Palesztin tüntetés Arafat mellett. A kisebbség hangja Fotó: Reuters
Az újabb erőszakhullámra válaszul az izraeli kormány előbb a Palesztin Hatóságot minősítette terrort támogató egységgé, majd bejelentette, hogy semmilyen formában nem tárgyal annak vezetőjével, Jasszer Arafattal. Ennek következtében az izraeli kormány a saját kezébe vette állampolgárai védelmét, és megszakított minden érintkezést a Hatóság vezetőjével. Az izraeli hadsereg, a biztonsági alakulatok és a különleges egységek megkezdték a palesztin terrorszervezetek, a Hamasz, az Iszlám Dzsihád, valamint az Arafat szervezetéhez, a Fatahhoz közel álló Tanzim, és Arafat elit testőrségének, a 17-es erő tagjainak, valamint az Al-Aksza Mártírjai szervezet terroristáinak a letartóztatását és infrastruktúrájuk felszámolását. Ez az oslói megállapodások de facto végét jelenti.
Arafat maga tett egyenlőségjelet önmaga és bin Laden közé. Ezt ma már az Egyesült Államok is érti. Ezért számolta fel Bush elnök a terrort finanszírozó karitatív alapítványok tevékenységét, ezért ismerte el, hogy a zsidó államnak joga van megvédenie polgárait, és ezért vétózta meg Washington a Biztonsági Tanács legújabb egyoldalú határozati javaslatát. A tervezet ugyanis – miközben nemzetközi megfigyelőket küldött volna ki a palesztin lakosság védelmére – semmit sem szólt az elmúlt hetek tömeges izraeli áldozatokkal járó palesztin terrorrjáról, és arról, hogy Izraelnek is, mint minden államnak, az ENSZ Alapokmány 51. cikkelye értelmében joga van a jogellenes erőszakkal szemben megvédenie magát.
Az Európai Unió álláspontja is változóban van. Bár Arafat személye még mindig mértékadó a számukra, a hagyományosan egyoldalúan arabbarát rendszerek részéről is egyre nagyobb diplomáciai nyomás nehezedik a palesztin vezetőre a terror felszámolása érdekében.
z izraeli katonai akciók és a diplomáciai nyomás arra kényszerítették Arafatot, hogy a Ramadánt lezáró Id al-Fitr ünnepe alkalmából tett televíziós nyilatkozatban szólítsa fel híveit az öngyilkos merényletek és az Izrael elleni egyéb támadások beszüntetésére. Arafatnak a tavaly szeptemberben általa kirobbantott fegyveres felkelés óta ez az első arab nyelven tartott beszéde, amelyben a palesztin erőszak beszüntetésére szólít fel. Saron és Peresz közös álláspontja, hogy a konstruktív nyilatkozat ellenére az izraeli hadsereg nem szünteti be a terroristák elleni akcióit, de figyelemmel kíséri, hogy Arafat szavai milyen tettekben öltenek testet.
Simon Peresz külügyminisztert Izraelben egyszerre támadják jobbról és balról is. Az ellenzék vezetője, Sarid a kormány fügefalevelének titulálta, és a Munkapártnak a kormányból való kilépésére szólította fel, míg Mose Arens a Likud részéről kijelentette, hogy Peresz csak akkor maradhat a kormányban, ha elismeri, hogy az oslói megállapodás elhibázott volt. Saront pedig arra ösztönzi Netanjahu volt kormányfő, hogy számoljon le Arafattal és terrorizmusban vétkes rendszerével, mert különben a béke elérhetetlen távolságra kerülhet. Peresz még mindig abban reménykedik, hogy ha a palesztin menekültekről és Jeruzsálem kérdéséről való döntést elhalasztják, akkor Izraelnek sikerül Arafattal részleges békemegállapodást aláírnia. Kérdés persze, hogy ez változtatna-e valamit a helyzeten.
Arafat felhívását közben a Hamasz és az Iszlám Dzsihád röpiratban utasította vissza, és az intifáda folytatására szólított fel, egészen az "izraeli megszállás" megszűnéséig (értsd: Izrael megszűnéséig). Az öngyilkos merénylőket felszólították, hogy folytassák akcióikat, miközben az Egyesült Államokat a palesztin nép ellenségének nevezték, azzal fenyegetőzve, hogy a jövőben amerikai célpontokat is támadni fognak. A nyilatkozatot még az előtt adták ki, hogy izraeli különleges alakulatok végeztek volna Jakub Idkadakkal, a Hamasz hebroni parancsnokával. Az eset után Abd el-Madzsid betlehemi Hamasz-főnök bosszút hirdetett. Arafat felhívását elutasította a Palesztina Felszabadításának Népi Frontja is. A Fatah szervezet sem válaszolt egyenlőre Arafat felhívására, jóllehet a palesztin vezetést még Egyiptomból és Jordániából is sürgetik, hogy tegyen lépéseket a terror felszámolására.
Arafat gyakorlati lépései egyelőre nem hoztak eredményt. A deklarációt követő három nap alatt a palesztinok negyvenkilenc terrorcselekményt követtek el vagy kíséreltek meg. Három izraeli – köztük egy hároméves kisgyermek – megsebesítéséért az "Al-Aksza Mártírjai" vállalták a felelősséget. Arafat a nyomás alatt bezáratott néhány Hamasz- és Iszlám Dzsihád-irodát, letartóztatott egy tucat Hamasz-aktivistát.
A helikoptereit elvesztett és a ciszjordániai Ramallahba szorult Arafat szerdán a korábbi békülékenyebb beszédét követően ismét gyújtó hatású nyilatkozatot tett, amelyben önmagát és az egész palesztin népet mártírnak tüntette fel, ahhoz a tizenkét éves kisfiúhoz, Mohammed Durához hasonlítva, akit az intifáda kezdeti napjaiban – állítása szerint – az izraeli katonák öltek meg. A tömeg válaszul azt skandálta, hogy "mártírok milliói vannak úton Jeruzsálem felé". Arafat szerint "Allah segedelmével a következő alkalommal Jeruzsálemben találkozunk, harcolni fogunk a prófétánk győzelméért", és "minden mártírjukkal szemben hetven mártírt állítunk". A palesztin vezető felhívta hallgatóit, hogy tartsanak ki, "mert senkinek sem sikerülhet, hogy megosszon bennünket"
Amosz Malka, az izraeli katonai hírszerzés főnöke szerint Arafat a terror felszámolásának ígéretével csak egy újabb "fedezetlen csekket" állított ki. Hiába: Arafat vonata már nyolcadik éve az oslói megállapodások ellenében robog. Még ha akarná is, akkor sem állíthatná meg. Kiugorhatna belőle, de még az is öngyilkosság lenne.
A Hamasz vezet
2001. 12. 21. (V/51)
