hetilap

Kövér László. Szólt a "vörös bagázs" jövőjéről    Fotó: V.
Sz.

– Emelt fővel vállalható két esztendő volt – ragadom ki Kövér László pártelnök
mondatát, amely tekintettel akar lenni a tényre, hogy az elmúlt két év természeti
csapásai 150 milliárd forintjába kerültek a kormánynak. Ez nagyon hiányzik a költségvetésből.
Nem egyszer? kérdés, hogyan részesíthetnek előnyben magyar befektetőket a külföldiekkel
szemben, hogy az ezzel járó bevételkiesést kiheverje a költségvetés. Ezután meg
kell teremteni annak feltételeit, hogy a tulajdonhoz jutott magyar ne adja tovább felárral
a külföldinek azt, amit az államtól vett, vagyis ne következzen be az, amit a kormány
nem akart. A középerős gazdasági szereplőket kell versenyképes pozícióba juttatni.
Kövér László hazai befektetők közösségéről beszél.

Az autópálya-építés ügye Solymáron első kézből válik világossá: "Az erről
szól, és nem másról. Kérem tisztelettel, hogyha a Fidesznek lenne olyan klientúrája,
amely képes autópályát építeni, akkor – azt gondolom – számos problémával
szegényebbek lennénk. Függetlenül a magyar gazdasági szereplők hajdani pártállásától
és szociológiai kötődésétől, itt az a stratégiai cél, hogy esélyhez jussanak a
magyar tulajdonú vállalkozások. Még inkább majdan, az Európai Unióval kapcsolatos
beruházásokban, amelyekre ottani forrásokat is fel fogunk használni. Valamiféle pozitív
diszkriminációnak kell érvényesülnie, mert ez csak addig lehetséges, míg kívül
vagyunk, azután tiltott lesz."

Odakinn valódi udvar, a szomszédban diófák zöldje, a falmélyedésekben muskátli, az
udvar közepén, háttal a homlokzatnak Kövér László és Tóth Gy. László, Kövér
kezében a mikrofon. A pártelnök nagy bajnak találja, hogy a sajtó nincs velük.

A moderátor modora – saját önképe szerint – karakán. Szereti a jó poénokat, a
hiteles embereket, és nem tudja kihagyni, amit az asztalok között félhangosan kérdezett
valaki: "Mikor akasztják a jegybank elnökét?" (Tegyük hozzá, hogy Kövér nem
hagyja lógva: Magyarországon ez bizony sem a jogállam keretein belül, sem másképpen
nem tehető meg, viccnek is rossz. A közönség maga is brutálisnak tartja a moderátor
könynyed tréfáját, a nevetés és taps kísérte mondatokba azért behallatszanak méltatlankodó
kiáltások: "Ez egy konzervatív társaság, ezt mégse kéne!")

A moderátor: "Ezek brutális dolgok, de hadd tegyem hozzá, hogy itt a társaság zöme,
legalábbis akit ismerek, a NATO-belépés ellen szavazott, és csak a második körben önökre.
Félreértés ne essék: tiszta szívvel támogatjuk önöket."

A pártelnök: "Kisebbnek gondoltuk a nehézségeket és nagyobbnak a saját erőnket. A
sikeres két év feljogosít a bizakodásra. Dacára minden felmérésnek, amelyek elég
jelentős MSZP-s előnyt mutatnak, több esélyünk van arra, hogy újabb négyéves
felhatalmazást kapjunk, mint az előző két ciklusban kormányzó bármelyik garnitúrának
volt a saját ciklusuk félidejében. Egyébként ez a görbék egymásra vetítéséből
is kiderül.(…)

Kell valami ötlet, kell valami fordulat a kormánypártok kommunikációjában; sejtem,
hogy itt ezzel kapcsolatban rengeteg kérdés fog megfogalmazódni – mondja Kövér. Nem
arra gondolok, hogy hogyan lehet a médiaviszonyokat a mi javunkra fordítani, mert ez nem
lehetséges, hogyha erre kíváncsiak, akkor majd elmondom, hogy miért nem. (Nevetés.)
Úgy kell kialakítani ezt a párbeszédet e médiaviszonyokban, hogy hasonlatos legyen a
98-as időkhöz, amelyek választási győzelmünkhöz vezettek."

A moderátor: "Ön a 147. előadónk, Lovas István újságírónál voltak többen, meg
Balczó Andrásnál."

A kérdezőnek ki kell mennie a mikrofonhoz. Az első kérdező közgazdász professzor.

"A másodlagos támogatói kör úgy érzi, hogy kétféle kormány van. Az egyik virtuális,
egy üzenet-kormány – hogy mit szeretnénk, ha hallana a lakosság –, és létezik
mellette egy másfajta cselekvés. (Későbbi a válasz: mi azt mondjuk, amit jólesik
mondani, és azt csináljuk, amit tudunk. Bizonyítani nem tudom, mert senki nem lát a
fejembe, de ez az utóbbi tíz év legőszintébb kormánya.)

Címszavak, hogy mire gondolok: az oktatás-kutatás támogatása továbbra is csökken.

Kisvállalkozások, hazaiak. Az, hogy csak beszállítók: sovány lehetőség, az nem
fogja rendbe hozni a gazdaságot, ez egy kiszolgáltatott állapot. Van, akinek ez jó, de
ez nem elég. Mielőtt a Széchenyi-tervet megemlítené az elnök úr, hogy abban van a
megoldás – nincs benne! –, ismerem a Széchenyi-tervet. (…)

Hány nyelven beszél a kormány? Hallgatom Orbán Viktor (hang megremeg) miniszterelnök
urat, aki azt mondja, hogy a globális cégek nem jók nekünk, de már itt vannak, nem mi
hoztuk őket. A gazdasági miniszter, aki arra a kérdésre, hogy miért kell a második tíz
évre megadni az adókedvezményt, azt mondja: «Egy, szeretni kell őket, kettő, miért
fáj az nekünk, hogy ők adókedvezményt kapnak?»

(Közbekiáltás a pulttól: «Mert nem mi kapjuk!»)

Kinek kell hinni? Hogy van ez? Mielőtt bárki azt gondolná, nem vagyok ellenük, de
indokolatlannak látom e kör agyontámogatását, miközben a hazai vállalkozóknak
morzsák jutnak! (Szórványos taps).

Említette, hogy nincs elég szakember. Valószínűleg ez igaz. De akkor miért dolgozik
most is pártkatonákkal a magyar kormány? Miért nem nyit? Miért nem keresi az értelmiséget,
akik valószínűleg ebbe a holdudvarba tartoznak?

Úgy tűnik a magyar lakosságnak, hogy a csatlakozás csak egy szűk kör üzlete. A
magyarok csak hallják, hogy ez majd jó lesz nekik, de nincsenek felkészítve. Segítség
kell. Már most késő. Ha ilyen magas szinten, ha politikai szinten marad a csatlakozás
ügye, bizony nem lesznek esélyeink.

GDP. Örülök a 7 %- nak, csak legyünk reálisak. Ön is említette, hogy ez nem a
magyar lakosságot gazdagítja. Miért nem mérjük a többi mutatót? A mutató, amely a
magyar vállalkozások teljesítményét is méri, az bizony stagnál. Ennek is növekednie
kell, ha nem növekszik, akkor nem erősödik a magyar gazdaság, hanem erősödik a
magyar gazdaságon belüli külföldi tulajdonban lévő szektor. Ami szép, jó, de kevés.
Nem ártana az életminőséget is növelni, mert nagyon rosszul állunk, és ez összefügg
sok mindennel. Tudás, társadalom: Matolcsy úr ismét elmondta, hogy építjük. Nagyon
jó. Csak a mutatóink rosszak.

Egészségügy. A legkeményebb. Én emlékszem, amikor először kiszivárgott a Világbank
anyaga, miszerint mi, magyarok, sokan vagyunk. Úgy tűnik, mintha folytatódna. Mintha az
egészségügy hanyagolásával irtanák a magyar nemzetet. (Taps). Miért viszi tovább
ezt a kormány, miért nincs radikális változás? "

A moderátor: "ERC-321 álljon el, mert valaki el szeretne menni.

Rövid kérdéseket kérek, ez 138 kérdés volt" – az elnökhöz fordulva: "Meddig
érsz rá?" Kövér László válasza, hogy addig ér rá, ameddig a szem ellát. "Hát
akkor elmondom ijesztésül, hogy Dr. Vitéz Endrey Antal fél négyig volt itt ma
hajnalba\'."

Elnök: "Holnap délelőtt tízkor van az első találkozóm, kilenckor szeretnék
elindulni (Nagy nevetés). Én is sokszor voltam abban a helyzetben – politikában különösen
–, hogy csak a rossz, a roszszabb és a még rosszabb között volt választási lehetőségem.
Ez se kevés. Ilyen sanyarú sorsú országban, mint a miénk, becsüljük meg azt a
keveset is, ami nekünk jutott. Akinek megvan a lehetősége, hogy a legkisebb rosszra
szavazzon, éljen ezzel."

Kövér László optimista a moderátor által vörös bagázsként aposztrofált közeg
visszatérésének ügyében. Ha visszatérnének, akkor is maradjon mindenki a helyén.
Ez az ország már nem ugyanaz az ország, mint amilyen 1990-et megelőzően volt. A vörös
bagázs, ha a feje tetejére áll, akkor sem tudja megtenni, amit szeretne, nagyon sokat
tudna ugyan ártani, de a pártelnök a maga részéről biztos abban, hogy gyermekei már
egy teljesen normális és lakható országban fognak megöregedni és foglalkozni saját
unokáikkal.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek