Az orosz parlament képviselői még nem tudtak egységes véleményre jutni ez ügyben. Gennagyij Zjuganov szerint Oroszországnak szükségtelen belefolynia ebbe a háborúba, ugyanis még a Szovjetunió-korabeli felkészült hadsereg sem tudott eredményeket elérni Afganisztánban. Úgy tűnik, véleményét a többség osztja, köztük az orosz kormány és Putyin elnök is. A rendelkezésünkre álló információkból arra következtethetünk, hogy Moszkva egy nemzetközi terroristaellenes koalíció létrehozását támogatja, és csak korlátozott részvételt fontolgat az USA-nak a tálibok és az Afganisztánban rejtőzködő Oszama bin Laden elleni háborújában. Nyugaton és főleg Amerikában Moszkva ilyesfajta pozíciója már kivívta az első negatív reakciókat. Néhány orosz nyelv? publicista tollából már megjelent jó néhány cikk, mely az orosz vezetőséget kettős játékkal vádolja; azzal, hogy egyfelől háborúra bátorítja Amerikát az iszlám világgal szemben, másfelől lefölözi ebből a maga hasznát is. Ilyesfajta logikájú műveket olvashatunk az interneten is. Nagyon hasonlítanak az ugyanott elhelyezett, csecsen gerillák ideológusai által írt cikkekre, akik azt bizonygatják, hogy az USA és az iszlám világ konfliktusa Oroszország számára a leghasznosabb, ennélfogva a New York-i és washingtoni terrorcselekmények mögött is Moszkva áll. A világ helyzete a szeptember 11-ei robbantások után rendkívül gyorsan változik, azonban nem kevesen szeretnék, hogy Oroszországot továbbra is úgy lássák, mint a "gonoszság birodalmát".
Ahogy más államok is, a kialakult helyzetben Oroszország elsősorban a saját nemzeti érdekeit tartja szem előtt. Amerika ugyanúgy tesz. A tálibok ellen kitervelt hadművelet is elsősorban az Egyesült Államok biztonságát, valamint megtépázott presztízsét hivatott megvédeni, nem pedig az egész világ közösségét. A robbantások előtt Amerika meglehetősen nyugodtan viszonyult mind a tálibokhoz, mind más radikális iszlám mozgalmakhoz. Még maga bin Laden sem nagyon idegesítette őt. Mint ahogy az sem, hogy a tálibok már a volt Szovjetunió exköztársaságainak határait tapossák, és a FÁK déli tagországainak biztonságát fenyegetik. Ebben nem is lehet felelősségre vonni. A nemzetközi politika olyan szabályok alapján épül föl, melyek szerint minden játékos magának próbál elsősorban előnyöket szerezni.
Az Amerikát ért terrorakciók nem vették le a napirendről a nagyobb államok küzdelmét a világhatalomért. Kína egyáltalán nem támogatja az Afganisztán elleni hadműveletet. Ez érthető is. Kínának lehet, hogy nem tetszenek a tálib és ahhoz hasonló radikális iszlám mozgalmak, valamint "vendégük", Oszama bin Laden, azonban Peking egyáltalán nem szeretné, hogy helyettük amerikai bázisok jelenjenek meg Kína közvetlen közelében. Egyáltalán nem áll érdekében, hogy az USA megerősítse befolyását Közép-Ázsiában, mivel maga is pályázik erre a szerepre. Ezt a befolyást Oroszország sem szeretné elveszíteni, legalábbis a volt Szovjetunió területén. Ezért nem támogatja egyértelműen az USA háborúját az iszlámmal Közép-Ázsiában. Mindent összevetve a New York-i és washingtoni robbanások végül is igazából Amerika számára hoztak hasznot, bármennyire cinikusan is hangzik ez. Hiszen épp ezek adtak neki erkölcsi jogot arra, hogy nyílt katonai hadműveleteket kezdjen Közép-Ázsiában, és megerősítse befolyását a FÁK déli tagállamaiban. Úgy tűnik, ez jelenleg kiélezett diplomáciai küzdelem tárgya Moszkva és Washington között. Az amerikai elnöki hivatal gyakorlatilag ultimátumot intézett Tádzsikisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán ellen, hogy azok bocsássák területüket és légterüket az amerikai hadsereg rendelkezésére. Ezek az Afganisztánnal határos országok meglehetősen nehéz helyzetbe kerültek. Bármi legyen a válaszuk, azt vagy Moszkva, vagy Washington negatívan fogadja majd. Ezért nap mint nap ellentmondásos nyilatkozatokat tesznek, minden alkalommal magyarázkodva, hogy a tegnapi nyilatkozatukat eltorzította a média. Annak érdekében, hogy a vezetők megfelelő választ tudjanak adni, ezekben az országokban jelenleg Vlagyimir Rusajlo, az orosz védelmi államtitkár tesz látogatást.
Nem kizárt az a variáció, hogy Oroszország végül csatlakozik az USA-hadművelethez Afganisztánban. Ha másért nem, hát azért, hogy megakadályozza az USA befolyásának növekedését az adott közép-ázsiai térségben. Azonban Moszkva azt is érzékelteti, hogy egy ilyen részvétel csak olyan feltételek mellett lehetséges, ha az USA egyezteti lépéseit Oroszországgal. Vagyis Moszkva egyenrangú partnere szeretne lenni Amerikának a Nemes Sas hadműveletben, nem pedig olyasvalaki, aki csak végrehajtja az utasításokat. Ez természetes és logikus is, mint ahogy logikus az is, ha Oroszország egyáltalán nem vesz részt a hadműveletben.
Míg Amerika csak készül az iszlám radikálisokkal való háborúra, Oroszország már rég küzd velük. Méghozzá a saját területén – Csecsenföldön. Az USA elleni merényletek után a csecsen gerillák észrevehetően aktivizálták magukat. Szeptember 17-én megkísérelték bevenni Csecsenföld második legfontosabb városát, Gudermeszt. A szövetségi erőknek sikerült visszaverni a támadást, azonban a fennhatóságuk alatt álló Groznijban a gerillák komoly sikereket értek el. Lelőttek egy helikoptert, melyben Oroszország vezérkarának egy küldöttsége tartózkodott. A küldöttségnek mind a tizenkét tagja, köztük két tábornok, valamint a legénység meghaltak. Jelenleg Csecsenföldön szigorított biztonsági intézkedések léptek életbe, az orosz 20. hadseregnél pedig fokozott harckészültség. Éppen ez a hadtest őrzi Tádzsikisztán határait a táliboktól. Mindezek mellett Oroszország kénytelen úgy viselkedni ebben a régióban, hogy az ne váltsa ki az iszlám radikalizmus és a szovjetellenes hangulatok megerősödését.
Az afganisztáni hadművelet befejezése után az amerikai katonák el is távozhatnak a helyszínről. Az oroszok pedig, akik még nem birkóztak meg a csecsenföldi problémáikkal sem, öszszeütközésbe kerülhetnek a tádzsikokkal és tálibokkal a FÁK déli határain. Úgyhogy ebben a tekintetben Oroszországnak több meggondolnivalója van a Nemes Sas hadműveletben való részvételt illetően, mint magának Amerikának.
2001. 09. 21. (V/38)
