Kertész Imre átveszi az irodalmi Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól Stockholmban. Távolról jött elismerés Fotó: MTI
Kertész Nobel-díja után sem a holokausztról, sem a zsidóságról, sem a fasizmusról nem lehet úgy beszélni vagy gondolkodni, ahogy azt sok helyen Európában tették.
– Mi látszik ebből a sikerből Franciaországban?
– Kertészhez fogható művészi nagysággal és színvonalon nálunk sem foglalkoztak a témával, és nálunk sem dolgozták föl. Itt is ugyanúgy sorban álltak a könyvesboltokban másnap, mint Budapesten. Az látszik innen, hogy egy kiváló magyar íróember a legszebb értelemben megdicsőült. De egy olyan magyar író, amilyen költő volt annak idején Ady, Kosztolányi, József Attila, akik bátran mertek ostorozni és önkritikát gyakorolni, és olyan emberi értékeket képviseltek, amelyek európaivá tették őket. Az is elgondolkodtat, hogy a Nobel-díj előtt Németországban volt Kertész Imrének a legnagyobb sikere. Abban a Németországban, ahol a holokausztot mint történelmi eseményt, mint botrányt, mint az identitásuk részét sokkal inkább feldogozták, mint bárhol máshol Európában. Ennek ellenére Kertész egészen újszerűen nyúlt a témához, a mögött a szinte hűvös tárgyilagosság mögött, ahogy Kertész az auschwitzi és buchenwaldi hétköznapokat leírta, egy szenvedélyes ember kiállása dübörög.
2002. 12. 13. (VI/50)
