A Jaffa utca tele volt buszokkal, autókkal és vásárlókkal ezen a napsütéses napon. A hőmérséklet 37 fok körül lebegett. Legalább egy tucat ember volt a Sbarro étteremben, ami a környék egyik legforgalmasabb sarkán áll. Sok más ember is ácsorgott a közelben, átkelésre várva.
Az öngyilkos merényletre készülő terrorista fehér pólót és a forró hőség ellenére sötét dzsekit viselt. Nyugodtnak tűnt, amint délután kettőkor belépett az étterembe. Nagy szövet övtáska volt a derekához kötve. Mint sokan másoknak, akik be akartak jutni az étterembe, neki is át kellett ügyeskednie magát három anya között, akik gyermekeik babakocsijával elállták a járdát.
A terrorista legalább két percig várt, miután beállt a sorba. Az egyik sérült áldozat elmondása szerint a merénylő megkérdezte az eladót, hogy mennyi ideig tart, amíg elkészítenek egy tányér spagettit elvitelre. Másodpercekkel később benyúlt a táskába, és begyújtotta a robbanóanyagot.
A robbanás kilökte az étterem elejét, 50 méternyire is földre lökte az embereket, és egy utcával odébb is húsdarabokat repített az erkélyekre.
Három férfit 10 méternyire repített, miközben a fejüket a robbanás leszakította a testükről, és végiggurította az üvegszilánkok lepte utcán. Emberek tucatjai, legtöbbjük végtagok nélkül, estek a járdára ordítva. A testüket szögek szurkálták össze, amelyeket a bombába tömtek. Az egyik nőnek legalább hat szög fúródott a nyakába, egy másiknak pedig a bal szemébe állt a fémdarab.
Két férfi, akik közül az egyiknek egy 12 centis üveg állt ki a jobb halántékából, a másiknak pedig egy üvegdarab volt a vádlijában, megpróbáltak elmenekülni, azonban erősen vérezve a földre estek. Egy járókelő próbálta vigasztalni őket, de zokogni kezdett és elment. Menet közben megbotlott egy lefejezett testben, és ő is a földre zuhant.
Hirtelen egy férfi hörögni kezdett: Segítség! Segítség! Haldoklom! A lábai hiányoztak. Vér ömlött sugárban a torzójából. Egy izraeli katona ezt látva, elkiáltotta magát: Istenem! Eldobta a fegyverét, és hányni kezdett. A férfi egy percen belül meghalt.
Izraeli rendőrök tucatjai érkeztek, és távozásra utasították azokat, akik képesek voltak mozdulni, mert attól féltek, hogy egy másik bomba van a közelben. Senki nem mozdult. A távolban szirénák hallatszottak.
Méterekkel odébb egy hároméves kislány, akinek az arcát üvegdarabok borították, a testek között sétálgatott az anyja nevét kiabálva. Az anya nem válaszolt. Másodpercekkel később rábukkant. Halott volt. A kislányt, aki még mindig nem értette, mi történt, elvezette egy izraeli rendőrnő.
Újabb rendőrök érkeztek. Az egyikük rámutatott arra a valamire, amit az öngyilkos terrorista fejének gondolt. Az orr és a száj hiányoztak.
"Te öltél meg mindannyiunkat, te szemét!" – mondta a rendőr. Megpróbált belerúgni, de megállította egy másik rendőr, aki azután elvezette a helyszínről. A következő 30 percben több tucat mentő érkezett, hogy összegyűjtse a halottakat, és a túlélőket kórházba szállítsa. Rokonok érkeztek, hogy hozzátartozóikat keressék, akikről tudták, hogy a környéken lehettek. Rabbik fehér keszty?ben futkostak az utcán, hogy összeszedjék a testdarabokat a temetéshez. A zsidó szokások szerint ugyanis a halottak teljes testét el kell temetni.
Az egyik rabbi egy kis kezet talált egy az étterem előtt parkoló fehér Subarun. "Egy kislányé – mondta Móze Áron rabbi. – Valószínűleg öt- vagy hatéves lehetett, mint a kislányom." A kezet gyengéden egy zacskóba tette, és folytatta a keresést további maradványok után.
2001. 08. 25. (V/34)
