Magyarország és Páty szégyene. Nemzetvesztők rehabilitálása Fotó: Somorjai László
Késő délután van, nem számítottunk járókelőkre. Egy fiatal nő, kisbabával megy át a mezőt szegélyező közön, megáll, megfordul, kicsit nézegeti a táblát, aztán felénk indul. "Látta a táblát? Mit szól hozzá?" – állítjuk meg. "Most látom először, feltűnt, hogy rendezettebb ez a szakasz, most szórhatták fel murvával" – feleli a fiatal nő. "És a tábla? Tetszik?" – faggatjuk. "Hát, én nem is itt lakom, csak a szüleim, egyébként nem zavar, számomra semleges, mi áll rajta." Két tizenkét év körüli kislány érkezik biciklin, ők is megállnak a tábla előtt. Először egy fotó erejéig akartuk feltartani őket, de egyikük már mondja is: "Horthy nagyon gonosz ember volt, aki miatt sok-sok embert megöltek a háborúban. A nagymamám mesélte, hogyan hurcolták el akkor az ártatlan embereket, és hogyan ölték meg őket. Szégyen az egész falu számára." Osztják mások is ezt a véleményt, főként idősek, akik jó néhány levelet küldtek a polgármesternek. "Miért mondta függetlennek magát, hiszen a MIÉP bérence! Szégyen gyalázat érte a falut és a maga által vezetett testületet!" – írta egy fel-háborodott pátyi. A Fasizmus Üldözötteinek Szövetségétől is tiltakozó levelet kapott a polgármester, aki arra hivatkozik, hogy a testület határozatát kénytelen tiszteletben tartani.
A döntésben részt vevő képviselők azért képviselik bizonyos emberek véleményét. Két fiatal sétál arra, egy tüsi hajú, fülbevalós és hosszú hajú barátja. Miépesként mutatkoznak be, a tüsi hajú kérdésünkre világosan kifejti: Horthynak voltak ugyan hibái, de igazi magyar volt, nagy Magyarországot akart. "Horthy nem felelős minden rossz döntésért, ugyanúgy, ahogyan a jelenlegi miniszterelnököt sem lehet hibáztatni minden rosszért – szögezi le. Mély slukk a cigiből, majd hosszú hajú társa bólogatása mellett hozzáteszi: – Horthy nagy ember volt, sok jó dolgot csinált."
Továbbsétálunk a nemrég beépült utcán, jómód a házakon, mindegyiken valami eredeti megoldással. Megtudjuk, hogy az elszegényedett őslakossággal szemben az újabb betelepülők valóban a jobb módúak közül kerülnek ki, akik egy rózsadombi lakás helyett itt építenek maguknak házat, saját elképzelésük szerint. Érthető, a lankás tájvédelmi területtel szegélyezett település nyugodt, szemet gyönyörködtető környezetet biztosít a kreatív építkezési stílusnak. Becsöngetünk egy ilyen házba is – fiatal házaspár jön ki. A tévéből értesültek, hogy a szomszéd utcát Horthy közre keresztelték. "Döbbenetes, hogy a képviselők ezt megszavazták" – mondja a férfi, felesége sűr? bólogatása közben.
"A MIÉP-nek nem a támogatottsága a nagy Pátyon, hanem a hangja" – vélekedik Éri István, Páty képviselőtestületének tagja. Szerinte ennek ellenére a választások közeledte a magyarázat arra, hogy a képviselők megalkuvóan szavaztak. "Legtöbben tartózkodtak, hogy se innen, se onnan ne veszítsenek választókat" – mondja Éri, aki egyedül maradt az ellenszavazatával. Elmondta még, hogy a hivatalosan független helyi képviselők egy része a szépen növekvő település további fejlesztése ellen emelt szót. Fel akarják bontani a lakóházak építésére szerződő befektetőcégekkel kötött megállapodást, és ennek indokaként a MIÉP elnökének, Csurka Istvánnak érvrendszerét hozzák fel. E szerint, a zsidó tőke akar beáramlani Budapest vonzáskörzetébe, és kibucokat akarnak építeni. Éri némileg kényszeredetten mosolyog. "Nem is értem, hogy veszik ezt komolyan. Együtt döntöttünk a fejlesztésről, a befektetőkkel kötendő szerződésekről, ráadásul sikerült – közösen – kiküszöbölni az ilyenkor szokásos korrupciót az önkormányzat részéről, most pedig a közös eredményt mondják fel, ráadásul ilyen fura indokkal." A képviselő mégis bízik a lakosság józanságában, erre egyébként is szükség van, mivel a miépes szellem a helyi kocsmákban terjed leghatékonyabban – ezen intézmények jó része Pátyon, a MIÉP egyik emberének fennhatósága alatt működik. Azokat, akik mégsem szeretnék Horthy nevét Páty közterületén látni, hamarosan felkeresik az aláírásgyűjtők.
2001. 09. 21. (V/38)
