Izraeli és palesztin aktivisták vitája Durbanben. Felkorbácsolt indulatok Fotó: Reuters
"Mindaddig, amíg Izrael zsidó államként határozza meg magát, és csak zsidók betelepülését teszi lehetővé, a palesztin nép sosem lesz szabad" – vallja Ameer Mahool, egy izraeli arab civil szervezet, az Ittijah elnöke. Mihael Melhior izraeli külügyminiszter-helyettes ezzel szemben nem késett rámutatni: a cionizmus megbélyegzése Izrael legitimációjának alapjait kérdőjelezné meg. Jakov Lévi izraeli nagykövet és Nabil Ramlavi palesztin küldött hosszas egyeztető tárgyalások után jelezte: Izrael és az Egyesült Államok, másfelől pedig az Iszlám Országok Szervezete (IOC) képtelen megegyezni a közös nyilatkozat szövegében. Bár már nem szerepeltet a cionizmust rasszizmussal azonosító megállapítást, az Izrael-ellenes él a találkozó nyilatkozatának legutóbbi szövegváltozatában sem tompult. A dokumentum éppen aktuális szövege etnikai tisztogatással, háborús bűnökkel, rasszista jogrenddel vádolja a zsidó államot.
Az Indiai-óceán partján fekvő Durban városa nemcsak azért tűnt célszer? helyszínnek, mert a gyarmati sors háromszáz s az apartheid negyven évét megélt Dél-Afrikának csakugyan lehet mondanivalója a megkülönböztetésről, hanem mert a város etnikailag maga is rendkívül színes összetétel?: a világ legnépesebb – félmilliós – indiai kisebbségének ad otthont. A városban idén szám szerint a harmadik raszszizmusról rendezett ENSZ-konferencia zajlik. Az előző két – 1975-ben és 1983-ban, Genfben tartott – találkozó vetett alapot a cionizmus és a fajelmélet rokonításának. Ezeken a mostani előkészületeket kísérő viták két főszereplőjének egyike sem vehetett részt: Dél-Afrika az apartheid miatt, Izrael pedig egy 1975-ben elfogadott ENSZ-határozat miatt, amely a cionizmust rasszizmusnak bélyegezte. E kettő között az ENSZ közgyűlése 1991-ig hozott határozataiban nem is tett különbséget. Dél-Afrika azóta leszámolt az intézményesített faji politikával, az Izrael elleni hivatkozási pontokat pedig a hidegháború végeztével hatályon kívül helyezték, ám annak feltételei, hogy a zsidó állam megkülönböztetés nélkül vehessen részt a világértekezleten, nem teljesültek.
Szakértők szerint a rasszizmus elleni világkonferencia az első nagyobb áttörés lehetőségét hozta el a palesztin nemzeti önállóság nemzetközi elismertetése felé. Emellett úgy látják: palesztin mozgalmárok új nemzedéke állt a frontvonalba, akik átgondolt, rátermett és civilizált fellépésükkel nemzetközi konferenciákon a figyelem középpontjába képesek kerülni. "Új szakaszba értünk – állítja Ameer Mahool. – Ez az első alkalom, hogy palesztin küldöttek ilyen jelleg? ENSZ-konferencián vesznek részt. A nemzetközi arénában szabadítjuk fel magunkat Izrael ellenőrzése alól."
Az arab követelések várhatóan még inkább felerősödnek a nemzetközi porondon, ahol az Egyesült Államok befolyása zsugorodni látszik, s egyre inkább Európa és Afrika kerül az érdeklődés középpontjába. Ezt a folyamatot felgyorsíthatja az aktívan közvetíteni igyekvő Bill Clintont felváltó Bush-adminisztrációnak a közel-keleti rendezés dolgában tanúsított, a mérsékelt arab országok megnyerését szolgáló távolságtartása. Az iszlám világ azért is egyre nagyobb figyelemre tarthat számot, mivel az iszlám mára Európa leggyorsabban növekvő vallása lett, így az érintett nyugat-európai országokban megkerülhetetlen közéleti és politikai tényezővé vált.
Powell nem utazik
2001. 09. 01. (V/35)
