Görgey Gábor Fotó: MTI
– A napokban tárcát írt az egyik napilapban, melyben a balatonvilágosi
millenniumi ünnepségen történt "incidenséről" számolt be. Nevezetesen arról,
hogy Hegedűs Lóránt református püspök a nyilvánosság előtt – az ilyen eseményekhez
képest udvariatlan és szokatlan módon – a helyszínen megfeddte Önt ünnepi beszédéért.
Az írásából kiderült, hogy kétfajta nemzeti gondolkodás közötti konfliktusról
van szó. Miben áll ez?
– Minden nagy kollektív esemény, így a nemzeti jubileum is olyan helyzetet
teremt, amit sokan meglovagolnak. Mondhatnám: túllovagolnak. A kurzus által erőltetett,
túlzottan politikaivá tett történelmi emlékezésben viszont nem igazán érzik jól
magukat azok, akik a szívük szerint és őszintén szeretnék megülni az ünnepet.
Mindig is patriótának gondoltam magamat, így is lettem nevelve, családom múltja, apám
személye mind emögött áll és hitelesíti ezt. De mindig irtóztam attól, hogy egy ügyet,
az egész nemzet által átélt ünnepet – amely tulajdonképpen szent – kifosztanak
és kisajátítanak. Egy bensőségességet, őszinteséget kereső, szerényebb, magába
fordulóbb ember számára kínos az, ami manapság történik. Szerintem az őszinte
patrióták nem érzik jól magukat, amikor egy valóban nagy esemény, történelmi
jubileum kampánytémává válik, amikor a túlharsogott, megafonra hangszerelt vallásosság
és nemzeti érzés az ünnepet és élményt megfosztja bensőséges tartalmától.
– Ha jól értettem a beszámolókat, akkor Ön a nemzet egységét nem egynemű,
hanem egy sokszín? etnikai és vallási öszszességben látta, míg Hegedűs Lóránt
egy homogén nemzetképet vázolt fel.
– Az avatóbeszédemben elmondtam, hogy Szent Istvánt abszolút korszer? és
modern elmének, gondolkodónak és politikusnak tartom. A maga korában teljesen újszerű,
korát meghaladó gondolatokat, tanácsokat fogalmazott meg fiának. Ezek közé tartozik
többek között a sokszínűség, amit ma pluralizmusnak nevezünk. "Az egynyelv? és
egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket
jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy itt nálad szívesebben tartózkodjanak,
mintsem másutt lakjanak. Ez olyan modern gondolat, ami ma is számos égető problémára
megoldást kínál. Ezt az idézetet és gondolkodásmódot egy nacionalista, a magyar
nemzeti felsőbbrendűség eszméjét képviselő elme nem fogadja el. A konfliktus ebben
áll.
– Az elmúlt hónapokban, napokban új nemzeti ideológia alakult ki? Vagy inkább
egy régebbi felszínre törésének lehetünk tanúi?
– Teljes mértékben egy avatag, múzeumba való, életképtelen nemzetképet
propagál a mai hivatalos kurzus. Hozzáteszem: mindezt úgy is mondom, mint gyakorló
keresztény és katolikus. A valóban hívő emberek számára is elidegenítő mindaz,
ami ma keresztény címke alatt történik. Ez azért sajnálatos, mert a kommunizmus évtizedeiben
egy új vallásosság alakult ki, a kereszténység lelkiekben a belső reneszánszát élte.
Most pedig mindazt, amit ezekben az időkben felhalmoztak, ezzel az átpolitizált,
kurzusideológiává detronizált modellel elveszti.
– Csak – népies hasonlattal szólva – "újra felmelegített töltöttkáposztáról"
van szó, vagy vannak új elemei ennek a kurzusideológiának?
– Szerintem igazi új elemek nélküli, avatag és muzeális eszmerendszerről
van szó. Egyetlen dologban új, és ez még ellenszenvesebbé teszi: a militáns jelleg.
– Ennek mi az oka?
– Az történt, hogy volt egy tehetséges társadalmi-politikai formáció,
amit úgy hívtak: Fidesz. A rendszerváltás környékén számomra a legszimpatikusabb
és legdinamikusabb fiatal csapat volt, amely nagyon jó, médiaképes, lendületes
jelszavakat tudott kitalálni. Ennek a csapatnak az egyik része rájött arra, hogy a
maguk liberális elvei mellett kitartva a hatalmat nem szerezhetik meg, ezért abszolút
spekulatív módon átmentek a politikai paletta másik oldalára. Nagyon szomorú történet
ez, mert valójában a jövő politikai generációja árulta el saját eszméit és saját
jövőjét. Mi az új elem? Az, hogy ma ezek a fiatalemberek képviselik az élő és a már
nem élő múmiák eszméit, és a korukból adódóan mindezt kellő erővel és erőszakossággal
képviselik.
– A saját szerepét miként értékeli, hiszen részt vett előadóként egy
millenniumi rendezvényen, amely tulajdonképpen beleillett az előbb vázolt "kurzus-menetrendbe”.
Nem ellentmondásos ez?
– Amikor erre felkértek, nem állami ünnepre való részvételre szólt a
meghívó, hanem egy emlékm?avatásra, ami Balatonvilágos saját kezdeményezése lett
volna. Ehhez menet közben csapódott hozzá a millenniumi zászlóátadás, aminek nem
nagyon örültem. Félreértés ne essék: a millennium óriási esemény, amiről sokat
kell beszélni. Csak nem bombasztikus szólamokra van szükség, hanem pontos és mértéktartó
elemzésekre. Konfrontálódni önmagunkkal, felhasználni az ünnepet arra, hogy levonjuk
azokat a tanulságokat, amelyek az ezer évből következnek. Nem pedig szentté avatni önmagunkat
mindenestől.
Azért vettem részt az ünnepségen, mert a millennium nekem is az ünnepem. Nem vagyok
hajlandó belemenni abba, hogy ezt tőlem elvegyék, csak azért, mert kurzuslovagok
meglovagolják. Ha minden ilyen eseményből az ember kényeskedve vagy finnyáskodva
kimarad, akkor igazzá válik az, hogy csak az úgynevezett hivatalos, önjelölt nemzeti
oldal képviseli a nemzetet.
– Magyarországon a nemzeti gondolatot olyan orgánumok képviselik például,
mint a Magyar Demokrata, amelyben fajelméleti jelleg? elemzések látnak napvilágot, s
amely antiszemita, sovén könyveket is reklámoz. A Magyar Rádió Vasárnapi Újság
nevezet? műsora, amely legutóbb Szabó Dezső írásaival visszaélve komplett
antiszemita műsort készített, magát a radikális nemzeti gondolkodás megjelenítőjeként
állítja be.
– Számomra nem ezek jelenítik meg a nemzeti gondolkodást. Sőt, kikérem
magamnak, hogy a nemzeti oldalt kisajátítsák. Ezt egyébként magától az úgynevezett
nemzeti oldaltól is elvárnám. Szerintem a politikai életből kiiktatandó az ilyen stílus.
Az igazi demokrata oldal sohasem hangoztathatja olyan hangerővel és erőszakossággal a
maga véleményét, mint az antidemokraták. Ebből a hangerőkülönbségből következik,
hogy odafigyelnek rájuk, és nagyobb jelentőséget tulajdonítanak nekik, mint amennyit
megérdemelnének. A nemzetet viszont nem lehet ellopni, azt senki sem sajátíthatja ki.
Éppen ezért kérem ki magamnak, hogy azért, mert nemzeti liberális felfogásom van a társadalomról,
ne tartozzam a nemzeti oldalhoz. A magyar politikai és szellemi zűrzavarnak és tájékozatlanságnak
egyik kifejezője és fogalma az, hogy a nevek nem azt jelentik, amit valójában fednek.
Például Göncz Árpád egyik botrányánál – amikor október 23-ai ünnepi beszédét
megzavarták – egyesek képesek voltak konzervatív ifjaknak nevezni az újfasiszta
gengsztereket.
– Nem "üresíti-e ki" Kossuthot, Széchenyit, Bocskait, Rákóczit és más
nemzeti hősöket a felfokozott magyarkodás?
– Az említettek már nagyon edzettek, hiszen nevük és az általuk vallott
eszmék méltatlan felhasználása már milliószor megtörtént. Megtörtént már ez a
Horthy- a Rákosi- és a Kádár-rezsim idején. Most másfajta kifosztás zajlik, de ők
és a nemzet is túlélik ezeket a kísérleteket.
– A történelmi egyházak ebben a helyzetben miként vizsgáznak az Ön szemében
?
– Az egyházat intakt szellemi testnek tekintem, ezért nem vonok le általánosító
következtetéseket abból, hogy egyes képviselői méltatlanul viselkednek és reagálnak
arra, amit a történelem felkínált számukra. Mindenesetre úgy látom: a rendszerváltás
sanszait nem igazán jól használják ki az egyháziak. Szerintem ebben a zűrzavaros időben
az egyháznak nem a békétlenség szítása, hanem a megbékélés hirdetése volna a
feladata. Ha valamikor szükség volt az eredeti krisztusi eszmék praktikus működtetésére,
akkor most azokat az időket éljük. A politikai szint? keresztény kurzus árt az igazi
kereszténységnek, mert szellemiségből ideológiát kreál. A kereszténység viszont
nem ideológia, hanem több, nemesebb és nagyobb dolog annál. Ráadásul mindenfajta kötelező
kereszténység csak az igazi ellenében hathat.
2000. 08. 19. (IV/34)
