforma szerint a
rendszert megfelelőnek kimondó csekklistákkal találkozott, amelyek azonban nem voltak
feltétlenül biztonságosak." Ha tehát egyes állami vagy magánvállalatoknál azt látjuk
kiírva: "millenniumbiztos", akkor az nem feltétlenül jelenti azt, hogy 2000. január
1-jén nem fog romokban heverni a cég számítógépes rendszere.
1998. 12. 31. (II/52)
