– Elképzelhetőnek tartja-e, hogy egy terrorszervezet vegyi fegyverek alkalmazásához folyamodna Magyarország ellen?
– Véleményem szerint a lakosság elleni mérgező anyaggal, tömegpusztító fegyverrel történő terrortámadásnak kicsi az esélye. Sokkal nagyobb kockázattal jár beülni egy autóba, vagy bármilyen másik közlekedési eszközbe. Meggyőződésem, hogy az ismert mérgező harcanyagok nem igazán alkalmasak terroristatámadásra. A robbanó-, gyújtóanyagok sokkal hatékonyabbak, tehát a tömegegységre vetítve nagyobb kárt tudnak okozni, kevesebb hozzáértés kell az alkalmazásukhoz. Mérgező harcanyagokat hatékonyan alkalmazni csak kellő eszközök birtokában levő államok vagy hadseregek tudnak. Elképzelhető, hogy terrorista államok képesek erre: Irán rendelkezik közepes hatótávolságú rakétákkal, amik elvileg vegyi robbanófejjel is felszerelhetők. Egy ilyen rakéta néhány száz kilogramm mérgező anyagot tud szállítani. Ezek bevetésének azonban nem igazán nagy a realitása, részben azért, mert milliárdokat kellene rááldozni, és még akkor sem biztos, hogy hatékonyan tudnák alkalmazni őket. Pillanatnyilag nem tudom elképzelni, hogy mérgező harcanyagokat lakosság ellen szándékoznának bevetni. Ámbár, ha valahol beöntik például a ventillátorba, akkor valamiféle, sok ember halálához vezető hatást mindenképpen el lehet érni. A lakosság ellen is hatásos lehet ugyan, de sokkal egyszer?bb lelőni, felrobbantani, felgyújtani valakit, semmint ilyen "macerás" eszközhöz folyamodni. Belátom, hogy ennek a hatása, a pszichikai hatása, lényegesen nagyobb, mert úgy tűnik, a többi fajta merénylethez már hozzászoktunk.
– Ha mégis sor kerülne tömegpusztító fegyver bevetésére, hogyan készülhet fel rá egy átlagember? Mit kell tennie, ha már megtörtént a támadás?
– A tömegpusztító fegyverek elleni védekezés csak komplex módon, többféle eszköz és módszer felhasználásával lehet hatékony. Az egyén számára a legfontosabb a követendő magatartási szabályok betartása, amelyekből számos létezik egy ilyen esetben. Ismert dolog például, hogy ha bezárkózik a lakásába, akkor bármilyen fajta mérgező anyag esetében a két-háromszorosára növelheti a túlélés esélyét. Tanácsos bekapcsolni a rádiót, a televíziót, mert ott hasznos tanácsokat hallhat a lehetőségekről. Ha a ruházatára került a vegyi anyag, akkor távolítsa el azt a ruhát, lehetőleg úgy, hogy a keze ne érjen hozzá. Nem akarok itt mindent felsorolni, hiszen a magatartási szabályok leírása hosszú oldalakra terjed. Ezeket előre ki kell függeszteni, a lakosságot előre fel kell készíteni.
– Jelent-e előnyt, ha valaki saját gázálarccal rendelkezik?
– Egy gázálarc megléte vagy nem léte önmagában semmit nem jelent, mert mint mondottam, a védelem komplex módon történő megvalósítása lehet csak hatékony. Saját költségére persze bárki vásárolhat egyéni védőfelszereléseket. Valószínű, ha a gázálarc minden személynél kéznél van, és készenléti helyzetben van, nem valahol egy távoli raktárban, akkor növelheti a túlélés esélyeit. Azonban, ha a védelem nem komplexen van megoldva, nincs minden oldala átgondolva, a gázálarc önmagában keveset ér.
– Több magyarországi vegyi üzemben történtek már a múltban balesetek. Tudna említeni néhány súlyosabbat közülük?
– Az egyik legnagyobb baleset, ami tényleg potenciális veszélyt jelentett, Százhalombattán történt, 1992-ben. A szovjet szabvány szerinti vasúti tartálykocsikat engedtek be Magyarországra, ám ezek nem az útvonalengedélyen jelölt pályán haladtak, hanem Százhalombatta magasságában. Volt ott egy vasúti felüljáró, ami nem volt elég magas ahhoz, hogy elférjenek alatta: az egyik ammóniaszállító kocsinak letörött egy csonkja, és az ammónia szivárogni kezdett. Csak a szerencsének és az időjárási körülményeknek volt köszönhető, hogy nem történt katasztrófa. Hasonló eset történt Borsodban klórral. Egy-két éve egy vasúti tartálykocsi csonkja meghibásodott, és fennállt a veszély, hogy a klór elönti a környező településeket. 1994-ben pedig a Budapesti Vegyiműveknél történt egy robbanás. A tiszavasvári Alkaloidában különböző veszélyes anyagok távoztak, de hála Istennek, haláleset az ilyen súlyos balesetek során sem történt.
2001. 10. 26. (V/43)
