A gyűlölet bölcsője

Szaddám 61. (esetleg 63.) születésnapján falujában Fotók: Reuters

Az iraki vezér életének számos epizódját legalább két verzióban dokumentálták, s ez alól természetesen születésének körülményei sem képeznek kivételt. A kételyek eloszlatásában a legkevesebb segítséget éppen Szaddám és hivatalos életrajzírói nyújtják, akik bizonyos részletekről kitartóan hallgatnak.

A hivatalos forgatókönyv szerint Szaddám Huszein al-Tikriti 1937. április 28-án látta meg a napvilágot a szunnita közösség által lakott al-Audzsa falucskában, a Bagdadtól 160 kilométerre északra fekvő Tikrit tőszomszédságában, a Tigris folyó partján. Ennél a momentumnál azonban rögtön meg is kell állnunk egy percre. Akadnak ugyanis, akik szerint ez a dátum nem felel meg a valóságnak, s Szaddám csak két hosszú évvel később, 1939. július

1-jén született meg. A történelmi pillanat pontos meghatározásán fáradozók több magyarázattal is szolgálnak. Az első egészen prózai: más országokhoz hasonlóan Irak elmaradott, szegény részein sem fordítottak túl nagy figyelmet az újszülöttek születési idejének hivatalos rögzítésére. Ha egyáltalán bejegyzésre került a születési dátum, arra sok esetben csak évekkel később került sor, amikor már csak emlékezetből lehetett felidézni – szerencsésebb esetben – a napot. Egy több mint kétéves tévedés mégis nehezen képzelhető el; valószín?bbnek látszik, hogy szándékos hamisítás történt. E verzió mögött az előzőnél jóval romantikusabb – ám lehet, hogy inkább egyszerűen csak nagyra törő – szándék húzódik meg.

Az arab társadalmakban a mai napig sem nézik jó szemmel, ha egy férfi nálánál idősebb nőt vesz feleségül. Márpedig Szaddám éppen ezt tette. Élete első választottja, Szajida Kairallah Tulfah ugyanis állítólag pontosan két évvel volt idősebb nála. Ez az ingyen nyert két év később politikusi pályafutása során további hasznot hozott: az ország vezetéséért folytatott küzdelemben ugyanis egy idősebb jelölt mindig nagyobb esélylyel léphet ringbe. A nemzeti szokásokat nagyra becsülő későbbi Baath pártra rossz fényt vetett volna, ha egy fiatal férfi nyer idősebb ellenfeleivel szemben.

A születési dátum után ugyancsak érdemes kissé elidőzni a Szaddám név jelentésén; már csak azért is, mert más keleti népcsoportokhoz hasonlóan a szunniták – akik közül Szaddám származik – nagy gondot fordítanak a névadásra. E népcsoport arisztokráciája a mai napig előszeretettel választ ősi, előkelő hangzású neveket gyermekei számára, a középosztály pedig kínosan ügyel arra, hogy a választott név a legenyhébb formában se utaljon az erőszakra. A síita nevek zöme vallási vonatkozású, a kurdok és más kisebbségek pedig szintén ősi tradícióikat követik. A szunnita társadalom legalsóbb rétegei, a nomád beduin törzsek és letelepedett rokonaik viszont gyakran adnak az erővel, illetve az erőszakkal összefüggő neveket. A Szaddám rendkívül ritka név, amit a nyugati átírástól eltérően az irakiak Isdamnak ejtenek. Jelentése körülbelül annyit tesz: aki lecsap, aki szembeszegül, aki összeütközésbe kerül. Irakban a váratlan, ám súlyos következményekkel járó eseményt a sadmah szóval jelölik – aki mindezt okozza, az a Szaddám. A név ritkasága arról árulkodik, hogy viselője meglehetősen alacsony társadalmi pozícióval rendelkezik; az ilyen tulajdonságokkal rendelkező nevek nem ritkák Szaddám családjában.

Az érdekesség kedvéért érdemes azt is megjegyezni, hogy al-Audzsa, vagyis Szaddám Huszein szülőfalucskájának neve azt jelenti: csalárd, hamis, tisztességtelen. Jóllehet iraki szokás szerint a múlt század közepén az emberek apjuk és születési helyük után nyerték nevüket, Huszeint mégsem Szaddám Huszein al-Audzsának, hanem Szaddám Husszein al-Tikritnek hívják. Ha szülei követték volna a hagyományokat, Irak első számú emberét ma így hívnák: Huszein fia, a csalárd, aki lecsap.

Iraki kislányok élőképpel köszöntik a diktátort. Love Parade Bagdadban