A HRWF munkatársa lapunknak úgy nyilatkozott: A magyarországi egyházjogi helyzet
elemzésekor nem csak a kisegyháznak aposztrofált közösségekről van szó. Ha az állam
értékítélet alapján tesz különbséget egyház és egyház között, akkor elveszti
felekezeti semlegességét, innentől kezdve pedig az egész társadalom veszélyeztetve
van.
A szervezet többek között abban látta a jelentés kiadásának jelentőségét, hogy a
közvélemény számára egyértelművé tegye: "Nemzetközi emberijogi fórumok,
szervezetek szemében a pillanatnyi helyzet így néz ki." Fontosnak ítélték továbbá,
hogy ne egy egyház mondja el véleményét, belülről szemlélve az eseményeket, hanem
külső megfigyelők értékeljék a helyzetet. A minden politikai, ideológiai vagy vallási
mozgalomtól független szervezet tevékenységét egyébként többek között az ENSZ
Emberi Jogi főbiztosa, az Európa Parlament képviselői, az Európai Biztonsági és Együttműködési
Szervezet (EBESZ) és az Egyesült Államok Szenátusa is igénybe veszi.
A dokumentum végigkíséri a törvény megváltoztatására irányuló korábbi kísérleteket,
majd a jelenlegi módosítás eszmei buktatóira hívja fel politikusok és közéleti
vagy egyházi személyek figyelmét. Hangsúlyozza, hogy az európai emberi jogi
szervezetek számára példaérték? 1990/IV. számú lelkiismereti és vallásszabadságról
szóló törvény tökéletesen idomul Magyarország történelmi hagyományaihoz, melynek
egyik leglátványosabb mementója az 1534-es tordai országgyűlés vallási toleranciáról
szóló határozata. "A valódi tét a lelkiismereti és vallásszabadság eszméjének
és az állam világnézeti semlegességének hosszú évszázadok során érvényre
jutott elve" – áll a jelentéshez csatolt kísérőlevélben.
A tanulmány szerint az 1990/IV. törvény lezárta a mindenható kommunista állam állampolgárokra
gyakorolt abszolút befolyását, és lehetővé tette az egyházak törvényes keretek között
való békés együttélését. Pozitívumként említi, hogy "a magyarországi
jogrendben nincs különbség az úgynevezett hagyományos vagy elismert egyházak és az
egyéb, kisebb vagy újabb közösségek között", illetve, hogy egy vallási közösség
egyházként való bejegyzésekor az állam csupán regisztrálja az új felekezetet, és
jogilag tudomást vesz a létezéséről.
"
A jelenlegi helyzetben a vallásszabadság teljes mérték? biztosításáról beszélhetünk
Magyarországon, hiszen a vallási közösségek anyagi támogatásban is kifejeződő
egyenrangúságában az állam felekezeti semlegességének elve fejeződik ki" – állítja
a kiadvány.
A törvény megváltoztatása először az 1993-as költségvetés megvitatásánál, az
egyházak pénzügyi támogatásával kapcsolatban került szóba. Ekkor honosodott meg a
vallási közösségekkel kapcsolatban az Erdélyi Gyülekezet lelkésze, Németh Géza által
használt "destruktív" jelző, amellyel a "társadalom számára káros tevékenységet
folytató" felekezeteket bélyegezték meg. Az akkori ellenzék álláspontja szerint
viszont mindenkinek jogában áll tévedni, s amikor az állam bármely vallási meggyőződést
destruktívnak ítél, beleavatkozik az emberi létezés legalapvetőbb kérdéseibe. Az
Antall-kormány szerint az állam semlegessége nem jelentheti annak passzivitását,
mivel kötelessége figyelembe venni a már meglévő értékkülönbségeket. Pálos Miklós
egyházi ügyekkel megbízott államtitkár például azt hiányolta a törvényből, hogy
a bejegyzés előtt álló közösségek nem "vázolják istenképüket", majd
javasolta, hogy a bejegyzéshez szükséges taglétszámot százról emeljék fel tízezerre.
A költségvetés elfogadásakor, miután az ellenzék javaslatot tett az egyházak támogatására
vonatkozó szabályozás módosítására (ez volt az "1%-os törvény" elődje), négy
egyházat destruktívnak minősítettek, és kizárták őket a pénzügyi támogatásból.
1993-ban történt egy újabb kísérlet a törvény módosítására szintén a kormányoldalról.
Megszületett az azóta is gyakran hangoztatott két kritérium, nevezetesen, hogy a
bejegyzendő felekezet legalább száz éves legyen, vagy legkevesebb tízezer tagot számláljon.
Mivel ekkor még visszamenőleges hatállyal gondolták az új szabályozások bevezetését,
ez azt jelentette volna, hogy ratifikálás esetén a vallási közösségek 80-90 százaléka
veszti el jogi státuszát, és minősül vissza egyesületté. A törvényjavaslat
kidolgozói úgy érezték, "veszély fenyegeti a vallási értékeket", ezért az
egyes közösségek vallási életének "nem jogi természet?" részeit is vizsgálni
kívánták.
Ezek után a személyi jövedelemadóról folytatott vita összekapcsolódott az "egyház"
fogalmának újraértékelésével, melynek eredményeként kijelentették, hogy: "Azon
vallási közösségek tekinthetők egyháznak, melyek ilyen jogcímen a parlament illetékes
bizottságának döntése alapján, költségvetési támogatásban részesülnek."
Az MSZP–SZDSZ koalíció idején a módosítást sürgető erők háttérbe szorultak,
ám a választások előtt, mintegy a kampány részeként új kezdeményezés látott
napvilágot a már korábban megfogalmazott kritériumokat elevenítve föl. Az 1998-as választások
után Semjén Zsolt, az indítvány egyik gazdája lett az egyházi ügyekért felelős
helyettes államtitkár.
A jelentés úgy értékeli a millenniumi ünnepségsorozat és a kereszténység felvételének
ezredik évfordulója összekapcsolását, mint a katolikus egyház és az állam összefonódásának
ünnepét. "
Az ünnepségekért felelős bizottság vezetője (
) a kormány megbízottjaként
kijelentette, hogy az ünnepségek idejére fel kell függeszteni az állam és egyház szétválasztásának
elvét, és mindenkit kötelezni kell az ünnepségeken való részvételre" – támasztja
alá megállapítását a dokumentum.
A jelentés szerint a Fidesz hatalomra kerülésével a vallásszabadságról szóló
1990/IV. törvény módosítását célzó korábbi politika tovább folytatódott.
Programjában egy a katolikus egyház társadalmi tanításából származó elvet tett
magáévá: "a vallás a legszemélyesebb közügy" és a "valódi" egyházakra nézve
méltánytalannak ítélte a jelenlegi szabályozást. Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériumának államtitkára nyilatkozataiból félreérthetetlenül kiderült
a kormány valódi szándéka: "Kétharmad ide vagy oda, a törvény megszületik."
Semjén szerint "nagy hasonlóság van az új kormány és a történelmi egyházak által
képviselt értékek között", ezért nem szabad szem elől téveszteni, hogy "az évszázadok
folyamán melyik egyház milyen munkát végzett a nemzet érdekében". A tanulmány készítői
úgy értesültek, hogy az államtitkár nemrég a Nagy Szent Gergely Lovagrend
Parancsnoki Keresztjét vette át II. János Pál pápától, a Katolikus Egyháznak tett
szolgálataiért.
A történelmi összefoglaló az Egyház–Társadalom–Törvényhozás címmel április
végén megrendezett konferencia bemutatásával zárul, ahol az Emberi Jogi, Kisebbségi
és Vallásügyi Bizottság kormánypárti képviselője megállapította: "A kisegyházak
azon a történelmi tőkén élősködnek, melyet a történelmi egyházak halmoztak fel."
Erre, illetve Semjén Zsolt Napi Magyarországból idézett kijelentésére – "a
Nemzetbiztonsági Hivatalon keresztül már megfigyeltetett bizonyos vallási közösségeket"
– hivatkozva a brüsszeli szervezet azt állítja: "Magyarországon a lelkiismereti és
vallásszabadság elvét súlyos veszély fenyegeti."
A HRWF munkatársa szerint a magyar kormány megalakulása óta azt a taktikát folytatja,
hogy különféle sejtetésekkel próbálgatja a társadalom tűrőképességét, majd ha
ellenállást tapasztal, gyorsan visszakozik. "Nekünk azonban rá kell mutatnunk arra,
hogy ezt valamikor kimondták, és arra is, hogy milyen eszmei indítékok alapján tették.
A média feladata pedig az, hogy beszéljen róla, és ezáltal permanensen téma legyen a
közéletben."
A jelentés nem elégszik meg a helyzet elemzésével, hanem javaslatokat is tesz a
jelenlegi szabályozás módosításával kapcsolatban. Elsőként az állami támogatás
kerül terítékre, ahol a javaslat értelmében nem szükséges, hogy a vallási közösségek
regisztrációja összekapcsolódjon a költségvetési támogatás juttatásával. Mivel
az 1990/IV. törvény nem írja elő a "bejegyzés automatikus támogatáshoz kötését"
nem fenyeget az a veszély, hogy az úgynevezett "arra méltatlan" közösségek
anyagi támogatáshoz jutnak.
Az egyházak kategorizálása pedig azért elutasítandó, mert a HRWF és az
International Helsinki Federation márciusi jelentése is arra figyelmeztet, hogy ez
automatikusan az alacsonyabb kategóriába sorolt közösség megbélyegzéséhez vezet a
társadalomban, ez pedig "antiszemitizmusra emlékeztető szektaellenes hangulatot kelt
az országban".
Az ajánlások kitérnek arra is, hogy bizonyos deviáns jelenségek nem szolgáltathatnak
elegendő okot az általánosításra. Egyrészt a hagyományos egyházak berkein belül
is szép számmal találunk ilyeneket (lásd pedofil katolikus papok vagy a református
lelkész-mészáros), másrészt "sporteseményeken vagy a szórakoztatóiparban sokkal
nagyobb mérték? devianciáknak lehetünk tanúi". A vallási közösségekben elkövetett
bűncselekményekkel szemben is tehát a büntető törvénykönyv vonatkozó passzusait
kell alkalmazni.
Mivel az "egyház" kifejezést nem tartják kisajátíthatónak, ezért egy "semleges,
teológiai vonatkozások nélküli" kifejezést javasolnak a regisztrációhoz: a "vallási
közösséget". A vallásos közösségekben bekövetkező szakadás esetén javasolja,
hogy az azonos hitvallású, de szétvált felekezetek továbbra is külön regisztrálhassák
magukat, természetesen eltérő név alatt.
A dokumentum zárszava kiemeli: "Az állam felekezeti semlegességének megsérülése
olyan, a lelkiismereti és vallásszabadság eszméjét sértő elképzelések megfoganása
előtt nyitja meg az utat, melyek előbb-utóbb a társadalom minden rétegét elérik."
Az amerikai külügyminisztérium jelentése
Az egyházalapítással kapcsolatos jogszabályok szigorítására készül a
magyar kormányzat – áll az amerikai külügyminisztérium a vallásszabadság globális
helyzetéről szóló legújabb éves jelentésének Magyarországgal foglalkozó fejezetében.
A lapzártánkkor Washingtonban közzétett amerikai jelentés az elmúlt évre
visszatekintve megállapítja, hogy Magyarországon az alkotmány biztosítja a vallásszabadságot,
és a kormány a gyakorlatban tiszteletben tartja e jogot.
A dokumentum az egyházak állami támogatásával kapcsolatban idézi Orbán Viktor kormányfő
szavait, aki szerint "sikerült elmozdítani minden pénzügyi, adminisztratív,
politikai és jogi akadályt történelmi egyházaink útjából." A jelentés részletesen
áttekinti az egyes egyházaknak nyújtott állami támogatások kérdéskörét, valamint
a rendszerváltás utáni kárpótlást.
A dokumentum beszámol arról, hogy a Mazsihisz bírálta, méltánytalannak minősítette
a holocaust-áldozatok örököseinek a kormány által juttatott, 30 ezer forintos összeget,
miközben a kommunista rezsim áldozatai számára korábban 1 millió forintos összeget
biztosítottak. Az Orbán-kormány a jelentés szerint elzárkózik attól, hogy az ellenzék
javaslata alapján külön parlamenti ülésen foglalkozzon a kérdéssel.
Az amerikai külügyminisztérium jelentése külön bekezdésben számol be a Hit Gyülekezete
körül kibontakozott vitáról. A dokumentum felidézi, hogy "1999 júniusában
parlamenti képviselők vizsgálatot kezdtek a Hit Gyülekezete és a Szabad Demokraták
Szövetsége közötti kapcsolatokról, feltételezve, hogy a volt kormánypárt gazdasági
és politikai előnyöket biztosíthatott e vallási csoport számára". A jelentés újsághírek
alapján idézi az Észak Magyarországi Hit és Erkölcs Kulturális Alapítvány ellen
megfogalmazott egyes gazdasági jelleg? vádakat, hozzátéve, hogy a Hit Gyülekezete
határozottan cáfolta az alapítvánnyal feltételezett kapcsolatot. (Forrás: a State
Department internet oldala)
1999. 09. 11. (III/36)
