A parapszichológusok – akik az idők során persze a legkülönbözőbb módon állították
ki névjegykártyáikat – a legkevésbé hobbiból dolgoznak. Már az ismert bibliai történetben
is így van ez: a Mózes Istenének görcsösen ellenálló két egyiptomi varázsló a fáraó
hatalmát igyekezett a természetfeletti világba kivetíteni, hiszen érdekeltek voltak a
kiváltságos helyzetüket fenntartó, stabil politikai védőernyő megmentésében.
Hasonlóképp anyagi érdekből engedett a felkérésnek Bálám, a Mezopotámia-szerte
ismert "ezoterikus", akit egy világtörténelmi játszma kulcsemberének jelölt ki
az Izraellel szembenálló hatalmi központ. De hasonló vonzalmat tanúsít az Újszövetségben
Simon mágus és Barjézus is az éppen hatalmon lévők irányában.
A középkori királyi udvarokban – mesében és az eredeti múltban egyaránt –
gyakran felbukkannak a mágusok, csillagjósok, királyi alkimisták. A mondavilágban,
Arthur király árnyékában is természetes módon húzódik meg Merlin, az udvari varázsló
– az egyiptomi példához hasonlóan mintegy a király hatalmának transzcendens kinövéseként.
Másféle alaphelyzet is gyakori a históriában: amikor az uralkodó misztikumigényét
kell kiszolgálni. Ezért készít Kepler, a tudós csillagász császári megrendelésre
horoszkópot Az ember tragédiájának prágai színében.
Nagy állhatatossággal küzdi fel magát Medici Katalin francia királynő közvetlen közelébe
Nostradamus, aki nemsokára már negyvenöt éjszakán át tartó spiritiszta szeánszsorozatot
tart a királynővel kettesben. Ennek során részletesen megjövendölik a királyfiak
sorsát – akik a jóslatoknak megfelelően fiatalon és tragikusan haláloznak el.
Oroszföldön különösen sok parafenomén bukkant föl az idők folyamán. Ezek
legismertebbje, Grigorij Jefimevics Raszputyin, egy szibériai muzsikcsalád sarja mintha
egyenest a rejtélyes ismeretlenségből repült volna a legfelsőbb körökig 34 éves
korában. Az írástudatlan, elhanyagolt külsej? vajákos "szent emberként" került
II. Miklós cár közvetlen környezetébe, mégpedig feleségének pártfogolására.
Raszputyin (a név jelentése: züllött) paraenergiájával meggyógyította a cárevicset,
így markában tartotta az egyébként erős akaratú cárnét, aki pedig a feljegyzések
szerint gyengekezű, jellegtelen Miklóst kedve szerint befolyásolta.
Raszputyin hírhedten erkölcstelen életvitele mellett nemcsak gyógyászattal
foglalkozott. Drámai hangú jóslataiban Oroszország világháborús részvételének szörny?
következményeire figyelmeztette a cárt, de üzenete ezúttal nem ért célba – s a háború
közvetetten a Romanov-dinasztia kipusztításához vezetett.
Jellemző, hogy Raszputyin árnyékhatalmának nem a "cár atyuska", hanem egy főúri
összeesküvés vetett véget. Ám csak nagyon nehezen tudták kitessékelni az életből.
Először ciánnal mérgezték – sokszoros adaggal mérgezett süteménnyel –, de
mivel ez nem hatott, lelőtték. Mivel azonban még ezután is lélegzett, a Néva folyó
jege alá tuszkolták be. Dicstelen alakja torz módon éppen a gyermekek között lett újra
ismert az Anasztázia cím? rajzfilm jóvoltából.
A cárizmus összeomlott, jöttek a kommunisták, akik elvben ellenségei mindenféle
szellemi megnyilvánulásnak, a vallást ópiumnak, a természetfelettit babonaságnak minősítve.
Mégis, valami rejtélyes törvényszerűséggel az egész század folyamán rendre
felbukkannak parafenomén figurák a szovjet, majd – napjainkban – orosz vezetők körül.
Így például egy Wolf Messing nev? parafenomén, aki a nácik elől menekülve érkezett
a Szovjetunióba, a menedékért cserébe telepatikus képességeit ajánlotta fel Sztálinnak,
s az ötvenes évekre igen nagy befolyásra tett szert a Kremlben. Kedvére be tudott
jutni a diktátorhoz azáltal, hogy a testőröknek azt szuggerálta, egy főtisztet lássanak
benne...
A kommunista vezetők mellett – ahogyan erről a mostanában megjelent cikkek már
gyakorta írnak – rendre megtalálhatók a voltak parafenomének. E kétes hagyomány
pedig a birodalom bukása után is fennmaradt – amint ezt a Jelcin elnök közvetlen
munkatársairól szóló források megerősítették. Az egykor szovjet hatalmi térség földrajzi
zónája mintha magában hordozná a parajelenségek iránti érzékenységet. Nyugati
szakértők a hidegháború éveiben gyakran csodálkoztak, hogy bár a szovjet államrend
deklaráltan a teljes materializmus elveire épült, a valóságban állami szinten támogatták
a parajelenségek aktív művelését-kutatását.
Elsősorban a hírhedt titkosszolgálat tett szert jelentős előnyre e téren: a KGB aktív
vagy kisegítő állományába módszeresen bevonták az okkultistákat, amatőr érdeklődőket
és komoly szaktudósokat egyaránt. Mint azt Richard Deacon az izraeli titkosszolgálatról
írt könyvében kiemeli, a nyugati világ sokáig nemtörődöm szkepticizmussal figyelte
e kísérleteket, egyedül az izraeliek éreztek rá a dolog elképesztő veszélyességére.
Kész tervek születtek a paranormális hadviselésre, főként a gondolatátvitel – s
annak lehallgatási lehetősége –, valamint a "testen kívüli érzékelés" érdekelte
az oroszokat. E sötét szándékok kiterjedtek volna az országon belüli ellenzék
viselkedésének teljes megváltoztatására – távszuggesztió alkalmazásával.
Úgy tűnik, az okkult módszerek alkalmazásának látszólagos ideológiai ellentmondásait
a "hasznosság" kulcskifejezésével lehet feloldani. A katonai célú kutatás körében
és különösen a titkosszolgálatok világában ugyanis, úgymond, akkora a tét, hogy
nemzetbiztonsági okokra hivatkozva minden hatásos eszköz birtokba vétele és felhasználása
elfogadott.
Ezzel magyarázható, hogy a kezdeti idegenkedés után az ellenoldalon munkálkodó CIA
is "tisztánlátó" parafenoméneket kezdett alkalmazni az ellenség szándékainak
megtudására, akiket – legalábbis egy részüket – csak a minap töröltek a
szervezet fizetési listájáról.
A kilencvenes évekre egyébként a parapszichológia számos ország rendőrségében is
felbukkant. IRA-bombákat a brit, eltűnt gyermeket és veszélyes terroristát pedig a
magyar rendőrség is keresett már ilyetén külső munkatárs alkalmazásával. Úgy tűnik
tehát: most, az ezredforduló környékén megszűnt mindenféle racionalista távolságtartás
e téren – csak és kizárólag az eredmény felmutatása számít
A parapszichológia gyűjtőfogalom. Itt-ott egyes feltűnő részágazataival (horoszkóp,
agykontroll, meditációs nyelvtanulás, természetgyógyászat stb.) az utca embere, az
átlagos tévénéző naponta, akarva-akaratlanul is találkozik. A Copperfield-, Uri
Geller-féle sztármágusok viszont médiabefolyásukon keresztül olyan kívülállókat
is képesek a parajelenségek felé irányítani, akik az értetlen közömbösség talajáról
nézik, mondjuk, a tibeti Halottaskönyvet. Nem elhanyagolható, hogy az igézet a tévén
keresztül is működhet, sőt sokkal többeket képes elérni, mint Thomas Mann Mario és
a varázslójában, ahol csak az öszszegyűlt teremnyi tömeg fölé terjesztette ki
befolyását a mágus. A mai Bálámok és Raszputyinok már elválaszthatatlanok a médiától,
a show-tól. És talán éppen ez az az eszköz, amellyel nagyobb hatalomra lehet szert
tenni az emberek fölött, mint ahogyan azt a királyi tekintély mögé bújó egykori ördöngösök
valaha is képzelték volna.
1998. 12. 31. (II/52)
