"A korszak rehabilitására irányuló törekvésekkel a második világháború óta eltelt demokratikus, később szocialista-kommunista rendszerbe fajuló időszakot akarja a jelenlegi kormány, illetve jobboldal meg nem történtté tenni. Horthy rendszere azonban már a maga korában sem volt korszerű, egy feudális maradványokkal terhelt rendszer volt, amely már akkor sem Európához kapcsolta a magyarságot" – fejtette ki lapunknak az akadémikus. A korszakot személyesen is átélő Litván György szerint a rendszernek voltak vitatható, és voltak egyértelműen háborús bűnösként megítélhető alakjai. A magyar nemzeti kereszténység vezéralakja, Horthy frontembere, Prohászka Ottokár magyar nemzeti vonala már ott ellentmondásos, hogy szlovák, szász származásúként magyarul nem is tanult meg rendesen. Viszont felkarolt vidéki szegény fiú volt, aki fiatal világpolgárként nyitottan szemlélte a világot, később azonban az egyetemi templomban a fővárosi vezető értelmiség által látogatott vasárnapi prédikációin felháborodott kirohanásokat intézett a liberalizmus ellen. A a 19-es kommün utáni időszakot pedig már antiszemitaként élte. Hóman Bálint, aki hasznos tudományos tevékenysége mellett kultuszminiszterként súlyos ideológiai szerepet játszott, megfogalmazta és hirdette az antidemokratikus, antiliberális és Hitler-párti eszméket, nem rehabilitálható, mellette viszont ott van Klebelsberg Kúnó neve is, akinek pályája pozitív elemeket is tartalmaz ideológiai elkötelezettsége mellett, és semmiképpen nem számítható a háborús bűnösök közé. "Teleki Pál nevét már nem látnám szívesen utcanévként, jóllehet utolsó tettével elítélte a nácizmus felé sodródó politikát, ellenben meggyőződéses antiszemita volt, aki aktívan előkészítette a numerus clausust és az azt követő zsidótörvényeket. Horthy pedig személyében testesítette meg ezt az ellenforradalmi, konzervatív rendszert, és összekapcsolta a konzervatív szárnyat a szélsőjobboldallal. Éppúgy kapcsolatban állt Bethlen Istvánnal vagy Telekivel, mint Gömbössel és a deportálásokat intéző tisztekkel. Ügyesen elegyítette a konzervatív és szélsőjobboldali elemeket és irányzatokat, hidat tudott képezni ezek között. Könyörtelen, jobboldali úri rendszer volt, a mai vezetés azonban a magyar történelemnek csak ezt a vonalát akarja felemelni. Emellett a magyar történelem másik hagyományának vonalát teljesen el akarják venni, Szerb Antalnak, Károlyi Mihálynak az utcáját, szobrát meggyalázzák. Ki kellene egyensúlyozni a magyar történelem alakjainak és korszakainak a megbecsülését." A Horthy-korszak vitatható alakjainak pozitív tulajdonságait hangsúlyozó megközelítését Litván György egy tendencia részeként értékeli. "Ezen személyeknek a rehabilitálása azért fontos a jelenlegi politikának, mert rajtuk keresztül el lehet kezdeni visszagöngyölíteni az egész rendszert. Vissza akarják forgatni a történelmet, de ez nem fog sikerülni, mert a történelem egyirányú." (Földvári Katalin)
2001. 09. 21. (V/38)
