Schmitt Pál: "Az én függetlenségem egyszerűen ténykérdés, nem vagyok semmilyen párt tagja" Fotó: MTI
– Ezzel együtt a budapestiek látványosan megbüntették a Fideszt az áprilisi választásokon. Mit tud azoknak mondani, akik szimpatikusnak találják Önt, de a Fidesz iránt érzett ellenszenv miatt mégsem támogatnák?
– Elutasításommal nem a Fideszt büntetik: az én függetlenségem egyszerűen ténykérdés, nem vagyok semmilyen párt tagja. A másik, amit mondani tudok nekik, hogy képes vagyok bal- és jobboldali értékeket egyesíteni. Tizenhárom éve dolgozom a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként, az egyik alelnököm szocialista, a másik MDF-es országgyűlési képviselő. Nem politikáról beszélünk, hanem sportról, sportegészségügyről, finanszírozási kérdésekről. A tizenhárom év alatt nem ejtettük ki a politika szót az asztalomnál, mert nem az a dolgunk. Ezenkívül pedig tény az is, hogy voltam nagykövete jobboldali és baloldali kormánynak is, és mind a két ciklusomat kitüntetéssel végeztem.
– Ez mind elismerésre méltó, a választók mégis úgy tartják számon Schmitt Pált, mint a bukott jobboldal támogatottját.
– Nézze, amikor elfogadtam a felkérést, a baloldali pártoknak már megvolt a saját jelöltjük, Demszky Gábor és Gy. Németh Erzsébet személyében. Hat évvel ezelőtt egy MSZP-s delegáció keresett fel Lendvai Ildikó vezetésével, hogy legyek a jelöltjük. Akkor a pártfelkérésre nemet mondtam, idén azonban elfogadtam a köztiszteletben álló budapesti civilek felkérését. És nem bántam meg. Az életművem és a terveim alapján ők azt mondták, ez az ember megfelel nekik. És az is tény, hogy e támogatás nélkül nehezebben szedtem volna össze a kopogtatócédulákat, nehezebben jutna el a szóróanyagom a választókhoz.
– Az elmúlt négy évben mindanynyian tapasztalhattuk, hogy azokra a településekre, városokba jut megfelelő mennyiség? pénz, ahol a vezetés öszszetétele megegyezik a kormányéval.
– Ezzel egyetértek.
– Akkor azzal is egyet kellene értenie, hogy nincs könny? helyzetben, hiszen nem MSZP-s, és nem is SZDSZ-es.
– Én nem pártokban gondolkodom. Miért kell egy biciklitárolóból vagy egy füstgázmosó ügyéből politikai kérdést csinálni?
– Nem kell, de négy évig így volt, és ez él az emberekben.
– Elég baj.
– Ezzel a rövid mondattal Ön az Orbán-kormány kritikáját fogalmazta meg.
– Sok mindent másként kellett volna csinálni. A 4-es metrónak már réges-rég mennie kellene.
– Kétmillió ember mondja ugyanezt, csakhogy éppen az az Orbán Viktor torpedózta meg az építést, aki most Ön mellett kampányol.
– Ő nem kampányol mellettem. Nem tudom, látta-e valahol kampányolni mellettem.
– Hogyne. Néhány napja szerepelt Bicskén, előtte Sopronban, szóval járja az országot.
– És mellettem kampányolt?
– A polgári oldal jelöltjei és támogatottjai mellett.
– Ha kampányolna mellettem, kijött volna a Margitszigetre, a nyitókoncertemre, ahol egyébként tizenötezer ember volt jelen, de nem jött ki, nyomatékosan kértem is, hogy ne jöjjön, mert egyedül szeretnék lenni. Nem tudok többet tenni, minthogy úgy viselkedem, úgy élek, úgy készülök, mint egy valóban független politikus. Nézzen körül, ebben az irodában fogadjuk az adományokat, itt szervezzük a kampányomat, ide érkeztek a kopogtatócédulák. Egyébként a kötelező tízszerese, körülbelül hetvenötezer jött össze.
– Ne vegye kötözködésnek, de ha már említette a margitszigeti gyűlésüket, meglepve láttam a fellépők között Zoltán Erikát, aki néhány hete egy szexújságban szerepelt az aktfotóival. Ön szerint egy ilyen hölgy is képviselheti a polgári értékeket, vagy csak szervezési hiba történt?
– Az az igazság, hogy a beszédemre készültem, arra, hogy családom és én is időben megérkezzünk, előzőleg még Balázs Fecóval is gyakoroltunk, mert együtt léptünk fel. Szóval nem tudtam minden részletre odafigyelni. Egyébként pedig százszázalékosan megbízom a csapatomban, akik az együttműködő művészeket szervezték, de ha hibát vétettem, annak nem örülök. Mindenesetre Ön az első, aki ezt felvetette.
– Végül is nem olyan kardinális kérdés. A csapata egyébként önként jelentkezőkből áll?
– Igen. Mindannyian olyan emberek, akik szeretnének lendíteni a kampányunkon, ki-ki a saját szaktudása szerint.
– Térjünk vissza a választásra, pontosabban annak szakmai részéhez. Miért érdemesebb Önre szavazni, mint Demszky Gáborra?
– Programomban sok olyan rész szerepel, amely nem pénzfüggő, a budapestieknek mégis sokat jelenthet. Először is teljes vezetési stílusváltozás következne be a városházán. A mellőzött és háttérbe szorított kerületi polgármestereknek visszaadnám azt a lehetőséget, hogy pártállásuktól függetlenül bármikor bizalommal jöjjenek hozzám. Ők alkotnák a legfontosabb tanácsadó testületemet, hiszen ők ismerik legjobban a várost. Egy következő változás lenne, hogy miután független vagyok, győzelmem esetén megszűnne az áttétel a budapesti polgárok és köztem. Nem pártutasítások, pártérdekek alapján alakítanám a kapcsolatot a város lakóival, hanem közvetlenül. Visszaadnám a kerületeknek járó pénzt: 1994-ben megváltoztatták a forrásmegosztást, és az addigi, nagyjából 50-50 százalékos kerületek-főváros arány 60-40 százalékra billent a főváros javára.
Az embereket nagyon foglalkoztatja a közbiztonság, és ezen a téren hamar lehet érezhető változást hozni. A nagyobb rendőri jelenlét, térfigyelő berendezések felállítása nem kerül horribilis összegbe, ugyanakkor nemzetközi tapasztalat, hogy egy posztos rendőr nyolcszáz méteres körzetében nincsen rablás, nincs betörés, autófeltörés, molesztálás, zsebtolvajlás, drogárusítás.
A környezetvédelem is fontos része terveimnek: ez persze hosszú távú dolog, de takarítani például gyakran lehet. Szeretném az egész várost – évente kétszer – egy átfogó, többhetes akció keretében kitakaríttatni, és ebben társadalmi részvételre is számítok. Svájcban tapasztaltam, hogy a rend és a tisztaság rendet és tisztaságot szül.
És hadd említsek még egy fontos dolgot: megválasztásom esetén a döntéshozó folyamatokba beépítek egy úgynevezett zöldkontrollt, aminek az a lényege, hogy egy beruházás esetén a tervezési, engedélyezési és kivitelezési szinten is számon kérjük a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételét. Nem tudom, tudja-e, de például a főútvonalak mentén nyolcezer faültetésre kialakított gödör áll üresen, vagy rosszabb esetben szeméttel tele.
– Mitől ilyen elhanyagolt ez a város? Nincs elég pénz, vagy van, csak rosszul használják fel?
– Milliárdnyi nagyságrendben özönlött ide a külföldi tőke, de az esetek többségében ez bevásárlóközpontok, bankok, lakóparkok építésében öltött testet. És azok az utcák, ahol hat-hét hónapon keresztül jártak a teherautók, egy életre tönkrementek, mert az építtetőket senki nem kötelezi arra, hogy az átadás után rendet rakjanak, fásítsanak. De ez csak egy példa arra, hogy az egyik oldalon nagyvonalú költekezés folyik, miközben a kerületek óriási hiányokkal küszködnek. Budapest megtakarított vagyona nyolcvan-százmilliárd forint. Ez a pénz azonban értékpapírokban áll, miközben égetően szükség lenne a buszvonalak, a buszok, a gyorsvillamos-hálózat felújítására, mert a közlekedési káosz már elviselhetetlen. Számomra ez ellentmondásos.
– A drogproblémát hogyan orvosolná? Azért kérdezem, mert Mészöly Kálmán azt állította, hogy Ön ezt kapásból megoldja, de nem fejtette ki, milyen módon.
– Nem vagyok mágus, de megtanultam, hogy egy bizonyos jelenséget, amit tiltani akarunk, előbb meg kell próbálnunk megelőzni. A nevelés persze nemcsak a főpolgármester dolga, de az biztos, hogy a prevencióra fölvonultatnám az olimpikonokat, élsportolókat. Novák Dezső, Nyilasi Tibor, Farkas Péter és sok olyan ember, akit a közös sportmúltunkból fakadóan meg tudok nyerni erre a célra, elmennének iskolákba, nevelőintézetekbe, és elmondanák a gyerekeknek, hogy "Csak ezt ne!"
– Szó se róla, tényleg tartalmas a programja. De mindehhez először is nyernie kell. Nem aggasztja, hogy Gy. Németh Erzsébet esetleg mégis visszalép Demszky úr javára?
– Nem a visszalépéssel, hanem az előrelépéssel foglalkozom. Sportember voltam, megszoktam, hogy ha valaki benevez egy versenyre, akkor arra készül, és az adott napon a legjobb formában akar lenni. Így korrekt. Képzelje el, ha minden versenyszámban csak a világcsúcstartó indulna el. Véleményem szerint Gy. Német Erzsébet komolyan készül a feladatra, és talán nem következik be, hogy egymás után harmadszor is visszaléptetik a szocialista jelöltet.
2002. 09. 20. (VI/38)
