A konferencia előadói megegyeztek abban, hogy a korrupció mérése meglehetősen nehéz
dolog, mértékét inkább csak becsülni lehet, mivel az egyes mérési módszerekre a
politika és a média is befolyást gyakorolhat. Sík Endre, a Budapesti Közgazdaságtudományi
Egyetem volt munkatársa előadásában elmondta: idén júliusban a TÁRKI egy ausztrál
céggel közösen végzett felmérést, amely során a megkérdezettek 82 százaléka úgy
vélte, hogy hazánkban a rendszerváltás óta növekedett a korrupció; 53 százalékuk
szerint pedig a jövőben is nőni fog. A korrupciónak leginkább kitett hatalmi ágak közül
a válaszadók többsége a közlekedési rendőrt (57%), az egyéb területen szolgálatot
teljesítő rendőrt (43%), illetve a vámost (39%) nevezte meg. A korrumpálhatóság
lehetőségét leginkább a köztársasági elnök (70%), a miniszterelnök (57%), a nagykövetek
(39%) és a rektorok (30%) esetében zárták ki. A Gallup Intézet fővárosi kis- és középvállalkozások
körében tett kutatásaiból pedig kiderül, hogy egyharmaduk került már korrupciós
helyzetbe, ahol általában csúszópénzt kértek a cégtől, illetve a céget környékezték
meg különféle ajánlatokkal. A korrupciós lehetőséget felkínálók elsősorban
gazdasági társaságok (közbeszerzések kapcsán), a vámhivatalnokok, rendőrtisztek;
viszonylag kisebb százalékban önkormányzati képviselők, ellenőrök, parlamenti képviselők
és minisztériumi képviselők közül kerültek ki.
A közéletben sokat emlegetett rendőri korrupció okait többféle megközelítésben értelmezték
az illetékes előadók. Egyrészt a rendőrök érintkeznek legszélesebb felületen a bűnnel,
s emiatt nagyobb kísértésnek vannak kitéve, másrészt munkájuk titkosszolgálati
elemekkel átszőtt, ami kizárja a külső kontroll lehetőségét. Emellett nehéz
kialakítani körükben szakmai etikát, mivel gyakran fordul elő, hogy bizonyos
helyzetekben egyszemélyes döntéseket kell hozniuk. Korinek László (Pécsi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kar ) a rendőrök részéről rezignációt, beletörődést lát
a korrupcióval kapcsolatban. A szakértő szerint a főiskoláról frissen kikerült
"újoncokat" a viszszafertőződés veszélye is fenyegeti az "öreg" rendőrök részéről,
mivel sokszor arra tanítják őket, hogy felejtsék el, amit ott tanultak, az élet máshogy
működik.
A médiában megjelenő korrupcióval kapcsolatban Ungár Tamás, a Népszabadság újságírója
elmondta, valójában a sajtót is folyamatosan fenyegeti a korrupciónak egy enyhébb
formája. Úgy látja, ez egyrészt a hirdető és a sajtóvállalkozások viszonyában történhet
meg, amikor a hirdetők a hirdetések viszonzásaként időnként elvárnak, követelnek
dolgokat; másrészt pedig gyakran fordul elő, hogy cégek utazásokkal környékezik meg
az újságírót. Ez önmagában nem lenne gond, hiszen egy utazási iroda így tudja hatékonyan
népszerűsíteni útjait. A baj Ungár szerint ott kezdődik, amikor a "megrendelt"
cikk után az újságíró burkoltan később is ír olyan dolgokat, amivel a háláját
akarja kifejezni.
Csefkó Ferenc, az MTA Regionális Kutatások Központjának szakértője záróbeszé-dében
súlyosan romboló,
cinikus magatartással jellemezte a politikai elit korrupcióhoz való viszonyát, vélekedését,
amit "nemcsak a fehér asztalnál, hanem az ukrán lányokkal megspékelt pincebulikon
is hangoztatnak".
2000. 10. 21. (IV/43)
