hetilap

– Az elmúlt hetekben Ön az egyik legtöbbet szereplő politikus volt. Jobboldali lapokban különféle bűncselekmények elkövetésével vádolják, gyanús múltúnak és szabolcsi keresztapának nevezik. Párttársai és pártja vezetői sem állnak ki Ön mellett, sőt úgy tűnik, már-már nemkívánatos személy lesz a Fideszben. Ön szerint miről szól ez a "meccs"?– Arról, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében azt merte mondani egy ember: majd mi eldöntjük, hogy ki legyen a közgyűlés elnöke, azt ne Budapesten döntsék el, legalábbis ne pár fideszes a megyei pártirodán. "Fájdalmas" dolog, de az lesz a közgyűlés elnöke, aki több szavazatot kap. Már az ókori görögök is úgy hívták ezt: demokrácia.– Miért nem vonul vissza, mi ad erőt Önnek a kitartásra?– Az életem nem a visszavonulásról szól, soha semmi nem hullott az ölembe. 1968-ban, érettségi után nem vettek fel az egyetemre, fizikai munkás lettem. Munka, család – négy gyermek – mellett levelezőn végeztem el a jogi egyetemet, miközben tanulmányi szabadságot sem kaptam, mert azt mondták: karbantartó lakatosnak nem kell tanulnia. Mindig ügyvéd akartam lenni, de sokáig nem vettek fel ügyvédjelöltnek. Marha sokat dolgoztam. Elvállaltam kemény ügyeket is, mint például a pócspetri rendőrgyilkosság koncepciós perének perújrafelvételét 1989-ben, melyről Ember Mária dokumentumfilmet forgatott. Nem voltam a rendszer "gyermeke": a szocializmusban anyámat elítélték, a Rákosi-érában nagyapámat börtönbe csukták, apámat kirúgták a munkahelyéről, mint a népi demokrácia ellenségét. Magam ellenzéki ügyvédként azért csatlakoztam a Fideszhez, mert tisztának tűntek. Nagy közfelkiáltással városi elnök lettem, pedig előtte semmi funkcióm nem volt. Ehhez képest méltánytalan az az eljárás, amit velem csinálnak, hiszen sokat dolgoztam ebben a csapatban, sok szellemi és anyagi támogatást adtam nekik. Most pedig a Napi Magyarországban hecckampányt indítottak ellenem.– Ez a tény önmagában is érdekes, hiszen az említett lap sokak szerint közel áll a Fideszhez, az Ön pártjához.– Lapnak azt az orgánumot nevezzük, amely a sajtótörvény szerint működik. Ez pedig aszerint működik, hogy mit mondanak neki bizonyos fideszes körök.– Fura ezt egy fideszes politikustól hallani…– Vagy arról beszélünk, ami van, vagy ködösítünk! Minden kérdésükre dokumentumokkal tudok válaszolni, és bizonyítani tudom, hogy hazudnak. A megyei főügyész minden más médiának azt nyilatkozta, hogy nincs sem ellenem, sem gyermekeim ellen büntetőeljárás, ennek ellenére ezek az urak továbbra is gyanúsítottnak aposztrofálnak. – Beszéltem a másik oldallal is, ők biztosak abban, hogy a párt kizárja Önt soraiból.– Indokolják meg, miért! Az ügynek csak szenvedő alanya vagyok. Várom, hogy az emberi jellemtelenség milyen fokozatokat ölthet. A június 6-i, szerintem törvénysértő – a nyilvánosság előtt ugyan nem ismert – megyei pártelnöki választást sem támadtam meg a bíróságon. Hallgattam. Írtam egy beadványt a párt elnökének, de a szennyest nem vittem ki az utcára. Miután a megyei önkormányzat elnöki tisztéért folyó választást megnyertem, elszabadult a pokol, pedig ezt az eseményt győzelemként is megélhették volna párttársaim. Ha pedig valami bajuk van velem, félreállításomat kulturáltabban is megoldhatták volna. Például úgy, hogy 2002-ben, a listaállítás tájékán "nyírnak ki" – hiszen ráérnek –, addig pedig "befognak az igába, hadd húzzam". Ráadásul, ha legalább egy kis elegancia lenne ebben az ügyben, akkor nem az az illető kezdeményezte volna a kizárásomat, aki választáson veszített ellenem. Mondja meg, morálisan hol élünk? Ráadásul pont ő az, aki az én sokat szidott felszámoló cégemből tartotta el az egész családját. A Kelet-Magyarország nev? újságban pedig nemrég elismerte, hogy mintegy harminc cég felszámolásában vett részt az én vállakozásomban. – Tóth úr – akiről szó van – azt nyilatkozta, hogy amely ügyletekben ő benne volt, azok tiszták voltak…– Hogyne! Ha én azt látom egy cégben, hogy valami nem megy rendben, akkor nem veszek részt harminc felszámolásban, nehogy az én nevemet is besározzam. Inkább úgy van ez, mint egy Jókai-regényben: amit nem ő csinált, az mind fekete, de amit ő csinált, az mind fehér volt. – Azt hogy tudja feldolgozni, hogy a családját is belekeverték az "ügybe"?– Ez az, ami nehéz és rosszul esik. Úgy éli meg az ember, hogy ha engem bántanak, az az én ügyem, mondván: én voltam hülye, amikor politizálásra adtam a fejem. De ezeknek a gyerekeknek annyi bűnük van, hogy az én gyerekemnek születtek meg. Ez az említett jobboldali orgánumnak nem okozott morális kérdést. Egyébként megkérdeztem az üggyel foglalkozó újságírógyerektől, hogy mondja meg nekem: "Ön mit szólna, ha reggel nézné a televíziót, és a kollégája anélkül, hogy az ön édesapját megkérdezné bármiről is, elkezdené őt kétes múltúnak elmondani egy országos médiában? A média iszonyatos hatalom. Tiszteletet nem várok, de nincs Önben morális érzés, valamiféle küszöb? Hanem csak úgy van, hogy besétálok az ország legnézettebb műsorába és elkezdek pocskondiázni valakit…?" Nem válaszolt.– Ön parlamenti képviselő is. Mit tapasztal a Fideszen belül?– A cirkusz óta nem találkoztunk. Lett volna alkotmányügyi bizottság, de a hó miatt nem tudtam elmenni. Két hete egymás mellett ültünk Tóth Andrással, még beszélgettünk is. – És a képviselők? Megfagyott a levegő Ön körül?– Nem figyeltem. Nem értem rá vele foglalkozni: "leszavaztunk", és én igyekeztem hazajutni. – Mi a véleménye, fog Ön mellé állni bárki is?– Ezt nem tudom megmondani. Őszintén szólva, láthatja mindenki, hogy én – hétköznapi kifejezéssel élve – nem "pofáztam", egy rossz szót nem szóltam senkire. Csak el mertem indulni. Ez az "ügy" azért jó példa arra, hogy a "birodalomban" miről is van szó. Ugyanis még ha a megye első, úgymond közjogi méltóságát szerzed is meg Fidesz színekben, nekünk akkor se kellesz, ha bármilyen szinten ellent mersz mondani. Ennek az ügynek ez az üzenete. Szerintem pedig ez ijesztő a Fidesz-tagság számára és ennek az országnak is. Mindezt egyébként nem demokráciának hívják, hanem egyéb "d" betűvel kezdődőnek. Most üzennek a "birodalomnak": gyerekek, a "pofátokat" befogjátok, mert ha nem, úgy fogtok járni, mint a Helmeczy. Meghurcoljuk, hisz van egy hozzánk közel álló sajtóorgánum, amely képes akár a családotok lejáratására is. Uram, ha akarja, lejátszok önnek pár telefonüzenetet. Tudja miket mondanak? Például: vigyázzak, sofőr nélkül ne menjek sehová. Mondok önnek mást: tagadják a Napi Maóban, hogy letiltották a televíziós szereplésemet a köztelevízióban. Véletlenül a meghívás telefonüzeneten a rögzítőmre érkezett. Ezután elért ez a szerkesztő, és neki akkor azt mondtam: "Kedves uram, higyje el, hogy a szombati választmányi ülés után nem fognak engem meghívni, hiszen korábban az Aktuálisban esedékes szereplésemet is lemondatták." Azt válaszolta: "Nem önnek lesz igaza." Azért én kötöttem az ebet a karóhoz: "Dehogynem uram, csak figyelje meg." Vasárnap ez a szerkesztő rámondta az üzenetrögzítőre: "Önnek volt igaza." A sajtótájékoztatómon lejátszottam mindkét anyagot. Akkor most én hazudok? Nem, hanem ez: sajtószabadság 1999, Fidesz színek, Magyarország, közszolgálati TV. Ahányszor belémrúgnak, annyiszor megválaszolok, mert engem már nem lehet jobban meghurcolni. Én sikkasztónak és piszkos gazembernek vagyok titulálva, sőt a családom is. Semmi baj. Viszont én megmutatom, hogy a túloldalon sincsenek Grál-lovagok. Mit veszíthetek? Semmit. Kirúgnak a Fideszből. És? Kirúgnak a frakcióból. És? Nem adott nekem a Fidesz egy darab kenyeret sem. Milyen vesztenivalóm volna nekem? Ügyvéd vagyok, hát nem élek meg a szakmámból? Ettől van nekem az erőm. Amit elértem, magamtól értem el, nem a Fidesz percemberek jótékonyságából, akaratából. Nem vagyok hajlandó félelemben élni. A diktatúrának minden formáját elítélem, a jobbról és balról jövőt is. Bár lehet, hogy ez ma azt jelenti: egy kicsit genetikailag rosszul vagyok programozva.