"Az iszlám a megoldás!" – hangoztatják a vallási megújhodási mozgalom hívei, akik számára az iszlám minden identitás, értelem, legitimitás, fejlődés, hatalom és remény forrása. A mohamedán országokban világszerte növekvő hangsúlyt kap a vallási gyakorlat: az emberek rendszeresen járnak a mecsetbe, imádkoznak, böjtölnek. Nagyobb a szerepe a hagyományos értékrendnek, öltözködésnek és egyre több az iszlám irányultságú kormányzat, szervezet, oktatási intézmény is. A kormányok és ellenzékek egyaránt az iszlámhoz fordulnak tekintélyük növelése érdekében. Európát tekintve Boszniában az iszlám meghatározó a politikai életben, Nyugat-Európában pedig mind több a muzulmán bevándorló. Jó részük Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban talál új hazára, és lesz rögtön az előítéletek és atrocitások célpontja. A kirekesztésre és a megélhetési problémákra válaszul a nyugat-európai iszlám fiatalok a vallási fundamentalizmusban keresik a megoldást.
Elemzők szerint az iszlám sok hasonlóságot mutat a marxizmussal: mindkettő egy olyan tökéletes társadalom képét jeleníti meg, mely mindenáron változtatni akar, elutasítja a fennálló hatalmi rendet és a nemzetállamot. A hetvenes évektől kezdve az iszlám szimbólumai, hiedelmei, intézményei és szervezetei egyre nagyobb teret foglalnak el Marokkótól Indonéziáig és Nigériától Kazahsztánig, az egymilliárd embert számláló muzulmán világban.
Paradox módon az iszlám híveit elsősorban a modernizációs folyamat termelte ki. A hetvenes évek olajárrobbanása megnövelte számos muzulmán állam hatalmát, befolyását, és lehetőséget adott arra, hogy változtassanak azon az alávetettségi viszonyon, amely azt megelőzően jellemezte a Nyugattal fenntartott kapcsolataikat. Az olajban gazdag muzulmán államok tevékenységei, "ha történeti, vallásos, faji és kulturális környezetükben vizsgáljuk őket, összességükben nem eredményeznek mást, mint merész kísérletet arra, hogy a keresztény Nyugat meghódoljon a muzulmán Kelet előtt" – írja Daniel Pipes az iszlámról szóló könyvében. Az egyre fiatalabb népesség? muzulmán országokban a feltörekvő generációk radikalizálása nem jelent nehéz feladatot.
A modern iszlám radikalizmus születését általában az 1979-es iráni forradalomhoz kötik. Ezután Szudánt is hatalmukba kerítették a radikális irányzatok, amelyek megközelítették Egyiptomot és Algériát, ahol az iszlám által ösztönzött terrorista akciók a fordulat határára sodorták ez utóbbi országokat is. A palesztin fronton belül szintén az iszlám radikálisok jelentették a legnagyobb veszélyt Izrael számára, sokkal inkább, mint a nacionalista fegyveresek. A muszlim harcosok már-már az Arab-öböl menti arab államok stabilitását is fenyegették. Pakisztán is vallási uralom alá került, Afganisztánban pedig a legszélsőségesebb radikális iszlám csoportok vették át a hatalmat. Az elmúlt tizenöt évben egyre erősödő militáns pakisztáni csoportokat főként az afgán tálibok és Oszama bin Laden pénzeli. Még az egyébként világias Törökországot is az a veszély fenyegette, hogy iszlám ébredés tör ki. A kilencvenes évekre viszont a radikális irányzatok háttérbe szorultak. Egyiptomban, Algériában, Szudánban, az öbölországokban és Törökországban normalizálódott a helyzet. Amikor az iszlám fundamentalizmus lángja kihunyni látszott, az oroszok kegyetlen csecsenföldi leszámolása újból felélesztette a parazsat. A szakértők ugyan nem kérdőjelezik meg az oroszok jogát, hogy saját államuk területén beavatkozzanak, viszont a civil lakosság biztonsága iránti közöny joggal háborítja fel a világ közvéleményét.
Új terrorhullám fenyeget
A kaukázusi válság ismét tápot ad az iszlám fenyegetésnek. Mint ahogyan az afganisztáni szovjet beavatkozás a hetvenes években a radikális iszlám új hullámát indította el, a húsz évvel későbbi csecsenföldi háború ugyanilyen következményekkel járhat.
Nemrégiben a londoni székhely? Jane\'s stratégiai kutatóintézet beszámolt arról, hogy az amerikai CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) szervezésében találkozóra került sor európai és izraeli titkosszolgálati szakemberek részvételével. A konferencián szó volt arról, hogy 1999 folyamán a dagesztáni és csecsenföldi orosz előrenyomulás mellett az iszlám fegyveresek más területeken is visszavonulásra kényszerültek. Komoly vereséget szenvedtek az indiai Kasmír tartományban, a közel-keleti békefolyamat viszszaszorította tevékenységüket abban a térségben, az ENSZ-szankciók pedig Afganisztánban vezettek eredményre.
A CIA-tanácskozáson több titkosszolgálat is utalt arra, hogy az iszlám terrorista csoportok bosszút terveznek nyugati, orosz, izraeli és indiai érdekeltségek ellen a világ több táján és az említett országokon belül is. A fő céljuk, hogy "az iszlám ellenségeinek" minél nagyobb veszteségeket okozzanak emberéletben és anyagi javakban.
Az iszlám terroristák amerikai intézmények elleni több korábbi akciója bemutatta már, mi várható, ha támadásra szánják el magukat. 1983-ban az Egyesült Államok libanoni tengerészeti központja ellen elkövetett merényletben 241 amerikai lelte halálát. Iszlám fanatikusok robbantottak bombát a New York-i Világkereskedelmi Központ épületében 1993 februárjában, ahol hatan meghaltak, több mint ezren megsebesültek. Az anyagi kár meghaladta a 400 millió dollárt. A tetteseket elfogták és elítélték, de kiszabadításukat követelve elvbarátaik több akciót indítottak már: legutóbb a Fülöp-szigeteki túszejtők követelték a merénylők szabadon bocsátását túszaikért cserébe. 1996-ban a szaúd-arábiai Kobar torony elleni bombamerénylet 19 amerikai állampolgár halálához vezetett, és 500 ember megsérült. 1998 augusztusában pedig a valószínűleg Oszama bin Laden szaúdi milliárdos által mozgatott iszlám szélsőségesek egy időben robbantottak Nairobiban és Dar es Szalamban az amerikai követségek közelében. A támadásokban 257 ember vesztette életét, és további ötezren szenvedtek sérülést. A CIA figyelmeztetése szerint mindezek a támadások csak ízelítőt nyújtottak abból, ami következhet, ha az USA, "a Nagy Sátán" a szélsőségesek fő célpontja marad.
A legnagyobb aggodalomra az ad okot, hogy a kérdéses terrorista csoportosulások tömegpusztító fegyverek megszerzésére koncentrálják erejüket. A Szovjetunió felbomlásával az illetéktelen kezek szabad prédájává lettek a nukleáris anyagok, szabaddá téve az utat az atombomba gyártása előtt. A CIA-értekezleten az amerikai ügynökök elmondták, hogy sikerült nekik több orosz atombombát olcsón megszerezni, amikor kipróbálták az orosz biztonsági rendszert. Egy magas rangú orosz tiszt pedig elismerte, hogy Oroszország közel száz kisebb atombombát veszített el a KGB fegyvertárából, amelyek közül néhány terroristák kezébe is eljuthatott. Más terrorista csoportok vegyi fegyverek előállítására szakosodtak Irán, Afganisztán és Pakisztán hathatós támogatása mellett. A CIA-konferencián részt vett szakértők szerint a veszélyeztetett országok egyike sem képes tömegpusztító fegyvereket is bevető támadásokat kivédeni: az ilyen eszközökkel rendelkező terroristák szinte bárhol lecsaphatnak az USA területén. Washington egyszerűen képtelen lenne egy komolyabb támadást kezelni. Ha a Nyugat az iszlám terror megújulásával találja magát szemben, aligha tudnak majd olyan "egyszer?" megoldást találni, mint az oroszok Csecsenföldön. A támadásokat várhatóan nem tudják megelőzni.
2000. 09. 16. (IV/38)
