Önállóság és kooperációs készség Fotó: S. L.
– Az Ön és Demszky Gábor elnöki programja között első ránézésre – legalábbis számomra – nem sok eltérés figyelhető meg. Mindketten erős centrumpárttá akarják tenni az SZDSZ-t, mint ahogy mindketten a kétpólusú politikai erőtér megváltozását kívánják, és mindketten radikálisan változtatnának a párt eddigi működésén. Mi a különbség?
– Én legfontosabb célnak
az Orbán-Torgyán-kormány 2002-ben való leváltását tartom, és emellett azt mondom, hogy a Fidesszel semmilyen kormányzati együttműködés nem képzelhető el, mert a Fidesz antiliberális párt, amely a rendszerváltás alapértékeit fenyegeti. Az MSZP-t viszont máshogy közelítem meg, a velük való együttműködés számomra nyitott kérdés. Szerintem Demszky Gábor azon terve, mely szerint mindkét irányban egyenlő távolságot akar tartani, magában hordozza annak a lehetőségét, hogy Orbán Viktor hatalmon maradjon. Ebben különbözünk. A fő kérdés az SZDSZ számára tehát nem az MSZP értékelése, hanem az, hogy hogyan tud az emberek felé fordulni, liberális alternatívát adni a gazdaságpolitikában, a korrupcióellenes küzdelemben, a jogállamiság helyreállításában.
– A héten Demszky Gábor is azt mondta egy vitában, hogy Orbánnal és Kövérrel nem hajlandó kormányzati együttműködésre.
– Csakhogy Orbán Viktor meg Kövér László nélkül nincs Fidesz, nélkülük egyszerűen nem működik a párt. Ha őket "kivesszük", senki sem tudja megjósolni, hogy mi marad a párt romjai között. Akkor kivel lehet együttműködni? Az említett politikusok viszont antidemokratikus mentalitású vezetők. Az SZDSZ-nek ezért kell a Fidesz-kormány legkeményebb, legszigorúbb, legkövetkezetesebb ellenfelének lennie. Így és ekkor számíthat az SZDSZ azokra a szavazókra, akik csalódtak a Fidesz-kormányban, viszont nem akarnak a szocialistákra szavazni. Akiknek elegük van abból a félelemből, amit a Fidesz-kormány jelent, abból, hogy Orbánék az alapvető jogállamiság eszméit tiporják sárba. Gondoljunk csak a független bíróságok elleni támadásra, az önkormányzatok "visszametszésére", illetve arra, hogy mennyire érzéketlenek a szegénység kérdései iránt. Olyan folyamatokat képviselnek, olyan célokat tűznek maguk elé, amivel a liberális SZDSZ nem azonosulhat semmilyen körülmények között.
– Tölgyessy Péternek az a meglátása, hogy a szabaddemokraták stratégiájának leggyengébb pontja az MSZP-hez való viszony. Tölgyessy például azt mondta egy vita során, hogy ő azért nem lép ki – az általa is sokszor igen erősen bírált – Fidesz-frakcióból, mert ő a rendszerváltáskor eldöntötte, hogy a posztkommunisták ellenében határozza meg a szerepét. Bizonyára sokan hasonlóan gondolkodnak.
– Alapvető tévedést érzek Tölgyessy Péter helyzetértékelésében. Például már-már közhely az, hogy több MSZMP-tag van a jelenlegi kormányban, mint annak idején Horn Gyuláéban volt. A Fidesz meghatározó, vezető politikusai, kormánytagjai szerepet vállaltak annak idején a Magyar Szocialista Munkáspártban, illetve a kommunista ifjúsági szervezetben, a KISZ-ben. De nem is a párt- vagy KISZ-tagság számít, hanem a mentalitás. A Fidesz, meggyőződésem szerint, egyértelműen restaurálja ma a Kádár-rendszert Magyarországon. Mit jelentett a Kádár-rendszer? Félelmet jelentett. Mi van ma az országban: félelem. Mit jelentett a kádárizmus? Nem lehetett egy vállalkozónak – akkor kisiparosnak –, művésznek vagy értelmiséginek lehetőséghez jutnia anélkül, hogy ne lett volna a háttérben valamiféle politikai mecénása, támogatója. Ez újra visszaköszön. Ma Magyarországon olyan mérv? a korrupció, amilyen soha nem volt a rendszerváltás óta: se az Antall-kormány, se a szocialista-liberális koalíció alatt megközelítően sem volt olyan "mutyizás", mint az elmúlt két évben. Gőzerővel restaurálják az avítt Kádár-rendszer szokásait és jellegét. Tölgyessy súlyosan téved: a Kádár-rendszert ma nem az MSZP képviseli, hanem a Fidesz.
– Mit tapasztal, a tagság úgy érzi, hogy meg lehet újítani a pártot? A már említett Tölgyessy Péter szerint az SZDSZ halott párt.
– Korábban teljesen unalomba fulladtak a pártrendezvények, pár ember ha "lézengett" ezeken. Ma nem tudunk úgy sajtótájékoztatót tartani, hogy ne legyen zsúfolásig tele a terem. A rendezvényeken is pezseg az élet. Jó a pártnak, hogy két jelöltje van: ugyanis van vita, van választási lehetőség, ami pedig újra a figyelem középpontjába helyezte az SZDSZ-t.
A megújulásban nagyon lényegesnek tartom, hogy önálló tartalommal megtöltött liberális pártnak kell lennie az SZDSZ-nek. A tartalmat azért hangsúlyoznám, mert én nem hiszek a PR-pártokban. Nem hiszek az úgynevezett egyszemélyes vezetőmodellekben: az Orbán Viktor-i Fidesz és a Torgyán József-i kisgazdapárt modelljében. Azt is gondolom, hogy Orbán Viktort nem lehet megverni a saját eszközeivel, a saját térfelén, ezért radikálisan mást kell vele szemben mutatni stílusban, modorban, gondolkodásmódban és kulturáltságban. Nem egy SZDSZ-es
Orbán Viktorra van szükség ahhoz, hogy legyőzzük a Fideszt, hanem egy radikálisan más alternatívát kell mutatni.
– Gondolom, nem mondok újat azzal, hogy sokan Demszky Gábort tartják esélyesebbnek a pártvezetői poszt elnyerésére. Önt mi motiválta abban, hogy ringbe szálljon?
– Több dolog is. Demszky Gábort 16 éve ismerem, becsülöm, azt gondolom, nincs személyes problémánk. Ráadásul elnökké választásom esetén számítok rá, ez is egy különbség a felfogásunkban. Gábor deklarálta, hogy nem kíván velem együtt dolgozni. Én viszont nagyon határozottan számítok rá, és meghatározó – listavezetői – szerepet szánnék neki az SZDSZ-ben, amennyiben én leszek az SZDSZ elnöke. Emellett én mindenkivel együtt akarok dolgozni, ebbe beleértem Kuncze Gábortól kezdve Bauer Tamást is. Mindenkire szükség van, az SZDSZ nincs abban a helyzetben, hogy meghatározó politikusokat háttérbe szorítson. Olyan állapotban vagyunk, amikor mindenkinek együtt kell dolgozni, ráadásul jó esélyünk is van, most nyílik nekünk egy jó politikai terep.
Éppen ezért sajnálom, hogy például Bauer Tamásból igaztalanul és méltánytalanul ellenséget csináltak az elmúlt időszakban az SZDSZ-frakcióban. Tamás kitűnő háttérember, és ezt nem használta ki az SZDSZ vezetősége: hiba volt. A pártelnöki választásokon – többek között – ezt a két, határozott és markáns álláspontot kívánom képviselni.
– Ha Ön lesz az elnök 2002-ben, önállóan vagy az MSZP-vel közösen indulnának a választásokon a szabaddemokrata képviselőjelöltek, illetve tervezne-e visszaléptetéseket a második fordulóban az MSZP javára?
– Az SZDSZ-ben 10 éve nincs vita arról, hogy minden körzetben önálló jelöltet kell állítani. A gond más jellegű. A magyar választójogi rendszer olyan, hogy az a párt, amely nem tud együttműködni a második fordulóban, "az jobb, ha csomagol, mert semmire nem fog jutni." Ugyanis a magyar választójogi rendszer szól az önállóságról, és szól a kooperációs készségről is. Éppen ezért sok minden elképzelhető a választáskor, de ezt ma nehéz modellezni. Egy biztos: az együttműködés lehetőségét fenn kell tartani ellenzéki irányba, az Orbán-Torgyán kormány felé viszont le kell zárni. Ha nem zárjuk le, akkor azt üzenjük a választópolgárnak, hogy mi hajlandóak vagyunk asszisztálni Orbán Viktor hatalomban tartásához.
2000. 11. 25. (IV/48)
