hetilap

Hiszen ki hitte volna, hogy ebben a békés metropoliszban, amelyet gyakran a világ fővárosaként is emlegetnek, "űrruhába" öltözött emberek jelennek majd meg az utcákon, és látványuk nem is lesz feltűnő. A figyelmeztető levelek egymást érték, felszólítván a címzetteket, hogy semmiféle ismeretlen postai küldeményt ki ne nyissanak, mert abban fertőző anyag lehet, ám senki sem tudta még elképzelni sem, hogy a lépfene-fenyegetés valódi lehet.

Az aggodalom járványa persze sokkal gyorsabban terjed, mint a betegségé, amely Florida, majd New York és Washington után immár Nevada államba is eljutott. Kézbesítenek viszont sok olyan gyanús levelet, amelyeknek tartalma valamiféle fehér por, de a vizsgálat során nem mutatnak ki semmiféle fertőző anyagot. No de jobb félni, mint megijedni – tartja a mondás, és ezeket inkább kétszer átszűrik, minthogy egyszer is tévedést kövessenek el. 

Egyelőre még nincs ok komolyabb aggodalomra, bár a terroristák megkísérlik, hogy a lehető legnagyobb pánikot keltsék, míg a hatóságok természetesen mindent megtesznek a veszély megelőzése és a lehető legcsekélyebbre csökkentése érdekében. Az amerikaiak még nem verik félre a harangot, és igyekeznek nem bedőlni a kósza rémhíreknek. Lassan megszokottá válik, hogy a hidakon a közlekedés egy sávra szűkül, és rendőrök, valamint nemzeti gárdisták ellenőrzik a gépkocsikat, megállítva a gyanúsakat. Az emberek lassan, de biztosan alkalmazkodnak a szokatlan jelenségekhez. Mindenki tudja, hogy a veszély fennáll, de nem rendelhetjük alá az életünket az aggodalom érzetének. Már kaptunk ugyan hazulról hívásokat, amelyekből megtudtuk, hogy Amerikában, de főként New Yorkban pánik uralkodik. Megköszöntük, hogy bennünket is értesítettek erről, hiszen jó megtudni, milyen légkörben is él az ember. Mi vasárnap táncos teadélutánon voltunk, kedden egy kedves kis vendéglőben vacsoráztunk. A pánik akkor tört ki a társaságban, amikor megtudtuk, hogy elfogyott a rántott borjúláb. Bizonyára felvásárolták a terroristák. "Így élünk mi, idegünk rángó háló" – mondaná József Attila, bár meg kell vallanunk, hogy ez utóbbi nem jellemzi a New York-i életet, illetve a város mindig mosolygó, jó kedély? lakóit, akik minden körülmény ellenére igyekeznek normális életet élni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek