Somodi Imre: Alkotni, vagy másolni
Engem legjobban az a különbség foglalkoztat, hogy amíg az emberiség a XIX. századig
elsősorban alkotó munkára építve fejlesztette önmagát, addig a XX. század "a
nagy másolás" százada lett. Mindent iszonyatos mennyiségben tudunk reprodukálni,
és valahogy ezzel egy hihetetlen válaszút elé került az emberiség. Ebben az
évszázadban eljutottunk oda, hogy azt látjuk, hogy ezzel a másolással mindenki
mindent elér. Akinek pénze van, annak minden a rendelkezésére áll. De ettől az
emberek nem feltétlenül boldogabbak, sőt. A régi görög városállamok időszakában
számomra döbbenetesen szimpatikus volt az a mód, ahogy egy egész városállam, egy
egész társadalom tudott hihetetlen módon együttműködni bizonyos célok érdekében.
Ebben benne volt a kultúra, benne volt a sport, az egészséges élet, tehát az egész
ember. Meg tudták védeni magukat, és ami a legfontosabb, alapvetően békében akartak
és tudtak élni.
Eltelt sok-sok évszázad, és azóta nemigen láttunk erre példát, legalábbis nem itt
Európában. Ez elgondolkoztató. Elgondolkoztató, miért nem tudunk nagyobb
közösségben, közösségekben – tehát nem csak a családban – békében, egymás
iránti igaz felelőséggel élni. Manapság túlzottan elüzletiesedett minden. Üzlet a
szerelem, az érzelem, üzlet a kultúra, a televízió, üzlet a család, a kapcsolatok,
üzlet az egész élet. Másrészt pedig ebben a hihetetlen információözönben szinte
lehetetlen beazonosítani, hogy mi a fontos és mi nem. Nincs egyértelm? tanítás, ami
a görög időkben megvolt, például Arisztotelész idejében. Nincsenek egyértelm? és
tiszta utak. Én ezt a régi időszakot vonzónak, sok szempontból példaértékűnek
tartom, és azt gondolom, tanulnunk kell belőle. Meg kéne tanulnunk, hogyan tudnánk
újra egymásra találni. Ma én ezt hiányolom leginkább. A globalizáció csak egy
lehetőség. Olyan ez, mint amikor kezünkbe került az atomhasadásról való tudás.
Tehát ez önmagában még semmiféle minősítést nem jelent addig, amíg nem tudjuk,
hogy ezt az új tudást ezt az új eszközt – tehát az atomerőt – hogyan, mire
tudjuk és mire akarjuk felhasználni. Tévesen hisszük azt, hogy önmagában a
globalizáció majd mindent megold. Vissza kellene térnünk a XXI. században, hogy
milyen méretekben tudjuk a különböző emberi közösségeket célirányosan
fejleszteni. Méghozzá úgy, hogy az egyén, a család ne sérüljön nagyon, és hogy mi
is emberszabásúak maradjunk.
Juhász Ferenc: Új élet egy új bolygón
1999. 11. 20. (III/46)
