– Amikor 1998-ban Önt mint köztisztviselőt felmentették tisztéből, azt
nyilatkozta: biztos abban, hogy nem szakmai, hanem politikai okokból tette ezt a kormány.
Selmeczi Gabriella, akkori illetékes politikai államtitkár, a leváltást foganasító
kormánypolitikus a Népszavában pár nap múlva határozottan állította éppen az
ellenkezőjét; nevezetesen, hogy kizárólag szakmai és nem politikai okokból távolították
el. Most mi az igaz?
– A kormány úgy mentett fel azonnali hatállyal beosztásomból, hogy a
felmentésem reggelén még Selmeczi Gabriella barátságosan nálam kávézott.
– Egy pillanat, Önök baráti kapcsolatban álltak?
– Erre a kérdésre majd visszatérek. A említett beszélgetés során rákérdeztem
a hogyan továbbra, amire azt válaszolta: erről nem tud nyilatkozni, mert a mai kormányülésen
kerül beterjesztésre az ő szerepvállalása. Délben felhívott telefonon és mindössze
annyit mondott: "Ági, a kormányülésen felmentettek, nem tudtam róla" – majd
letette a telefont.
Mivel ügyvéd vagyok, értelemszer? volt bennem a kérdés: mikori hatállyal mentenek
fel, hiszen előttem tornyosult négy hatalmas aláírókönyv, tele kimenő postával.
Dermedten ültem a szobámban, azon gondolkodva: hol és kitől kérdezzem meg ezt. A négyórás
hírekből tudtam meg, hogy azonnali hatályú a kormánydöntés. Este hétkor pedig már
jött is a irodaházba Selmeczi Gabriella és ifjú csapata, hogy átvegye az önkormányzatok
teljes iratanyagát. Még csak nem is üdvözölt, oda se jött hozzám, kezet sem nyújtott.
Mi pedig – én a főigazgató, helyetteseim és több munkatársam – meglepetten ott
álltunk egy sorfalban. Ehhez fogható élményben nem hiszem, hogy sok embernek volt része.
Akkor éreztem először, hogy a hatalom félelmetes is tud lenni.
Munkatársaim mentek oda hozzá, mondván: nem úgy van, hogy a rádióban bemondják,
hogy valakit azonnali hatállyal felmentenek, hisz a köztisztviselők jogállásáról szóló
törvény szigorú előírásokat tartalmaz ezzel kapcsolatban. Akkor Gabriella azt
mondta, hogy beszéljük meg a kérdést szűkebb körben; bementünk az elnöki szobába,
ahol közölte velem, hogy akkor "mától Jóskának adom át a vezetést". Jóska,
dr. Kiss József főigazgató-helyettes volt akkor a szervezetben. Jeleztem, hogy először
szeretném írásban látni a felmentésemről szóló okiratot és csak ennek alapján
tudom a feladatot bárkinek átadni. Érdemes kiemelni, hogy egy 7000 fős apparátus
vezetéséről, illetve több mint 1400 milliárdos pénzalapnak a gondozásáról van szó.
A pénztárainknak 15 ezer egészségügyi szolgálattal volt szerződése, így talán érzékelhető,
hogy ennek a posztnak a felelőssége milyen nagyságrendű.
Másnap futárral küldték ki az Orbán Viktor által aláírt kormányhatározat másolatát.
Csak az nem felelt meg a törvényi rendelkezéseknek, mert egy kormányhatározat volt,
nem pedig a közszolgálati törvény előírásainak megfelelő felmentés. Az utóbbira
egy hetet kellett várni. Ez is érdekes körülmények között történt. Az egyik
beosztottamnak a tárgyalójába mehettem csak be, mivel az irodámat már készítették
az utódomnak. Ráadásul senki nem állt velem szóba, egy titkárnő hozta föl nekem a
borítékot. Az iratra az volt ráírva, hogy az abban foglaltakat tudomásul veszem. Ha
nem lettem volna ügyvéd, és aláírom, ezzel gyakorlatilag az összes jogorvoslati
lehetőségemről, tehát a megtámadási jogról mondtam volna le. Az iratban arra a
jogszabályi helyre hivatkoztak, hogy átszervezés miatt a munkaköröm feleslegessé vált,
illetve: a képzettségemnek és képesítésemnek megfelelő más munkakör a közigazgatásban
nincs. Ugyanezen a napon kineveztek egy másik személyt főigazgatónak. Feladataimat
senkinek sem adhattam át.
Számomra 15 hónap távlatából is politikai jellegűnek tűnik a leváltásom, most is
azt mondom mint akkoriban: ha ilyen módszerekkel akarunk az unióba menni, akkor nagyon
nagy kanyart kell tenni ahhoz. Ezt a fajta hatalmi intézkedési magatartást a köztisztviselői
karral szemben a jogállamiságot hirdető kormányzattól elfogadni nem tudom. A
Selmeczi-féle nyilatkozatot – miszerint szakmai okokból váltottak le – sértőnek
tartom, hiszen erre eddig semmilyen bizonyítékot nem tudtak prezentálni.
– Mi lehet a politikai ok?
– Nem értettem egyet azzal a centralizációval, ami például a járulékbeszedést
és –nyilvántartást illeti. A járulék és az adó alapvetően különböző forrás,
míg az előbbi közvetlen szolgáltatásokat eredményez a járulékfizetők számára;
az utóbbi lényegét tekintve más jellegű, hisz nem járul hozzá közvetlen szolgáltatás.
Magyarországon a csaknem 110 éves, úgynevezett bismarcki társadalombiztosítási elvre
tértünk vissza a rendszerváltást követően, mivel korábban is ez a modell volt a
kialakult gyakorlat és törvényes forma. Egy intézmény történetét egy nemzetnek nem
illik állandóan változtatni, mert az emberek gondolkodásmódja, mentalitása összefügg
az intézmények történetével. Feleslegesnek tartottam, hogy különböző lobbyérdekek
miatt más típusú vagy túlságosan piacorientált biztosítási vagy szociális elosztási
viszonyokban gondolkozzunk.
– Tehát Ön azt mondja politikainak, hogy más modellt képviselt?
– Az akut politikai-hatalmi tényezők kiszolgálása hosszú távon
Magyarország számára rendkívül káros lesz. Semmi nem bizonyítja jobban ezt mint a
1999-es és 2000-es költségvetés. Ebben az évben kétszer zárolták az egészségbiztosítás
költségvetését, korábban beígért és elfogadott tizenharmadik havi bérfedezetre
szolgáló pénzt befagyasztották, emellett mintegy 13 milliárd forinttal volt kevesebb
az elfogadottnál a ténylegesen felhasználható összeg. A 2000. év költségvetésének
összege így 2,4 százalékos forrásbővülést tartalmaz, ami magában hordozza a forráscsökkenést.
Miután az egészségügyben úgynevezett begyűrűző inflációhatással kell számolni,
ez a 2,4 százalékos forrásbővülés egyértelművé tette a szállítók és az ágazat
valamennyi szereplője számára, hogy egyértelm? forráskivonás történik. Erre azt
mondják, hogy az ország gazdasági teljesítőképességéhez kell igazítani az elosztási
rendszereket; ebben teljesen igazuk van, csak azt nem értem, hogy most növekedik a
gazdaságunk vagy csökken vagy pedig társadalmi konszenzus nélkül, egyoldalúan kormányzati
akarattal
felülbírálják az eddigi elosztási rendszert.
Ez utóbbit meglehet ugyan tenni, csak akkor ne csodálkozzanak azon, amit felmérések
mutatnak: Magyarországon a lakosság négyötöde leszakadt, lemaradt, és minden második
állampolgár úgy érzi, hogy semmiféle esélye nincs a felzárkózásra. Ha mindezt
egybevetjük a Fidesz választási programjával, majd megnézzük a koalíciós kormány
programját és az azóta eltelt időszak intézkedéseit, akkor a nyugdíjasokon túl, a
közszféra szereplői is rendkívül becsapottnak érezhetik magukat.
– Az e heti hétfői fellépése, a OEP- székházba való bemeneteli kísérlete
demonstratív jelleg? volt?
– Ennek megértéséhez érdemes tudni, hogy a felmentésemet követően
teljesen megdöbbentő eljárások sorozatával, legelképesztőbb módszerekkel "bedarálták"
az egész OEP-apparátust – osztályvezető szintig. Például négyszemközti beszélgetésekben
vették rá a munkavállalókat, hogy elhagyják a szervezetet, és elképesztő mennyiség?
"vadonatúj"
– ezen a területen korábban nem foglalkoztatott – munkaerő jött a helyükre. A
tizenöt, húsz vagy huszonöt éve a közszférában, az egészségbiztosításban dolgozó
szakembereket, a megyei pénztárak vezetőit eltávolították; azért mondom, hogy eltávolították,
mert arra sem méltatta őket az utódom, hogy kezet fogjon velük és megköszönje tevékenységüket.
Volt olyan eset, hogy az egyik beosztott "lemondatása" alkalmával a főnöke a
Postabanknál vezetett folyószámlájára hivatkozva akarta távozásra kényszeríteni.
Ez banktitok tárgya. Első fokon e főigazgató-helyettest rágalmazásért már el is ítélték.
Éppen ezért számomra erkölcsi kötelesség volt, hogy a kormány nyilvánvaló jogsértő
intézkedését megtámadjam a bíróság előtt; mert, ha nem teszem ezt, kitől várjam
el, hogy tükröt tartson a kormányzatnak. Tekintettel arra, hogy ügyvéd vagyok és a
praxisomat szüneteltettem, én nem veszítem el a mögöttes kenyérkereseti foglalkozásomat.
Sokan egzisztenciális okból kénytelenek voltak megalkudni és tudomásul venni a
hatalomnak ezt a megnyilvánulását, de úgy érzem, hogy nekem többszörös okokból is
fel kellett lépnem ez ellen: mint ügyvéd is tartozom az ügyvédi eskü miatt is, másodszor
mint köztisztviselő a köztisztviselői eskü miatt, harmadszor mint állampolgár,
illetve mint anya, mint nagymama, akinek nagyon fontos, hogy a három gyereke és a két
unokája milyen típusú jogállamiságban fog felnőni.
Itt térnék vissza arra a kérdésére, hogy milyen viszony volt közöttem és Selmeczi
Gabriella között. A munkám során – leginkább a kormányváltás előtt – egyértelműen
éreztem, hogy a Fidesz szimpatizál azzal a törvénytisztelő-vezetői magatartással,
amellyel meggátoltam a közpénzek elszivárogtatását. Hisz az egész ország nyilvánossága
előtt zajlott a harc a Sándor László által vezetett Egészségbiztosítási Önkormányzat
és az általam vezetett hivatal között. Számomra egyértelm? volt, hogy az Egészségbiztosítási
Önkormányzat tulajdonát képező vagyoni elemekért folyik a mögöttes csata és ebben
– ennek magakadályozásában – a hivatal fantasztikus teljesítményt nyújtott
szakszerűségben és jogszerűségben. Nem véletlen, hogy a Szabadfi Árpád által
vezetett rendőrcsapat 15 hónap alatt egyetlen egy olyan ügyet nem tudott tálalni az
országnak és a nyomozóhatóságoknak, amelyben egyetlen egy törvénysértést találtak
volna a vagyoni elemek tekintetében. Selmeczi Gabriella, a Fidesz képviselőjeként a
parlamentben is felszólalt a védelmemben.
Ezért vált hiteltelenné számomra Selmeczi Gabriella és az a politikai szándék,
amelyet ők képviseltek, mert azt hirdették választási programjukban, hogy a közpénzek
nyilvános felhasználását, a korrupcióellenes magatartást erősítik fel. Az azonnali
hatályú felmentésem ennek homlokegyenest ellentmond. Megfogalmazom a kérdést: ki
tudja, hogy a 80 milliárdos társadalombiztosítási vagyon hogyan és milyen módon került
felhasználásra? Kinek és milyen információja van arról, hogyan került és kerül
felhasználásra a két társadalombiztosítási alap pénze?
– Egy momentumot kiemelnék az elmúlt esztendőből. 1999 májusában zajlott
az "állóháború" az ellenzék és a kormány között, ekkor robbant ki a
Lockheed-botrány, rá egy-két napra bejelentette Orbán Viktor miniszterelnök a
parlamentben, hogy az 1994–1998-as év volt minden idők legkorruptabb négy éve volt.
Másnap a Magyar Nemzetben megjelent az, hogy Ön ellen sikkasztás gyanúja miatt eljárást
kezdeményezett az Miniszterelnöki Hivatal. Ezeket a kijelentéseket és időszakot
hogyan látja?
– 1999. április elsején az elsőfokú bíróság helyreállította a főigazgatói
beosztásomat. A kormány képviseletében eljáró Miniszterelnöki Hivatal rosszhiszeműen
járt el az én eljárásomban. Bizonyítani tudom, hogy az első tárgyalás előtt már
tudta, hogy nem ő az alperes, hanem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Természetes
volt számomra, hogy a kormányzat számára létkérdés az időhúzás, hisz egyértelm?
volt, csak idő kérdése, hogy a nyilvánvaló jogellenes döntést annuláló bírói ítélet
mikor kerül másodfokra, és ha az is jogerőssé válik, akkor úgy kell tekinteni
engem, mintha fel sem mentettek volna. Ebbe a derűs várakozásba robbant be a
Lockheed-botrány egy pénteki napon. Azt hiszem, május 23-án fogadta el a miniszterelnök
Selmeczi lemondását, és hétfőn jelent meg, hogy aláírták az ellenem szóló büntető
feljelentést, aminek péntek volt a dátuma.
– Önnel közöltek bármit is?
– Nem közöltek velem semmit. A büntetőeljárásnak megvan a maga rendje.
Lelkileg felkészültem arra, hogy emberöléssel vagy rablással vádolt állampolgár
személyiségi jogai miatt nevét úgy írják, hogy Sz. vagy K. Lajos konyhakéssel ledöfte
anyósát – ez nekem nem adatik meg. Felkészültem, hogy most teljes erkölcsi lejáratásom
következik a médián keresztül. Csak jelezni kívánom, hogy az egész folyamat alatt
soha senki nem ült le és nem tárgyalt velem. Azt is észrevettem, hogy az is a
hatalomnak egy új sajátossága, hogy akire nincs szükség, vagy akit el akarunk távolítani,
azzal, ha nem állunk szóba, akkor megtörjük, sőt még büntető eljárást is indítunk
ellene.
Szerintem azért kellett benyújtani ellenem a feljelentést, mert váratlan volt a
Lockheed-botrány, és ezeket a fantasztikus feljelentéseket arra az időpontra akarták
időzíteni, mikor én másodfokon is megnyerem a munkaügyi pert, és akkor ezzel meggátoljuk,
hogy egy ilyen esetleges "bűnöző" bemenjen és a közpénzek körül bármit is
tehessen. Zseniális taktika. Csak egyetlen baj volt, hogy kevés az, amit több hónapos
munkával megpróbáltak összelapátolni ellenem. Bár az egész kabátlopásos-ügy
alkalmas hangulatkeltésre.
Más. Például körleveleket intéztettek a nyugdíj és az egészségbiztosítási ágazatban
a férjemmel kapcsolatban, aki az 1. számú Ügyvédi Iroda vezetője, hogy 1992-től
esetlegesen milyen ügyvédi megbízások jöttek létre. A harmincnyolc egészségbiztosítási
pénztárat körlevélben – néhány órás teljesítési határidővel – felszólították,
hogy azonnal, írásban válaszolják meg, hogy az 1. számú Ügyvédi Irodának volt-e
megbízása bárhol velük, különös tekintettel a férjemre. A teljesítési igazolást,
a kifizetést és még azt is meg kellett írni, ha ilyen nem volt. Én ezeket a bizonyítékokat
őrzöm, mert úgy döntöttem, hogy megvárom azt, hogy a kormányzat milyen lépésekre
fogja magát elszánni, és megfelelő időpontot kiválasztva ezeket publikálni fogom.
Ha kell, a szükséges lépéseket is megteszem.
Egyébiránt egyetlen politikai államtitkárnak sincs joga az ügyvédi törvény hatálya
alá tartozó személyek után bármiféle nyomozati – ezt idézőjelben kell érteni
– cselekményt elrendelni. Ez olyan jogi kulturálatlanság, amit nemhogy jogállamiságban,
hanem semmifajta államberendezkedésben nem tűrhető és nem fogadható el.
– Tehát Önt ebben az ügyben még nem keresték, csak a sajtóban jelentek
meg ezek az állítások?
– Igen. Szabadfi Árpád a vizsgálatot vezető személy először 20 ezer
forintot – majd később módosítva véleményét –, hogy 200 ezer forintot keres
rajtam, amit szerintük elsikkasztottam. Munkatársaimtól tudom, akiket már eltávolítottak
onnan, hogy már másodízben hallgatták ki őket. Nem is egészen értették, hogy másodszorra
miért kellett bemenniük, hisz csak azt kérdezték tőlük, hogy fenntartják-e vallomásaikat.
Mindenesetre többféle módon lehet egy vezető erkölcsi hitelét elvenni, ez erre ideális
módszer.
– Nem tart attól, hogy magára sütik azt a bélyeget, hogy fellépésével
politikai okokból az ellenzék szekerét akarja tolni?
– Nem politikus vagyok, hanem szakember. Ráadásul szerintem a jogállamiság
elvei nem pártpolitika-függő elvek. Egyébként akik ismernek, tudják: én a szekeret
nem tolni, hanem húzni szoktam. Ilyen a mentalitásom.
1999. 11. 13. (III/45)
