Az elmúlt hetekben jól bevált, úttörőkorunkból ismert csatárlánc mobiltelefon és e-mail korszerűsítette változatával toborozták az embereket, hogy mire, azt senki sem tudta. Hiába szólítottam meg üdvözült arcú tinédzsert, rendezőnek látszó fideszest, mindenki tanácstalan volt, legfeljebb annyit mondtak, mindjárt megtudjuk.
Az is megérne persze egy misét, hogy a tizenegymilliárdnyi közpénzből – egy egyszemélyes kft. irányítása alatt – felépített Millenáris Parkot, ahol végül is megnyitották a tulajdonképpeni Millenniumi Kiállítást, milyen arcátlanul sajátítja ki egy politikai párt saját rendezvényei számára. Megértem már azt a kataton hallgatást, amibe a Millenáris Park prominensei burkolóztak oly sokáig, hogy vajon mi lesz az irdatlan érték? épületkomplexum sorsa a későbbiekben: Fidesz-központnak szánták. A kerítésnél MIÉP-aktivisták osztogatták szórólapjukat, melyben tudatják: "Fondorlatosan kitervelt, bűnszövetségben elkövetett választási csalás áldozatává lett a magyar nép." Akkor most ki kivel van? – bizonytalanodna el a magyarországi politikai skizofréniában járatlan polgár. Később egy magát miép-esnek maszkírozó idős embertől újabb szórólapot kapok, amely, ha jól értem, Szűz Mária üzenetét tartalmazza, miszerint ő meg akar bennünket óvni attól, amit a Sátán kínál. Nem egészen illik a képbe, hacsak a Sátán nem egyenlő az MSZP-vel. A röplap érdekessége, hogy Mária több üzenetét felsorolja a közelmúltból, s közli legfrissebb e-mailjét is, a dátum: 2002. 04. 25.
Az Áprilisi Ifjak persze szigorúan politikamentes, civil kezdeményezés, elnöke Varga László, az Országgyűlés korelnöke, aki ugyan Fidesz-színekben ücsörgött az Országházban, de úgy látszik, a szervezők sem tekintik politikusnak. Varga már a Kossuth téri beszédével próbára tette a jegyzetelő újságírót, merthogy mire befejezte volna a mondatot, már elfelejtette, mit is kezdett el. A széteső beszédet a közönség sem igen tudja követni, csak a gyakran visszatérő motívum, a "Ne lankadjatok!" után hangzik fel a lelkes taps. Az agg hadfi szerint, aki már-már Kéri Kálmán-i magasságokba hág, az oroszok után most a média tart megszállás alatt bennünket, s a helyreigazítási kérelmet meg a sajtószabadságra hivatkozással utasítják el. S ekkor az Áprilisi Ifjakká avanzsált budai fiúk füttyögni kezdenek: kifütyülték a sajtószabadságot!
A közönség jó része fiatal, sok a gimnazista és a huszonéves. Feltűnően kevesebb a harmincas-negyvenes, viszont az idősebb korosztály is szép számban képviselteti magát. Néhányukon még ott hervadozik a kokárda, mások három nagy V betűvel díszített trikolort viselnek, jelentése: Viktor veled vagyunk!
A következő szónok az Ifjak alelnöke, valóban fiatal, Gyorgyevics Bence. Nem politizál, mint mondta, ám beszéde közben mégis Magyarország miniszterelnö-két (O. V.) imitálja, ami egy kicsit komikusnak tetszik. Napóleont idézi, aztán a márciusi ifjakról beszél. Megemlíti, hogy "az ő nemzedékük nehéz sorsú, ám sikeres nemzedék volt. Elvégezték a sorstól, avagy a gondviseléstől rájuk bízott feladatokat
" és így tovább O. V. beszédeiből szabadon: "Nem mi megyünk Európába, az Európai Unió jöjjön el hozzánk, térjen haza, Európába." Elhangzik, hogy Petőfi a csatatéren halt meg. Megnyugszom. Ütemes taps fogadja a tizenötmillió magyar megemlítését. A beszéd legkomikusabb eleme, hogy Bence O. V. legutóbbi szokásához hasonlóan, lassan tagolja mondanivalóját, a refrén pedig ez: "És ezt hallja meg mindenki!" A beszéd szerint szervezetük a szabadság és demokrácia közösségeit akarja létrehozni mindenütt, Bibó szabadság kis köreit parodizálja a fiú, de ezt itt csak kevesen értik. S a beszéd kerete: "A Kossuth téren megfogtuk egymás kezét, s nem eresztjük el soha többé!"
Az öltönyös Orbán-hasonmás után farmeres konferanszié jelenti be a "Kitörő örömre lelt végre Magyarország" cím? számot, mely a Kossuth téri buli alkalmából íródott. Lám, készülnek az ikonok. Igaz, a dal zeneileg csapnivaló, s ezen a teljesen értelmetlen szöveg cseppet sem segít.
A "lámpavasas" Bayer Zsolt, a Duna TV egyik vezetője feltüzeli a hallgatóságot. Medgyessy Péter, Kéri László politológus, sőt a Népszabadság neve elég volt a pfujolás, fütyülés elszabadulásához. Ehhez persze kellett Kéri idézett megjegyzése is, miszerint a választások éjszakáján a Millenáris Parkba összegyűlt fiatalok neki a Hitlerjugendet juttatták eszébe. Bayer hamar eljutott odáig – a terem hosszan tartó ünneplése közepette –, hogy megkérdőjelezze a választások érvényességét, a következő kormány legitimációját. "Mi történt április 7-én?" – tette fel a kérdést költőien. "Csalás!" – jött a válasz mindenfelől. Bayer óvott még attól, hogy saját soraikban bűnbakot keressenek.
A beszéd fő mondanivalója az volt, hogy a politikai ellenfelek nem akarják az árkokat betemetni, sőt azokat nem is kell, nem is lehet betemetni. Két világ áll szemben egymással: az ő Magyarországuk, és az, ahol nincsen lélek, és nincsen semmi magasztos, a langyos sör és a hideg virsli Magyarországa. S talán a sör, virsli képe ihlette Ba-
yert arra a megállapításra, hogy a másik oldal számára "a haza csak egy olyan hely, ahol jól be lehet zabálni". S mit hozott az elmúlt négy év? Megtanultunk újra ünnepelni, levetkőztük az összes kisebbrendűségi érzésünket, úgy érezzük, hogy nem kis ország vagyunk, vannak hagyományaink, 1100 éves történelmünk stb. stb., s ezt persze mind el akarják tőlünk venni, de nem hagyjuk, együtt maradunk. Itt már kissé unalmassá válik a dolog, de a közönség élvezi, Bayer megdicsőülve távozik.
A beszédek után népi muzsika szórakoztatja a polgárokat. Egy ideig még próbálok beszélgetni, kérdezgetni, a legtöbben mosolyognak, elégedettek: "együtt maradunk, mert nekünk vannak eszményeink". Még azt is elhiszik, ez nem politika, több annál, ezen a ponton aztán már elbizonytalanodnak. A realisták nem vetik el az önkritika lehetőségét, nem tartják jónak a választások eredményének miép-es, Baye-
ros megkérdőjelezését. Persze csak a harmad-, esetleg a másodvonalban lehetnek bűnösök. Leginkább olyanok, akik az önhittség bűnébe estek. (Jaj, de ismerős recept.) Egy kislány összetörten ül egy padon, a magyarság kataklizmáját várja, Ady jóslata be fog teljesülni – mondja, eltűnünk, beolvaszt bennünket a globalista, drogos Nyugat.
2002. 05. 03. (VI/18)
