Guszinszkijt általában az orosz oligarchák mintaképének tekintik. Üzleti
karrierje azokra az ismert történetekre emlékeztet, amelyekben egy egyszer? fiú
milliomos lesz. Miután megkapta műszaki diplomáját, Vlagyimir Guszinszkij elvégezte a
színművészeti főiskolát is, és rendezőként kezdett dolgozni vidéken, miközben az
egyik legnagyobb sportesemény, a moszkvai Jóakarat-játékok főrendezője volt.
A peresztrojka meghirdetésekor kezdett üzlettel is foglalkozni. Először kicsiben:
utasokat szállított személyautón. Azután "átnyergelt" a kereskedelemre. A
gorbacsovi időkben Guszinszkij szövetkezeti centrumot szervezett és vezetett, amely vállalkozóknak
adott tanácsot jogi és pénzügyi kérdésekben. Később Guszinszkij egy ismert
amerikai céggel közös vállalatot alapított, és az Oroszországban akkoriban igen jövedelmező
építkezésekkel foglalkozott. Később a cég tagja lett a MOSZT vállalkozáscsoportnak.
A csoportnak része volt egy holding, amely egy bankot alapított, ez pedig Moszkva,
Oroszország, illetve Azerbajdzsán kormányzatának hivatalos bankja lett. Így
Guszinszkij már nemcsak pénzt keresett, hanem befolyással kezdett bírni a
politikusokra és a közvéleményre is.
A kilencvenes években a tömegtájékoztatásból is részt kért, többek között
megalapította az NTV tévétársaságot, az Eho Moszkvi (Moszkva Visszhangja) rádióadót,
a Szivodnya (Ma) napilapot, és az Itogi hetilapot, amely formátumában az amerikai
Newsweekhez hasonlítható. Mindezek részei lettek a Média-MOSZT holdingnak, amely ma az
ellenzéki média bázisát adja.
Az orosz közvélemény éppen ezzel, a Guszinszkij kezében lévő ellenzéki tévécsatornával,
rádióállomással és sajtóval magyarázza a nagyvállalkozó letartóztatását. Az
említett orgánumok egyik tevékenysége ugyanis a kormány csecsenföldi akcióinak bírálata
volt.
Guszinszkij letartóztatása után A nép hangja címmel műsor indult az NTV-n. A stúdióban
összegyűltek többsége zaklatott volt. Jól mutatja a hangulatot a népszerű
Nyezaviszimaja Gazeta főszerkesztőjének hozzászólása: "Az NTV-t változatos eszközökkel
igyekeznek térdre kényszeríteni. Ami történt, az nem Guszinszkij ellen irányul,
hanem mindnyájunk ellen. A cél az, hogy megfélemlítsenek." Mások szájából az úgynevezett
"hatalmi struktúrák" hibáztatása hangzott el, köztük elsősorban a volt KGB-é.
A felszólalók szerint ezek a szervezetek ismét vissza akarják állítani a régi
rendet, és erővel elnyomni minden másképp gondolkodást.
A szolidaritás meglepő kifejezése volt, hogy az NTV műsorába eljött a kormányzati tévéadó
egyik ismert politikai hírmagyarázója, Szergej Dorenko is, aki a múltban nem egyszer támadta
a képernyőről Jelcin ellenzékét és minden, a Kremlhez nem lojális politikust.
Dorenko kijelentette: "Azt gondoltuk, az elmúlt tíz évben a régi rendszer megsemmisült.
A robotokat kidobtuk a szemétbe. Most mégis feltámadnak, és újra működni kezdenek."
A hivatalos kormányzati televíziócsatorna, az ORT ügyészségi információkra
hivatkozva közölte, hogy az "oligarcha Guszinszkijt" közel tízmillió dollár állami
pénz elsikkasztásával gyanúsítják. A független NTV tévéadó tudósítói
kijelentették: "Mindnyájunk számára világos, hogy politikai ügyről van szó: a
hatalmi elit cseréjéről."
Arról, hogy mely irányba változik a helyzet, minden vasárnap elemző műsorában tájékoztat
az NTV fő hírmagyarázója, Jevgenyij Kiszeljov, aki szinte teljesen biztos benne, hogy
Oroszország ismét a diktatúra felé halad. Van, aki egyetért vele, van, aki nem. Ez utóbbiak
szerint az állam a régen várt harcot kezdte el a bűnözők ellen, akik "szétlopták",
és "privatizálták" Oroszországot. A szemükben Guszinszkij is ilyen "privatizátor".
A közemberek reagálása a történtekre még érdekesebb, mint a vád és a letartóztatás
ténye. Putyin a letartóztatás napján indult hivatalos látogatásra Spanyolországba,
ahol kijelentette, hogy a Guszinszkijjal történtekről semmit sem tud. Ugyanezt állította
egy hónappal korábban, amikor a Guszinszkij-féle holding irodájába felfegyverzett álarcosok
törtek be. A feltételezések szerint a házkutatást a titkosszolgálat és az adórendőrség
munkatársai tartották.
Eközben az oroszok többségének viselkedése mindinkább a Szovjetunió polgárainak
viselkedéséhez kezd hasonlítani. Még Moszkvában is szembetűnő, hogy az egyszer?
emberek és az állami alkalmazottak beszélgetéseikben kerülik a politizálást és a
hatalom bírálatát. Inkább másról beszélnek. "Miért van ez?" – kérdeztem
oroszországi ismerőseimtől. "A félelem
" – válaszolták.
2000. 06. 17. (IV/25)
