Több száz kilométer ügynökakta az archívumban. "Szívünk míg vágyat érlel, nem kartoték adat" Fotó: Reuters
1990-ben politikai botrányt okozott, hogy az új pártokat a titkosrendőrség továbbra is megfigyelte, a Belügyminisztérium pedig szorgosan elkezdte darálni a dossziékat. A Duna-gate leleplezései nyomán úgy tűnt, történelmi napok elé néz az ország, és így éreztek másutt is Kelet-Európában.
Prágában a frissen megválasztott köztársasági elnök, Václav Havel 1990 január 1-jén azzal kezdte első beszédét: "Polgártársaim, úgy gondolom, nem azért választottatok meg erre a hivatalra, hogy én is hazudjak nektek." Havel megrázó leltárában a legsúlyosabb tehernek az ország "beszennyeződött morális közállapotát" nevezte. Annak lerakódott piszkát, hogy egy társadalom évtizedeket élt úgy, hogy közben mindenki megtanult mást mondani, mint amit gondolt. Ki ezért, ki azért. A totális rendszer a hazugságoknak ebből a fertőzött talajából nőtt ki: a szabadsághoz egy új – fertőzésmentesített – környezet is szükséges, máskülönben a politikai reformok mit sem érnek – figyelmeztetett Havel. Gerő András történész mondta most a Javított kiadás kapcsán, hogy a békés rendszerváltásnak ára volt: "Egy pofon nem csattant el a kommunizmus összeomlása és a demokrácia létrejötte között. Lehet, hogy ennek az volt az ára, hogy bizonyos morális deficittel zajlik le a rendszerváltás."
Esterházy Péter. A sár ne őrá hulljon vissza Fotó: MTI
2002. 05. 24. (VI/21)
