Szekeres Imre Fotó: Somorjai L.
– Az MSZP a kampányában állandóan arról beszélt, hogy az árkokat be kell temetni. Most ezt hogyan lehet végrehajtani?
– Ezt az árkot kizárólag egyetlen oldalról szélesítik, méghozzá a mai ellenzék, a jobboldal oldaláról. Érdemes visszatérni a "fekete csütörtökre": vajon mi volt az úgymond "engedetlenség" oka? Nem lehetett az érdemi indok, hogy számolják újra a szavazatokat, hiszen éppen Orbán Viktor és Pintér Sándor tett egy olyan jelentést az Országgyűlésnek, mely szerint a választások tökéletesen rendben zajlottak. Másrészt a szavazatszámláló bizottságok több mint kilencven százalékánál újraszámolták a szavazatokat, pont azért, hogy semmi félreértés ne lehessen. Tehát, ha valaki elfogadja – jelesül a Fidesz és körei – a választások eredményét, akkor milyen alapon ragaszkodnak ahhoz, hogy még egyszer számolják át a szavazatokat? A valódi okuk nem lehet más, mint hogy destabilizálják a politikai helyzetet. Azért, mert a Medgyessy-kormány pontosan teljesíti a száznapos programot, ami viszont a társadalomnak fontos.
– Az MSZP idén csak hajszállal nyerte meg a választásokat. A párt bázisának megőrzésére és szélesítésére, azaz arra, hogy a Fidesz ne győzhessen 2006-ban, elégséges csupán a száznapos program?
– A száznapos program az ígéretek pontos betartása. Az ígéretek pedig arra vonatkoztak, hogy a Magyarországon meglévő, nagyon komoly társadalmi feszültségeket enyhítsük. Például évek óta lemaradt a közalkalmazottak fizetése az élet más szféráitól, évek óta gond a tanévkezdés a szegényebb családokban. Az elsőre válasz az ötvenszázalékos béremelés, a másodikra az augusztusi plusz egy havi családi pótlék. Az első száz nap programja a korábbi igazságtalanságok kiküszöbölése, és nem politikai voksszerző akció.
– Ez "csak" minimumprogram?
– Igen. Ez után jön az, amit mi hosszú távon szeretnénk: a jólétet és a demokráciát a társadalom jóval nagyobb körére kiterjeszteni. Ez az igazi lecke, aminek eleget kell tennünk.
– Igen, de a Medgyessy-kormánynak úgy kell mindezt tennie, hogy Orbán Viktor és a polgári körök jelentős mozgósító erővel rendelkeznek, láthatóan bármikor képesek egy újabb választásra. Mit kell tennie a kormányzatnak, és mit a pártnak, hogy ne az ő pozícióik erősödjenek?
– Újabb választásra nem képesek, mert erős kormánya van a Magyar Köztársaságnak. A polgári körök tagjainak egy idő után unalmas lesz taggyűlésekre járni, ezért nem fetisizálnám a polgári köröket és társadalmi hatásukat. Valószínűleg azok az aktivisták vannak ott, akik egyébként a Fidesz, az MDF és a MIÉP körül voltak.
Ettől függetlenül a szocialista pártban van igény most arra, hogy baloldali néppártként szervezzük újra magunkat. Ez nem a polgári körökre, hanem arra a kérdésre adott válasz, hogy mit jelent a modern szociáldemokrácia Magyarországon, és hogyan tud a szocialista párt tömegpárttá válni. Vagyis baloldali válaszokat adni a 21. század nagy kérdéseire. Olyan szervezetet létrehozni, amely a társadalmi jelenlétet biztosítja, ami jóval magasabb taglétszámot jelent, mint ma Magyarországon bármelyik pártnak is van – új kapcsolatokat teremtve a szakszervezetekkel és a civil társadalommal.
– Ezt az irányváltást kinek kell végrehajtania? Most Magyarországon ki a baloldal első számú vezetője? Például a jobboldalon kristálytisztán látható, hogy Orbán Viktor a vezető.
– Biztos, hogy Orbán Viktor a jobboldal vezetője? Erről nem vagyok annyira meggyőződve.
– Mindenesetre most ő szimbolizálja a jobboldalt.
– Az lehetséges. De az is pontosan látható, hogy nagy különbségek vannak a jobboldalon belül is. Ugyan a Fidesz maga alá gyűrte a jobboldali pártokat, ki- és felhasználta őket, de ez nem jelenti azt, hogy konzervatív gondolkodású emberek vagy kereszténydemokrata gondolkodású emberek teljesen elfogadnák ezt az irányítást. Én az ellenkezőjét tapasztalom.
– Térjünk vissza a baloldal kérdésére.
– A baloldal demokratikus, nem a "vezérelv" alapján létezik. Sokfajta gondolkozás, irányzat van együtt. A társadalom minden rétegében megtalálható a baloldali gondolkozásmód. Épp a napokban jelent meg Szalay Erzsébet írása a baloldal helyzetéről. Az írás tartalmával egyetértek: valóban nagy feladat, hogy megfogalmazzuk az új társadalmi kihívásokra a baloldal válaszait. Az esélyegyenlőség, a szolidaritás, az igazságosság és a szabadság értékei alapján. Ez a napi politika szintjén például az elmaradott térségek lakóinak az életlehetőségek megteremtését jelenti. A húszas-harmincas generáció számára a munkához és a lakáshoz való hozzájutás támogatását jelenti. A baloldali gondolatok számára is szeretnénk megnyerni őket.
– Ez utóbbi nagy feladat, hiszen a jobboldal igen jól áll a húsz-harmincévesek között.
– Azért a baloldali gondolkodás is igen erős. A választásokon elkezdett politizálni az egész társadalom, így a húszas-harmincas éveiben járó generáció is. Azt tapasztaltam: ahogy megjelentek a fiatalok között a jobboldali konzervatív nézetek, azzal párhuzamosan jöttek elő a baloldali és liberális nézetek is. Ebben a generációban a baloldali és a liberális nézetek nem válnak el egymástól.
– Mi az, amivel a baloldal meg tudja fogni a fiatalokat? Milyen az új baloldali vízió?
– Ők fognak víziót alkotni.
– Ez nem az Ön, illetve az Önök feladata?
– A szocialista párt vezetőinek az a dolga, hogy a vízió létrejöttében segítsenek, de nem helyettük kell megcsinálni. Mi sem fogadtuk el, mikor helyettünk akarták meghatározni, hogy miként gondolkozzunk. Majd ők kialakítják a saját, újfajta baloldaliságukat, és az lesz a kornak megfelelő.
– Más. Jelenleg a politikai élet abból áll, hogy hétről hétre különféle dokumentumok kerülnek elő. Mi zajlik Magyarországon? A két nagy párt hátországa, titkosszolgálata háborúzik egymással?
– Remélem, hogy nem ez lesz Magyarországon. Azt gondolom, azoknak volt igazuk, akik a rendszerváltozáskor a teljes nyilvánosságot, az értelmes és erkölcsös nyilvánosságot követelték.
– Ön hogyan gondolkodott erről akkoriban?
– Sajnálom, hogy 1990– 1994 között nem voltam országgyűlési képviselő. Mikor 1994-ben az lettem, már kész helyzetet örököltünk. Magam annak híve lettem volna, hogy erkölcsileg, politikailag és jogilag is tiszta értelemben nyilvánosságot kell teremteni. Nézzünk szembe a közelmúltunkkal. Mikor a szocialista párt új generációja, akihez tartoztam, 94-ben bejutott a parlamentbe, már hallgatólagos konszenzus alakult ki, amit nem lehetett megbontani.
Ez visszaütött. Most szembe kell néznie a politikai elitnek a közelmúlttal. Két dolgot tartok fontosnak: ez a folyamat erkölcsileg tiszta, jogilag pedig alkotmányos legyen. Valódi igény van arra, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, mert mi nem akarjuk, hogy a jelenlegi helyzet maradjon, amikor politikai zsarolásra, fenyegetésre használják a múlt dokumentumait.
– Sokan mondják, leginkább az ellenzék, hogy Pokorni úr édesapjával kapcsolatos ügyet az MSZP szivárogtat-ta ki, bosszút állva ezzel a
D-209-es papírokért.
– Az MSZP politizálásától idegen az ilyen eszközök alkalmazása. Ráadásul, ki volt itt négy évig kormányon, ki rendelkezett a papírokkal? Nem mi.
– Említette, hogy az MSZP-frakcióban az az általános hangulat, hogy tárják fel az ügyeket. Mégis – az első napok nyilatkozataival ellentétben – húzódik a törvény megalkotása. Mi a gond?
– Elkészültek az első tervezetek, és ezzel egy időben elkezdődött a szakmai, jogi és politikai vita. Ennek van időigénye, amit nem bánok, hiszen az a legjobb, ha olyan törvénytervezetet fogad el az Országgyűlés, amely abszolút kifogástalan mind erkölcsi, mind alkotmányos szempontból. Mára a kormány benyújtotta a törvénytervezetet az Országgyűlésnek. Egyébként a két vizsgálóbizottság, amit életre hívott a parlament, nyáron is fog dolgozni.
– Ön szerint a jelenlegi parlamentben ülő képviselők képesek (intellektuálisan és morálisan) arra, hogy az Országgyűlést olyan központtá tegyék, amely a magyar társadalom gondjaira valódi megoldási programokat tud alkotni? Vagy folyton civakodó, a kisstílűség pocsolyájában megrekedt parlament lesz ez?
– Jó kérdés. Az MSZP-frakciónak jó az összetétele. Azért beszélek magunkról, mert másokat nem akarok minősíteni. Nálunk az értelmes alkotó munkára óriási lehetőséget látok. A frakcióban mindenki a valós társadalmi problémákkal akar foglalkozni, de ha szükséges, megvédjük az igazunkat.
2002. 07. 12. (VI/28)
