hetilap

– Elnök Úr! A napokban tartotta pártja országos választmányi ülését. Ön hogyan értékeli a KDNP-n belüli folyamatokat? – Jelenleg a párt újjászervezése zajlik. Közismert, hogy a választási vereség után szétküldtem egy kérdőívet, és tagmegújításra szólítottam fel támogatóinkat. Több mint tízezer ember igenlő választ adott. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor annyira elfordul a társadalom a politikától, ahogy azt a legutóbbi időközi választásokon is tapasztalni lehetett, akkor ezt nagyon meg kell becsülnünk. Sőt, új belépők is akadnak. Igaz ugyan, hogy nem ezrek, de ez mindenképpen pozitív jelenség. Úgy látszik, hogy az emberek bizonyos része már észrevette, hogy a Fidesz vezette kormány nem annyira kereszténydemokrata, mint ahogyan magát hirdette.– Ön szerint a keresztény értékeket a jelenlegi pártok közül melyik képviseli legjobban az Országgyűlésben?– Nem kívánok különösebb udvariassági köröket tenni: egyik sem. Például: azzal, hogy a munkanélküli-segély lehetőségét szűkítik, ugyanakkor a közmunkákat meghirdetik, a közmunkaalkalmak megteremtését pedig az amúgy elég nehéz gondokkal küzdő önkormányzatok nyakába varrják; ezt nem igazán lehet kereszténydemokrata szociális igazságosság iránti érzékenységnek nevezni. A leszakadozott rétegek visszasegítése is elmaradni látszik. – Ön úgy fogalmazott a minap, hogy nem kíván közeledni a Fidesz-MPP-hez, mivel az a koalíciós partnereit is halálos ölelésben tartja. Miért állítja ezt?– Látni lehet a pártok népszerűségi adataiból, hogy a Fidesszel szövetségre lépő, magukat keresztény nemzeti elkötelezettségűnek vagy kifejezetten kereszténydemokratának nevező pártok a parlamenti küszöb alá kerültek. A Független Kisgazdapártnak is, noha a rendszerváltás óta önmagához viszonyítva a legnagyobb a parlamenti frakciója és négy minisztere van, mégis a parlamenti küszöb tájékán táncol. Ilyen rossz megítélése még nem volt eddig. Látjuk, hogy ezek a pártok semmilyen kereszténydemokrata programot sem a család-, sem az egyházpolitikában, sem más tekintetben nem valósítanak meg. Gyulay Endre szeged-csanádi püspök úr nyilatkozott legutóbb arról, hogy egy milliárd forinttal még a történelmi egyházak vonatkozásában is meg akarják rövidíteni a jelenlegi költségvetést. A kormányzat nemcsak bizonyos vallási felekezetekkel van "fasírtban", hanem a történelmi egyházak – akiket ugyan felhasznált a választások során – jogos igényeit sem akarja kielégíteni. – Mi a véleménye a parlamenti vitastílusról ?– Fekete György, pártunk alelnöke azt mondta erről: a magyar parlamentarizmus már nem garanciája annak, hogy valóban az ország dolgaival foglalkozzanak és a képviseleti rendszer érvényesüljön. Ma arról szólnak a parlamenti viták, hogy te többet loptál, mint amennyit én. Erkölcsi fedezetet jelent, ha be tudom bizonyítani, hogy én kevesebbet loptam, mint a politikai ellenfelem. Fel sem vetik azt a kérdést, hogy lopni önmagában véve nem tisztességes.– Ön szerint mennyire érvényesül ma Magyarországon a vallásszabadságról szóló 1990. évi IV-es törvény, és mekkora a tolerancia az egyházak, illetve a társadalom és az egyházak között?– Az SZDSZ nagyon erősen sugallta, hogy a vallás magánéleti ügy. Ha valaki a vallását csak a magánélet területén kívánja gyakorolni, akkor kevésbé szólnak bele. Ahogy egy vallás – márpedig a vallásnak vannak ilyen aspektusai is – valamilyen közéleti szempontból is megnyilatkozik, abban a pillanatban már eléggé méltatlan kritikák is megszülethetnek vagy megfogalmazódhatnak vele szemben. Szerintem az 1990. évi IV-es törvény nem jó törvény, de én nem abban az értelemben próbálnám módosítani, ahogy azok a kormánykoalícióban magukat kereszténydemokratának vallók mondják, akik most ministránsfiúként próbálnak téblábolni a történelmi egyházak körül. Szerintem a történetiség elve alapján minden nemzet tehet bizonyos fajta különbséget, azonban az emberek között soha nem lehet vallási meggyőződés tekintetében különbséget tenni. Márpedig én sajnos egy ilyen jelleg? törekvést érzek. Ez pedig már óriási hiba.