Áder János ügyvezető alelnök. Elvitte a balhét Fotó: S. L.
Befelé haladva a független Schmitt Pál sajtófőnökébe botlunk, aki kérdezés nélkül is azonnali magyarázkodásba fog, miért is van ő itt tulajdonképpen. Mint mondja, csak beugrott, és már szalad is tovább a többi helyszínre. Két óra múlva újra összefutunk.
A királyi tévé választási műsora projektorokon követhető figyelemmel két helyiségben. "Túl sok helyen vannak elöl ezek a mocskok" – mondja a Magyar Televízió helyszíni közvetítéséről gondoskodó operatőrök egyike.
Az első sajtótájékoztatót Kövér László alelnök és a budapesti listavezető, Katona Kálmán tartják. Mindenkinek köszönnek mindent, és bizony több száz panasz érkezett a demokráciavonalra, mégis remélik, nem lesz annyi csalás, mint áprilisban. Ezt követően Kövér eltűnik (sötétkék zakó, fekete nadrág), a továbbiakban Rogán Antal és Deutsch Tamás alelnök urak viszik el a balhét. Előbbi megígéri, hogy ha most azonnal nem is, de az est folyamán mindenképpen kérdezősködhetünk, mondjuk a felelősök megnevezése ügyében; utóbbi pedig egy rádiónak nyilatkozva elmondja: egyelőre nincs magyarázat a rossz szereplésre, valamint "nincs olyan győztes, aki mindent jól csinál, és nincs olyan vesztes, aki csak hibázik". Mindeközben a kivetítőn negyvenszázalékos feldolgozottságnál egy teljesen piros Magyarországot mutatnak Baló György kollégái. Vörösország – mondják néhányan, és ismét a kivándorlás lehetősége merül fel egyetlen alternatívaként.
Kilenckor megérkezik feleségével Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, és az épp interjúból szabaduló Harrach Péterrel esnek át a szívélyes üdvözlés formaságain. Rogán láthatóan régi ismerőst köszönt Bencsikné személyében. A "hogy s mint"-re viszszakérdezés a válasz: "Nem látszik? Sugárzó optimizmus." "Jézusom, mindenki ezt mondja!" – kiált fel a külhoni feleség távozás közben. A másik szoba vásznán az m1 riporternője a miniszterelnöktől (a közeg miatt fontos leszögezni, hogy ezúttal Medgyessyről van szó) kérdezi, mire számíthatnak az ellenzéki önkormányzatok. "Semmi jóra" – válaszol az m1 operatőre a Lendvai utcában.
A következő sajtótájékoztatót este tízre ígérik. Majd fél tizenegyre, aztán háromnegyedre, végül egészre. Semmi. Mire várnak? A helyi megfejtők szerint arra, hogy legalább három narancssárga megyét be tudjanak jelenteni, de hozzáteszik: persze eleve ciki, hogy egy ilyen aránynak hírértéket tulajdonítanak. Közben kiderül, hogy Pokorni Zoltán képviselő úr végig itt volt a házban, csak nem jött le velünk izgulni. Mielőtt bárki bármit kérdezhetett volna tőle, távozik. Helyette Rogán Antal gyanús derűvel nyilatkozza mindenkinek, hogy semmi tragikus nem történt, hiszen például Zalaegerszeg, Debrecen vagy Tatabánya – ahol független jelölt győzött – nem esett el. Sajtósa megígéri, nemsokára tudunk beszélni az alelnök úrral.
Fél tizenkettőkor végre sajtótájékoztató. Áder János, és megint Katona. Ezt a választást a szocialisták nyerték meg – ismerik el, és a magyarázat: ugyanaz a tendencia érvényesült, mint 1994 óta minden választáson, vagyis a kormánypárt tarol a helyhatóságin is. Katona Kálmán a fővárosi kudarcokról szólva mondta el: "Több idő kell hozzá, hogy a budapestiekkel elfogadtassuk, nekünk mennyire fontos ez a város." Ez igaz. Kérdezni nem lehet, lekeverik a mikrofont.
A távozó Áder futtában közli, hogy mindent elmondtak, amit akartak. Csak amit a sajtó akart, azt nem mondták el senkinek, olyannyira, hogy – jó trükk – mobillal a fülükön sietnek ki az épületből a még jelen- és pozícióban lévő pártelsők. Rogánt a kapuig üldözzük ígéretére hivatkozva, jutalmul a Fidesz sajtóosztályát javasolja időpontkérés céljából. A királyi tévé riportere sem tudja mire vélni, hogy a Wermer-időszakban oly gördülékenyen működő Fidesz-kommunikáció egyetlen értékelhető nyilatkozatot sem volt képes prezentálni a témában.
2002. 10. 25. (VI/43)
