– Az emberekkel beszélgetve érzi-e, hogy kormányleváltó hangulat lenne az országban?
– Az utóbbi időben egyre erősebben érzem. Bárhová megyek, gyűr?be fognak a nyugdíjasok, de mostanában már a fiatalok is. A nyugdíjasok nem tudnak megélni a kis alamizsnájukból, a fiatalok meg a gyed és gyes problémájukat mesélik mindenhol. Igen, határozottan érzem a leváltás szándékát az emberekben. Ezek az emberek vidéken verítékkel dolgoznak, mégsem jutnak egyről a kettőre. Furcsa módon azok az emberek élnek a legrosszabbul, akik a legtöbbet dolgoznak. Megértem az indulataikat. Egyre többen érzik, hogy a jelenlegi hatalom képviselőire nem számíthatnak, hiszen éppen ők okozzák a bajt. Keresik, hogy kivel lehetne leváltani ezt a kormányt. Csak legyen valaki, akiben bízhatnak, legyen egy párt, egy ember, akiben megkapaszkodhatnak. Egy határozott irányvonal, ami nem az álmok, ígérgetések világába, hanem a realitásba visz. Ami biztonságot, kiszámíthatóságot nyújt.
– És Önök képesek ezt nyújtani?
– Nézze, most, két hónappal a kongresszus után mindenki számára látható, hogy az MSZP tényleg egységes lett, és határozott önbizalomra tett szert. Egyformán beszélnek, egységesen dolgoznak, megszűnt a kibeszélés. Valódi alternatívát kínál a Fidesszel szemben, és ez több, mint egy erős párt akarata. Mondhatom magának, hogy az ország legerősebb civil és szakmai szervezetei is mögöttünk állnak. A színjátszó és ideologikus pártok ideje lejárt. Visszatérve azt látom és tapasztalom, hogy az idősek realitásérzéke nagy, mégsem foglalkoznak velük, mégsem számítanak rájuk. Ott tartanak, hogy már akkor is jól érzik magukat, ha egyáltalán meghallgatják őket. Csak vegyék őket emberszámba.
– Mennyiben látja előnynek azt, hogy bankár?
– Inkább vagyok közgazdász, mint bankár. Azt gondolom, nem hátrány, mint ahogy az sem, hogy van egy tisztességes polgári jóléthez szükséges hátterem. Tehát nem egy magas fizetés miatt csinálom. Nem elvenni szeretnék, hanem adni.
– Nem gondolja, hogy az emberek a lehetőségeikhez képest is rosszabbul élnek? Hogy ítéli meg a gazdaság helyzetét?
– A magyar gazdaság teljesítménye igen jó. A tőzsde sem emiatt rossz, hanem amiatt, hogy a kormány egyre-másra beavatkozik azokba a gazdasági folyamatokba, amelyekbe nem kellene. Ez ráadásul elbizonytalanítja a befektetőket, és a polgároknak sem tesz jót. Egy kormánynak tiszteletben kell tartania a piaci törvényeket.
– A közvélemény-kutatók szerint a szavazók 40-50 százaléka bizonytalan. Ezt a réteget, ezt a majdnem ötven százalékot hogy fogja tudni elérni?
– Ennek számomra az az üzenete, hogy hatalmas százalékban elégedetlenek a mostani kormány eredményeivel. Ez a réteg még nem tudja, kit válasszon, egyértelműen változást akar, de még nem tudja, kivel és hogyan. Magyarország nem lehet a kiválasztott keveseké. A legfontosabb – ez adott esetben eldöntheti a választásokat –, hogy megtudjuk, ők mit szeretnének. Hogy a választóknak ez az ötven százaléka mit szeretne, mik a problémáik, a megélhetési gondjaik, mit várnak a jövőtől, a következő kormánytól. Magyarul nem a politikának kell kitalálnia bölcsen hangzó frázisokat az ő problémájukra nézvést, hanem őket magukat kell megkérdezni. Van bennük annyi bölcsesség és élettapasztalat, hogy el fogják tudni mondani. A megoldás módját persze a kormánynak kell megtalálnia. Ez is egyfajta módja a párbeszédnek.
"Azok az emberek élnek a legrosszabbul, akik a legtöbbet dolgoznak"
– Meg tudják szólítani őket?
– Ezek az emberek megérdemlik, hogy megszólítsák őket, hiszen ők valószínűleg azért nem közelednek a politikához, mert csalódtak. Nincs bizalom a politika intézménye iránt és általában a politikusok iránt sincs.
– Az értelmiség jelentős része is undorodva fordul el.
– Sajnos jól mondja.
– Sok tehetséges, invenciózus, értelmes fiatalt ismerek szerte az országban, akik piszkosnak, korruptnak, átláthatatlannak látják és ítélik a mai magyar politikai életet. Önöknél, ellentétben a Fidesszel, nagyon kevés fiatalt látni.
– Ez nem így van. Nézze csak meg, hány fiatal van most is velem, vagy a közvetlen környezetemben, vagy éppen a Tízek Társaságában.
– Konkrétan az MSZP-re gondolok. Az elmúlt egy hónapban többször is meghívtak olyan előadásra, fogadásra, ahol az MSZP vezetősége és annak köre volt jelen. Egyetlen fiatal, kreatív, "lobogó" arcot nem láttam.
– Kifejezetten azon vagyok, hogy egyre több fiatal kerüljön be abba a körbe közülük, amelyik csinálja és meghatározza a politikát az MSZP-ben. Hát, ha ismer erre alkalmas fiatalokat, mondja meg nekik, hogy jöjjenek, változtassuk meg együtt a pártot, a politikát, az országot.
– Oké, szaván fogom. Orbán miniszterelnök úr és csapata a médiát látványosan kezeli, élményekre hajt, álmokról beszél, és showműsort csinál még az ünnepekből is. Ön egy racionális világból jött. Milyen módon tud ellenfele lenni Orbánnak ezen a területen?
– Úgy látom, hogy a médiánál két dolog működik. Egyszer a hatalmi parancsszó – már ahol erre fogadóképes emberek vannak –, másszor az emberi szimpátia. Bátran mondom, hogy az utóbbi alapján nekem a médiával harmonikus és kiegyensúlyozott a kapcsolatom. Az a meggyőződésem, s hitem, hogy a Fideszt és a miniszterelnököt nem a saját m?fajában kell és lehet legyőzni. Orbán Viktort nem tudja legyőzni egy másik Orbán Viktor. A célom az, hogy valódi alternatívát kínáljak: nyugalmat és kiszámíthatóságot. Ez az, amit alternatívaként kínálni tudok az embereknek, mert hogy ilyen vagyok. Nem akarok és nem is tudnék más fazont fölvenni. Magamat viszont próbálom jobbá, átláthatóbbá, ebben az irányban karakteresebbé tenni. Ezt ajánlom a közvetlen kollégáimnak is, a tízeknek, akik igazán nagyszer? figurák.
– Ön kimondva-kimondatlanul úriemberségére, korrektségére, nyugodtságára apellál. Nem gondolja, hogy ez esetleg kevésnek bizonyul majd a Fidesz rafinált PR-gépezetével szemben?
– Erre csak azt tudom mondani, nem lesz könny? dolguk. Ezt megígérhetem.
– Nem kerülnek csapdába az egyházpolitika területén?
– Mire gondol?
– Arra, hogy a Fideszt túllicitálni egyházi kedvezményekben, a polgárok milliárdjaiból való osztogatásban, paktumokban, körmenetekben nem lehet. Ha viszont ezen állami támogatások körét leszűkíti, vagy megnyirbálja, az egyházak összerúgják magával a port.
– Úgy hiszem, egy vezető hitelességének, konkréten az én szavahihetőségemnek ez után a három és fél év után nagy jelentősége van és lesz. Nem akarom bántani a Fidesz vezérkarát – csak tényként állapítom meg –, de vegye csak elő a 92-es, 93-as, 94-es beszédeiket, és nézze meg, miket mondtak a hitről, a hívőkről és az egyházakról.
– De Medgyessy úr, ezt ma már mindenki tudja.
– Nem. Nem tudja mindenki. Az emberek jelentős része, főleg vidéken nem tudja. Ők voltak már ateisták, materialisták, aztán liberálisok lettek, majd hívő reformátusok, ez idő tájt pedig a leghívőbb katolikusok és konzervatívok. Ezek után nem hiszem, hogy komolyan lehet venni az elveiket, a meggyőződésüket. Most éppen úgy gondolják, ez hoz szavazatot.
– Ön hogyan gondolkozik az egyházról, az egyház és az állam viszonyáról?
– Mikor főpapokkal találkozom, csak annyit mondok nekik, hogy kiszámítható leszek, és amit korábban kaptak, abból semmit nem fogok elvenni. Viszont fogják tudni, kivel állnak szemben, mert én ma sem mondok mást, mint tíz évvel ezelőtt. A hívő emberek hitének, vallásgyakorlatának tiszteletben tartása természetesen kötelessége minden politikai pártnak, de ennél azért többre szeretnék vállalkozni.
– Mennyivel többre?
– Az az erkölcsi, ha úgy tetszik konzervatív morál, amit a hívők az elmúlt több száz, illetve több ezer évben értékként felhalmoztak, ami kikristályosodott egy-egy hitvallásukban, ez óriási érték, erre a társadalomnak szüksége van. Arra a karitatív, erkölcsi munkálkodásra, tevékenységre, amit egy kormány nem tud megoldani, arra építeni kell. Mi a hívő embereknek kínálunk szövetséget. Ugyanakkor azt mondom, hogy a vallás az emberek legbensőbb lelkiismereti ügye, amibe nekem mint kormányfőnek semmi beleszólási, beavatkozási jogom nincs.
– Ha például én ateista, vagy mondjuk muzulmán hívő lennék, akkor is szabadon, állami beavatkozás, beleszólás nélkül gyakorolhatnám a hitemet, vagy hitetlenségemet?
– Természetesen. Erről beszélek.
– Ön egy visszafogott, és nagyon fegyelmezett ember benyomását kelti.
– Valóban az vagyok. Képzelje, berúgni sem tudtam soha életemben, egyszer sem.
– Ezt komolyan mondja?
– Abszolút. Mindig tudtam, hogy hol van az a határ, amit soha nem léptem át. Kiegyensúlyozott, megegyezést kereső ember vagyok, persze ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok határozott.
– Mondja, mi az, ami igazán megindítja, megrázza?
– A kiszolgáltatott gyermekek nyomora. Pontosabban mikor látom, tudom, hogy lehetne belőle valami, valaki, de mégsem lesz. Ha a társadalmi problémák újratermelődését tapasztalom, az mindig megrendít. És akkor is, ha a szüleimre emlékezem.
– Győzni fognak?
– Nem kérdés. Természetesen győzni fogunk.
– Ennyire biztos benne?
– Ennyire. Az országnak erre van szüksége.
2001. 09. 08. (V/36)
