Orosz katonák bombákat rakodnak Groznij közelében. Végső rohamra készülnek
Fotó: MTI
– Elismeri-e Oroszország a népek önrendelkezési jogát, miért nem
biztosítja Csecsenföld függetlenségét?
– A nemzetközi kapcsolatoknak van még egy másik elve is: a területi egység
elve. Nem lehet azt mondani, hogy közülük bármelyiknek elsőbbsége lenne. A világtörténelemben
nem volt még olyan ország, amely a "nyitott kapuk" elvéhez ragaszkodott volna, azaz
"ha nincs kedved itt élni, menj szabadon". Ellenkezőleg: amikor a szeparatizmus
problémájával találkozik, minden ország az egység kérdését állítja az első
helyre. Így tett a brit kormány is Észak-Írország esetében. Ami Csecsenföldet
illeti, lakói soha nem rendelkeztek azzal a lehetőséggel, hogy kinyilvánítsák,
akarnak-e Oroszországon kívül élni. Egyébként figyelemre méltó, hogy egy évtized
alatt a köztársaság lakossága a felére csökkent. A területet elhagyó csecsenek és
oroszok nem sehová, hanem Oroszország más körzeteibe távoztak, ami ékesen bizonyítja,
hogy a csecsenek is a saját államuknak tartják Oroszországot.
Csecsenföld Oroszország része volt, és az is marad. Polgárai ugyanolyan orosz állampolgárok,
mint bárki más. A szövetségi kormány csecsenföldi antiterrorista hadműveletének célját
és Csecsenföld politikai státusát érintő kérdéseket pedig Moszkva politikai rendezés
útján fogja megoldani. Tárgyalunk az egészséges politikai erők képviselőivel, közreműködünk
a helyi hatalmi szervekkel. A szövetségi kormány hajlandó az alkotmány keretei között
Csecsenföldnek magas fokú autonómiát biztosítani, olyan autonómiát, amely megfelel
a szövetségi törvényeknek és egyensúlyt képez az összállami és a helyi köztársasági
érdekek között.
– Nem fognak-e a hadműveletek átterjedni a szomszédos Grúz Köztársaság
területére?
– Szeretném eloszlatni ezeket az aggodalmakat. Oroszország még akkor sem lépi
át egy szuverén ország határát, ha a banditák egy részének sikerülne átszivárogniuk
Grúziába. Nagyra értékeljük a jószomszédi viszonyt Grúziával, amely egyáltalán
nem érdekelt a terroristák jelenlétében a saját területén. Ha átszivárognak Grúziába,
akkor természetesen kérni fogjuk a bűnösök letartóztatását és kiadatását. Ami a
Nyugat és Oroszország viszonyát illeti, nem érdemes a csecsen hadműveletek miatt
kialakult helyzetet dramatizálni. Szó sincs valamilyen, a hidegháborús viszonyokhoz történő
visszalépésről. Legkevésbé sem Oroszország érdeke az események ilyen kifejlete.
Ismét felhívom a figyelmet, hogy mindent megteszünk a veszteségek minimumra csökkentéséért.
A gudermeszi és az Acshoj Martan-i körzeteket gyakorlatilag lövés nélkül szabadítottuk
fel, ugyanígy történt Argun esetében is. Az emberek békét akarnak és az élet normális
menetének a helyreállítását.
Biztosíthatom a világ közvéleményét, hogy Moszkva szeretné Groznijt polgári áldozatok
nélkül felszabadítani, habár azokat kizárni nem lehet. A jugoszláviai NATO-műveletekben
sem lehetett. Nekünk Csecsenföldön sokkal nehezebb feladatot kell megoldanunk, mint a
NATO-nak Jugoszláviában, mivel a banditák gyakran alkalmazzák a békés lakosságot élő
pajzsként.
Ismétlem: nem érdekünk, hogy romoljon a Nyugattal való viszonyunk, hogy Oroszország
elszigetelődjön a világtól. De soha nem megyünk bele abba, hogy ennek ára Oroszország
korlátozott szuverenitása, nemzeti érdekeinek sérelme legyen. Úgy vélem, mivel
Oroszország szilárdan halad a demokratikus átalakulás és a piaci viszonyok kiépítése
terén, a civilizált világ részéről az volna logikus, ha támogatnák és nem fékeznék
ezt a folyamatot.
– Nem okoznak-e gazdasági problémákat a politikai élet bonyodalmai?
– Oroszország nagy jelentőséget tulajdonít a hosszú távú, széleskör?
gazdasági reformok megvalósításának, ezen belül a magántulajdon intézménye
megszilárdításának, a pénzügyi reformoknak. Folytatjuk a kegyetlenül szigorú pénz-,
hitel- és adópolitikánkat, növelni akarjuk a költségvetés bevételeit, optimalizálni
a kiadásokat, és minél több külföldi befektetőt bevonni. Idén sikerült eredményeket
elérni a gazdasági fejlődésben. Alacsony szinten maradt az infláció, a reform évei
alatt először feltöltöttük a költségvetést, nőttek a befektetések. A 90-es évek
legsikeresebb külkereskedelmi mérlegét produkáltuk.
A további előrelépéshez meg kell állapodnunk az 1999. január 1-je előtt keletkezett
államadósságok átütemezéséről. Az IMF megtanulta, hogy meg kell értenünk egymást,
és értékelni kell az eddigi eredményeket. Nem vagyok hajlandó az időleges nehézségeket
tendenciaként felfogni. Együttműködésünk hatékony volt, és az is marad.
A korrupcióról szólva csak annyit, hogy ezzel a problémával az átmenet valamennyi
országa szembetalálja magát. Az orosz bűnüldöző szervek sok vonatkozásban felkészületlenek
voltak ebben a kérdésben. Sokat tettünk azért, hogy véget vessünk az illegális tőkekivitelnek,
ami az utóbbi időben észrevehetően csökkent. Biztosíthatom partnereinket, hogy a
legkomolyabban odafigyelünk a korrupció elleni harcra.
– Milyen eredményeket tud Jelcin elnök felmutatni eddigi hivatali időszaka
alatt?
– Jelcin elnöksége alatt sikerült megőrizni Oroszország egységét és
stabilitását, kialakultak a piaci viszonyok, a demokrácia alapvető intézményei –
mindez polgárháború és tömeges tiltakozások nélkül. Az elnöknek ezeket az érdemeit
senki nem vitathatja. Ha Oroszország polgárai bizalmat szavaznak nekem, és megválasztanak
elnöknek, folytatni fogom a megkezdett reformokat.
– Hogyan lehetne jellemezni Oroszország és a NATO viszonyát.
– Továbbra is negatívan viszonyulunk a szövetség kibővítéséhez, mivel
az megmaradt katonai-politikai szervezetnek, annak összes veszélyével. A szövetség közeledése
Oroszország határaihoz arra kényszerít minket, hogy fokozzuk az ország biztonsági színvonalát.
Ez pedig a szigorúan vett békés céloktól való erő- és eszközelvonást jelent.
Aggodalmat kelt az USA egyoldalú felülvizsgálata a rakéták elleni védelmi szerződés
ügyében. Az orosz fél véleménye szerint az a törekvés, hogy egyoldalú hadászati
előnyökhöz jusson, ellenőrizhetetlen fegyverkezési versenyhez vezethet, különösen
a kevés nukleáris fegyverrel rendelkező országok viszonylatában.
– Mi az orosz–belorusz unió lényege?
– Az elmúlt években mindkét ország törekedett erre. Már eddig is sok
minden történt a két volt szövetséges köztársaság gazdaságának közelítése érdekében
– azonos feltételeket teremtettünk a gazdálkodók számára. Ennek eredményeként,
miközben Oroszország árucsere-forgalma a FÁK többi országaival csökkent, Belorussziával
évről évévre nőtt. Érvénybe lépett a regionális katonai biztonsági szerződés.
A szorosabb integráció érdekében még sokat kell tenni a törvényhozás egységesítése,
a pénz-, a gazdaság- és a szociálpolitika egyeztetése, az energetikai és közlekedési
rendszer egyesítése érdekében.
(fordította: Scharrer János)
1999. 12. 18. (III/50)
