Újra vesztes a gyoztes

Mikulá Dzurinda, a neveto második. Koalíciós partnerek után kell néznie Fotó: Reuters

Az igazi meglepetés, hogy a jelenlegi kormányfo, Mikulá Dzurinda és pártja, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) az elozetes felmérések eredményeit messze túlszárnyalva a második helyen futott be, s úgy tunik, vezetésével jobbközép kormány alakul Szlovákiában.

Az elorejelzéseket szintén megcáfolva Robert Fico Irány (Smer) pártja csak a harmadik lett, ezzel valószínuleg kimarad a végrehajtó hatalomból. Összesen hét párt jutott a parlamentbe, a rendszerváltás után most eloször a kommunisták is, ugyanakkor a szélsoséges nacionalista erok kimaradtak.

A szlovák választópolgárok valamivel több mint 70 százaléka tartotta fontosnak, hogy az urnákhoz járuljon, ami az eddigi legalacsonyabb részvételi arány a fordulat utáni
szabad választások történetében.

A HZDS 19,5 százalékos gyozelme sokat elárul: bár még mindig eros az "államalapító" Meciar nimbusza, korántsem a régi. Személye és pártja politikai elszigetelodése megpecsételodni látszik. Meciar támogatottságának nagymértéku csökkenése több eseménnyel magyarázható:

A Nyugat többször figyelmeztette az országot, hogy az o személyével elképzelhetetlen az integráció; júliusban a HZDS pártszakadáson ment keresztül (az Ivan Gasparovic által alakított új párt nem érte el a parlamenti küszöböt, így valóban csak Meciar meggyöngítésében játszott nagy szerepet, parlamenti erové a várakozásokkal ellentétben nem tudott válni); valószínuleg az sem kedvezett a volt kormányfonek, hogy a kampány finisében tettlegesen bántalmazott egy újságírót.

A választások másik nagy vesztese Robert Fico. A populista politikus hatalmas összegeket és energiát fektetett a kampányba, eroteljesen próbálva elhitetni a választókkal, hogy az o személye orvosság Szlovákia minden bajára.

Támogatottsága korábban húsz százalék fölött is volt, pár héttel a választások elott is még elképzelhetetlennek tunt, hogy kihagyható a kormányalakításból – végül 13,4 százalékot ért el. Úgy tunik, a végére kifulladt a kampánya, illetve fordítva sült el agresszív médiahadjárata; az is negatívan hathatott potenciális szavazóira, hogy nem határolódott el egyértelmuen a HZDS-tol. Mikulá Dzurinda kormányfo viszont végig szolid, megfontolt kampányt folytatott; elsosorban azzal érvelt, hogy a megkezdett reformokat továbbviszik, illetve a NATO- és EU-csatlakozás velük biztosan valóra válik. Valószínuleg azonban ot magát is meglepte, hogy pártjának két héttel a választások elott nyolc százalékra becsült támogatottsága végül közel kétszeresére nott, és tizenöt százalékos eredményével a második helyre futott be.

Jelentos sikert ért el a Magyar Koalíció Pártja (MKP) is. Egyedül ok tudták növelni támogatottságukat, a négy évvel ezelotti eredményükhöz még két százalékot ragasztottak, így 11,16 százalékot szereztek, sot mandátumaik számát tizenötrol húszra növelték a törvényhozásban. Ezzel nemcsak hogy másodszor is szerepet vállalhatnak, hanem még nagyobb súllyal vehetnek részt a kormányzásban. Szlovákiában egyébként a mértéktartó média folyamatosan kommunikálta, hogy a magyar párt folytatta a legmegbízhatóbb politikát az elmúlt kormányzati ciklusban – mára korrupciótól mentes, reformokat támogató, szavatartó politikai eroként jelenik meg a köztudatban.

Az eddig szintén kormánytényezo Kereszténydemokrata Mozgalom 8,25 százalékos eredménynyel zárt. Dzurinda anyapártja négy éve a Szlovák Demokratikus Koalíció részeként jutott a törvényhozásba, miután a kormányfo külön pártot alapított. Támogatottságuk mélyrol indult, úgy tunik, éppen a választásokon érte el csúcspontját. A bejutó pártok közül végül a tévétulajdonos Pavel Rusko által vezetett friss párt, az Új Polgár Szövetsége is kénytelen volt beérni nyolc százalékos támogatottsággal. A pártelnök komoly médiahátszéllel segítette saját helyzetét kereskedelmi televíziója által, ami éppen a kampány utolsó heteiben eros kritikát is hozott a számára, ez okozhatta elozetesen becsült támogatottságának csökkenését. A törvényhozásba utolsóként az eddig láthatatlan kommunista párt került hat százalék feletti százalékos támogatottsággal. Bekerülésük leginkább talán annak köszönheto, hogy a szlovák politikai palettán jelenleg nincs olyan érdemleges párt, amely a korszeru szociáldemokráciát jelenítené meg, s így alternatívát nyújtana a baloldali érzelmu szavazóknak.

A szélsobal tehát megjelent a szlovák törvényhozásban, a korábban viszont jelentos tényezonek számító, Meciarral nyolc éve kormányra került szélsojobb kiszorult onnan. A nacionalista, elsosorban magyarellenes nemzeti párt kettészakadása után a két utódpárt három-három százaléknyi szavazatot szerzett. Vezetoik ugyanazt a réteget próbálták megszólítani, ezzel meg is osztották támogatóikat, aminek "gyümölcse" mostani kimaradásuk a parlamentbol. Hasonló sorsra jutott a most befejezodo ciklus két kormánypártja is, a baloldali SDL és SOP, szaporítva azt a mintegy tizenkilenc százaléknyi szavazatot, amelyet a parlamentbe végül nem kerülo pártokra adtak le.

Az így "elveszett", s a bejutott pártok között arányban eloszló szavazatoknak is köszönheto, hogy létrejönni látszik (Szlovákia történetében eloször) egy ideológiailag homogén liberális–konzervatív kormánykoalíció. A négy kormánypártnak szuk többsége lesz a százötven tagú szlovák törvényhozásban, együttesen hetvennyolc mandátumot szereztek. Az együttmuködésrol már megállapodtak, folynak a kormányalakítási tárgyalások. Szóba került még a Smer esetleges szerepvállalása, ami azonban egyre valószínutlenebb; úgy tunik, ha megegyezés születik, a jobbközép pártok inkább vállalják a viszonylag szuk parlamenti többséget, mint hogy egy destabilizáló tényezo bevételét kockáztassák a kormányba. Politológusok, elemzok, valamint a Nyugat is egyöntetuen üdvözli a kormány ilyen öszszetételu négypárti felállítását. Mikulá Dzurinda így nagy valószínuséggel esélyt kap partnereivel arra, hogy folytassa a megkezdett munkát: bevezesse az országot a NATO-ba és az EU-ba. Addig azonban komoly belso szerkezetváltozásokat és reformokat is meg kell valósítania, elsosorban a közigazgatás, az egészségügy és az oktatásügy területén. Szlovákiának most lehetosége van arra, hogy a meciari örökségen végleg túllépve, szélsoségektol és visszahúzó eroktol mentesen továbblépjen a demokrácia és a gazdasági megerosödés irányába.